” A pimasz p/r/olihisztor- Gyimesi László nevezi így – hatvan esztendős lett. A miskolci Szabó Lőrinc Városi Könyvtár olvasótermében szűk baráti körben köszöntötték Őt abból az alkalomból is, hogy „Őrangyal a pokolban” -alcíme Varga Rudolf világa versei tükrében – címmel Vadkerty Dorottya-Gyarmati Béla-Némethi Lajos írt egy könyvet az író, költő, filmrendező, volt Földes diák, stb. 60. születésnapja alkalmából.
Borkúti László igazgató köszöntő szavai után, – aki azt is elmondta, hogy az est a „Szépírók az Avasalján” rendezvénysorozat része, s egy nyertes pályázat biztosítja, hogy jövőre sem kell abbahagyniuk az ehhez hasonló rendezvényeket – Némethi Lajos vette át a szót, aki itt most moderátor és tetemrehívó. Magáról az elemző műről azt kell tudnunk, hogy Vadkerty Dorottya költő vállalkozott arra, hogy a tanulmánykötetet megírja Varga Rudolf verseiről. A nem könnyű feladat és Deák László költő halála, aki egyengette a könyv sorsát, kicsit elodázta a könyv megjelenését, amíg Gyarmati Béla és Némethi Lajos ki nem zökkentették kátyújából a munka elakadt szerekét és a kiadás mellett a kettőjük beszélgetéseinek írott változatával egészítették ki a kötetet.
A kitűnő hangulatú esten Bereczki Gábor kritikus – utalva a költő „vagabund” természetére – így fogalmazott: Lehet Varga Rudit szeretni és nem szeretni, de egy biztos, maradandót alkot
Az est során Szabados Ambrus előadóművész olvasott föl néhány művet, verset amelyek az eddig megjelent köteteket reprezentálta.
Némethi Lajos, – aki amellett, hogy illusztrátora, részben írója, kiadója is az „Őrangyalok a pokolban” kötetnek – a következő, talán egyeseknek morbidnak tűnő, sírverssel lepte meg a költőt, utalva a „Szevasztok” című ötvenhét oldalas hosszú versre:
V. R. bosszúból hosszú sírverse
Krasznokvajdán, temetőben,
egy sír felett lemenőben,
a vén Nap is nagyot ásít.
Halld barátom Időbácsit.
Varga Rudolf fekszik itten,
aki nem volt soha sitten,
bár esélye lett vón rája,
megmentette Julikája.
Most már rágják férgek, nyüvek,
mégis készülnek a művek.
Míg ezer pondró cincálja,
új kötetét feldiktálja.
Hantja fölött gépmuzsika:
„zongorázik” árny-Zsuzsika,
kis novellák, hosszú versek,
érett prózák, s néha nyersek.
Olvasó nincs, se cenzorok,
kimúltak a recenzorok,
nincs már könyv sem, nincs már ember,
csak egy hideg, sótlan tenger
közepén kis sziget, árva,
s egy kő alatt földbe zárva,
bús tollával, ami töltő,
nem nyugszik egy magyar költő.
Hű kutyái: Frici, Frédi,
és a szépemlékű Lady
szellemei körülállják,
s kőfejfáját lepisálják.
A videón Varga Rudolf egyik kedves versét olvassa föl:
