Október elsején az Idősek Világnapját ünnepeljük.Az Öregek Nemzetközi Napját az UNESCO vezette be 1991-ben. Ez az ünnep az idősekért van, róluk szól. Az idős embereket tisztelnünk kell. Tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket és annak érzését, hogy értékeljük őket.
Igyekszünk odafigyelni idős társainkra, törekszünk egymás mélyebb megértésére, jobb megismerésére, hogy lássuk meg és keressük egymásban az értékeset, az elsajátításra, a követésre méltót. A fiatal nemzedék az elődök által megalkotott világba születik bele. Munkánkat az elődök eredményeire építve végezzük. Életünk akkor tekinthető értékesnek, ha az idő előrehaladtával saját utódainknak értékesebb világot, példát tudunk átadni. Mindennapi munkánkhoz az elődök nyújtotta mintából meríthetünk hitet, erőt, bátorságot. Szebbé és reménytelibbé teszik életünket. Sokat segítenek nekünk tapasztalataik átadásával, véleményük, bölcsességük megosztásával.
Az idősek világnapja,kiváló alkalom arra, hogy felülvizsgáljuk öregjeink irányába tanúsított, néha-néha bizony elmaradozó gondoskodásunkat.
A mindennapi tennivalók mellett sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy elfeledkezzünk róla: törődéssel tartozunk az idősek felé. Pedig a figyelem kijárna minden nap, és nem is csak családi szinten.
Október elseje az idősek világnapja,persze ahogy nem csak karácsonykor kell szeretni a másikat, úgy most sem csak ezen az egy napon kell(ene) odafigyelni a sokszor beteg és gyenge idősekre.
A jeles alkalom mindenesetre kiváló arra, hogy a régen halogatott dolgokat megtegyük szeretteinkért. Az is elég, ha megejtjük végre azt a régóta húzott-halasztott telefont a nagyszülők felé, vagy megkérdezzük a szomszéd idős nénit, kell-e valami a közértből. És ha már jól belejöttünk a gondoskodásba, máskor is megtehetjük, mert tényleg nem kell idősek napja ahhoz, hogy jobban odafigyeljünk rájuk.
Vavyan Fable szavaival köszöntünk minden kedves időskorú suliháló olvasót:
„Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai – szeretet… – megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak.”
