Október 3-án ismét választhatunk. Most már azt is tudjuk, hogy egy polgármesteri vagy képviselői székért hányan, és kik versengenek egy-egy kerületben, egy-egy településen.
Kicsit csodálkozva nézem a listákat, s nem igazán értem, vajon mi lehet olyan vonzó ebben a mesterségben? Találok olyan helyet, ahol egy polgármesteri székért nyolcan is tolonganak. Mondja egy helyi jegyző, hogy gondoljak bele, ahol a munkanélküliség ekkora méreteket ölt, mennyire csábító a havi 400 ezer forintos fizetés. Itt érhető talán leginkább tetten a megélhetési politikus fogalma.
Nem is lenne ezzel nekem semmi bajom, hiszen ismerjük ezeket az embereket, s mi magunk dönthetünk a széles választékból.
Inkább az a bajom, hogy gusztustalan sárdobálás, mocskolódás kezdődött. Nem csupán arról szól a kampány, hogy ki az, aki több munkát belefektetve, többet akar vagy tud tenni azért a területért, amit képviselni szeretne, – már ha megválasztják a hőn áhított pozícióba- hanem arról szól, hogy ki tud nagyobbat rúgni az ellenfelébe.
Ki tud előásni lehetetlen történeteket, betegségeket, családi rémtörténeteket a másikról, s ezt milyen széles körben tudja publikálni. Persze Én is azon a véleményen vagyok, hogy „hulljon ki a férgese”, csakhogy nem ez történik, hanem az, hogy akinek előbb elege lesz az egészből, az hagyja abba a védekezést, s így nem biztos, hogy az arra méltatlanok peregnek ki. Szűkebb pátriánkban is ismerünk olyan képviselőjelöltet, aki büntetve volt már, de úgy tűnik ez nem kizáró ok a jelöltségre. Csak a szavazók józan ítélőképességében bízhatunk, hogy az ilyenek nem kerülnek képviselői pozícióba újra. Arról már nem is szólva, hogy hol egyik, hol másik párt színeiben parádéznak.Viszont ennyi vádaskodás mellett, még minket szavazókat is alaposan meg lehet téveszteni, aztán demokrácia ide vagy oda, jól beleválasztunk.
Azért, hogy őszinte legyek, kicsit sok volt már ebben az évben ebből a két választási hercehurcából, így mindjárt a gazdasági válság derekán. Mindenhol azt tapasztaljuk, hogy a cégek nagyon minimalizált programmal működnek, az önkormányzatoknál is várakozás van, a mostaniaknál már hónapok óta pihennek az ügyek, a gazdaság stagnál, az ipari termelés visszaesett.
Mi pedig választgatunk, s hallgatjuk a politikusok, önjelöltek vádaskodásait.
Lehet, hogy ez túlzottan nagy vágy, de olyan országban szeretnék már élni, ahol kormányok, önkormányzatok jönnek, mennek, de a gazdaság halad, a törvények időtállóak, megbízhatóak. Számolom a napokat a kampánycsendig, s reménykedem, hogy október 4-én elindul a normális élet, s mindenki teszi a mag dolgát amire szerződött, a legjobb tudása szerint.
Orosz B.Erika
