Közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe dr. Kovács Zoltán, a MISEK Kft. ügyvezetője, aki szerint a választási kampányban a MISEK Miskolci Semmelweis Ignác Egészségügyi Központ és Egyetemi Oktató Kórház sokszor került a középpontba. Mint írja, a betegek és a dolgozók jelzései, kérdései alapján kéri a mellékelt levél közzétételét.
Tisztelt Betegeink! Tisztelt Munkatársaim!
Sajnálatos módon az önkormányzati választások politikai csatározásának középpontjába került a MISEK Miskolci Semmelweis Ignác Egészségügyi Központ és Egyetemi Oktató Kórház tevékenysége. A pengeváltások során elhangzottak, leírtak a legtöbb esetben nélkülözik a tényszerűséget, s érzelmi, indulati alapon minősítik tevékenységünket. Mindezek következtében érzékelhetően nőtt a betegek körében a bizalmatlanság, de örvendetes módon sokan fejezték ki reményüket abban, hogy Kórházunk „túléli” a megpróbáltatásokat, a verbális támadásokat.
A kampány következményeként, a fizikai kisegítőktől, az osztályvezető főorvosokig, minden dolgozói rétegben egyre erőteljesebben nyilvánul meg a bizonytalanság, a jövőtől való félelem.
A kórházunkra tett megállapítások, – bár dolgozóink jelentős része tudja, hogy azok megalapozatlanok – a legtöbb dolgozóban azt az érzetet keltik, hogy a jövőben ne sok jóra számítsanak. Ilyen légkörben nyugodt, kiegyensúlyozott munkavégzést elvárni, több mint naivitás. Tisztelettel kérem a politikai élet minden szereplőjét, az egészségügyi ellátórendszert jellemző pénzhiányt, a finanszírozási problémákat, az elvárások és a lehetőségek közötti összhang hiányát ne állítsák be úgy, hogy ez csak a MISEK Nonprofit Kft.-re jellemző egyedi sajátosság. Mi is, mint az ország számos más kórháza, naponta gyötrődünk azon, hogy a betegellátást a feltételek hiánya ellenére biztosítsuk. Naponta szembesülünk a szakdolgozók, az orvosok, a kisegítők alacsony bére, a megélhetési nehézségeik okozta feszültségekkel. Ebben a helyzetben a köz szolgálatát ellátó emberek nem azt várják a politikai élet szereplőitől, hogy még egy lapáttal tegyenek a hátukra, sokkal inkább azt vennék jó néven, ha valaki végre mondana nekik olyan tényeket, lépéseket, amitől fényt is látnának az alagút végén.
Elkeserítő, nap mint nap – és már hosszabb ideje – azt tapasztalni, hogy szinte minden napra jut valami, amit a kórházunkban dolgozók úgy élnek meg, hogy már megint minket támadnak. Önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságként működünk, így kétségtelen tény, hogy az önkormányzatot alkotó vagy abban részt venni akaró politikai erők érintettek és érdekeltek a társaság és az egészségügy működésében. De a felelősségük is meghatározó abban, hogyan és miként politizálnak a kórházzal, az évente ott ellátott közel 50 000. fekvő- és több mint egymillió kétszázezer járóbeteggel. A politika velük szemben is felelősséggel tartozik, ugyanúgy, mint az itt dolgozó több mint 1500 dolgozóval szemben!
Tisztelt Betegeink!
Merem remélni, Önök mit sem, – vagy csak keveset – vettek észre abból, amit a Kórházunk dolgozói naponta a bizonytalanságtól, a bizalmatlanságból megélnek. A pénzhiány ellenére nem akarjuk és nem is áll szándékunkban sem a betegellátás minőségének, sem mennyiségének csökkentése. Türelmüket és megértésüket kérjük, hogy ha várólistára kerülnek. Nem mi találtuk ki, nem mi akarjuk a várólistát, de pénz hiányában nem tudunk mást tenni. Bízom abban, megtapasztalták, orvosaink, szakdolgozóink gyógyítani, dolgozni akarnak. Lehetőségeink azonban végesek. Kénytelenek vagyunk az osztályoknak havi kereteket megszabni, abból gazdálkodhatnak, s a keretek pedig szűkre szabottak. De ennyit kapunk működésre. Spóroljunk, gazdálkodjunk, mondják többen. Miből? Bevételünk 70,2 %-át kifizetjük bérekre, járulékokra, orvosi szolgáltatások ellenértékére. Ha ebből megtakarítunk akár csak 10 %-ot is, úgy a betegellátó szolgáltatásainkat, létszámunkat kellene csökkenteni. Így sem győzzük ellátni a hozzánk fordulókat, hát még ha orvosi, szakdolgozói létszámmal takarékoskodnánk!
A bevétel 29,8 %-a marad a betegellátás feltételeinek biztosítására, ami kevés ahhoz, hogy működtessük a betegellátást. Miben bízunk? A politika, az egészségügyi ellátórendszer irányítóinak felelősségtudatában. Abban, hogy egyensúlyba, de legalábbis egyensúlyközeli állapotba kerül a társadalombiztosítás alapján járó egészségügyi szolgáltatások köre, a valós értéken finanszírozott egészségügyi kapacitásokkal. Abban, hogy az általunk nyújtott egészségügyi szolgáltatásokért megkapjuk annak valós ellenértékét. Abban, hogy nem marad hosszabb távon az egészségügyi beszállítók nyakán az egészségügyi ellátás finanszírozása. Bízunk magunkban, az itt fellelhető szakmai tudásban, orvosaink, szakdolgozóink hivatástudatában s abban, hogy ezt nem töri meg a választási kampány sokszor méltatlan hangneme sem.
Miskolc, 2010. szeptember 21.
Tisztelettel:
Dr. Kovács Zoltán
MISEK Nonprofit Kft. ügyvezető
