Már az első megállónál kisiklott a Loki „Európa Expressze”, miután az Európa Liga csoportküzdelmeinek nyitómeccsén, Budapesten megalázó, ötgóloss vereséget szenvedett az ukrán Metalliszt Harkiv gárdája ellen. A debreceniek csak helyzetekig jutottak – komoly esélyük egy pillanatig sem volt az előzetesen esélyesebbnek tartott, ám relatíve legkönnyebb ellenfele ellen. A mérkőzésre készülő debreceni keretben több (nem is olyan) régi ismerős neve is visszaköszönt – a tavalyi szezonban a kezdőkapus Mindaugas Malinauskas, illetve a most kispadon helyet foglaló Máté Péter is Fodor Marcell korábban a Diósgyőrt is erősítette.
Nem túl sok néző előtt kezdte meg az EL-csoportkörbeli szereplését a Debreceni VSC együttese, mely, mint ismeretes, a Bajnokok Ligája selejtezőjéből „pottyant” a második számú európai kupasorozat főtáblájára. Habár nem sikerült megismételni a tavalyi BL-bravúrt, sejthető volt, hogy idén sem várnak könnyű nemzetközi mérkőzések a Lokira – az ukrán harmadik helyezett mellett a későbbiekben Budapesten köszönhetjük majd a Dzsudzsák Balázzsal felálló holland PSV Eindhovent, és a Koman Vladimirt is soraiban tudó olasz Sampdoriát is.
Nem kezdett rosszul a hazai csapat, sőt – főleg a csapatkapitány, Cvitkovics Péter révén – néhány veszélyes lövésre is futotta, gólt azonban nem sikerült szereznie a piros mezben játszó „majdnem-hazaiaknak”. Az ukránoknak annál inkább – egy védelmi-, illetve kapushibát követően Edmar talált Malinauskas kapujába. Majdnem azonnal sikerült egyenlítenie a Debrecennek, ám Cvitkovics próbálkozását az ukrán védelem, Kabát Péterét pedig a kapufa hárította. A lelkesedés azonban hamar alábbhagyott, és a 34. percben Cleiton góljával már kettővel ment a Harkiv.
A baj nem jár egyedül – mondja a szólás-mondás, és a macedón bíró is, hisz miután egy nem egyértelmű szituációt követően földön maradt egy vendégjátékos, habozás nélkül kiállította Kabátot. Bár még mindig az első félidő zajlott, ezzel valószínűleg megpecsételődött a Loki sorsa.
A szünet után elég lagymatagon próbálkoztak a javítással a hazaiak – csupán néhány apróbb, nem kimondottan veszélyes helyzetet sikerült kialakítani, de a bármiféle eredményhez nélkülözhetetlen átütő erőből nem sok látszott bennük. Eredménykozmetikázó találat helyett végül a vendégek duplázták meg gyorsan az előnyüket – a 74. percben Edmar újabb sikeres megmozdulása révén módosult 0-3-ra az eredmény, majd három perccel később Finnho találatával már a megalázó, négygólos differenciát mutatta a Puskás Ferenc Stadion eredményjelzője. Mondhatni, igazi brazilos gólok voltak.
A gyakorlati kegyelemdöfést a 89l. percben Valjajevtől kapta a DVSC – a végeredmény tehát a szégyennel teljes 0-5 lett. Ennél is fájóbb, hogy az idei Debrecen lényegesen gyengébb a tavalyinál – mi tagadás, nem ezt vártuk az után, hogy a Loki eurómilliókat keresett a tavaly BL-főtáblával. A mostani produkció legfeljebb hasonló eredményekre lesz elegendő a többi csoportellenféllel szemben is, ám a magyar bajnokságban azért könnyedén elégségesnek bizonyulhat egy újabb aranyéremre.
A Debrecen gyenge játéka persze jottányit sem csorbít ellenfele dicséretes teljesítményének értékéből. Balgaság lenne a vitatható kiállításra fogni a sikerüket – aki látta a meccset, tisztában van vele, hogy közel sem azon múlott a mérkőzés végkimenetele. A Harkivot stabil védelem, lehengerlő középpálya, és kreatív támadójáték jellemezte – utóbbi kettő főleg a remek teljesítményt nyújtó, és szép gólokat szerző brazil idegenlégiósoknak köszönhetően. Összességében vendégeinket jellemezve csak ismételni tudom azt, amit a lefújást követően egy ukrán újságírónak mondtam: „Eto – ocseny harosaja komanda.”
Miután a másik mérkőzésen a Sampdoria 1-1-et játszott a PSV Eindhoven ellen – a holland csapat egyenlítő találatát a hajrában Dzsudzsák Balázs szerezte. A csoportot így egy mérkőzés után a Harkiv vezeti, vereségével a Debrecen a negyedik helyet foglalja el.
DicsukD
