A „fecskebúcsúztató” cikkről jutott eszembe egy későn született fecskecsalád sajnálatosnak tűnő sorsa: el fognak pusztulni, ha a szülők elrepülnek (és el fognak repülni), írja Parázs István kollégánk levelében.
A BAZ Megyei Kórház Sebészeti Tömbjének park felőli, középső (röntgen-ultrahangos) bejárata fölött laknak, balra az első-belső fészekben. Pénteken még hordták nekik a szülők a rovarokat, akkor láttam a kis „pockokat”, szerintem nem fognak már felnőni és elrepülni, mert későn rakott fészket a pár – és a kicsik bizonyosan magukra maradva, a fészekben fognak elpusztulni – – – hacsak valamelyik madárvédő szervezet magához nem veszi őket…
Hirtelenjében csak egy másik volt kollégám F.Nagy Zsuzsa neve jutott eszembe, gondolván, hogy aki évek óta a környezetvédelemmel fogalakozik, csak tudja hová kell ilyen vészhelyzetben fordulnunk.
Nos, tudta. És meg is érkezett a továbbított válasz Somoskői Pétertől:
„Utána néztem a molnár fecskék fészkelési és vonulási megfigyeléseinek.
Már többször leírtak szeptember 30-i kirepülést, és szórványosan október második feléig is maradhatnak.
Természetesen az átlag a második költésnél az augusztus eleji kirepülés, és szeptember végi elvonulás.
A fiókanevelés ideje átlag 21 nap, így ha már etetnek van esély a szeptemberi kirepülésre.
Természetesen ehhez megfelelő időjárás is kell.
A fecske fiókák, mentése és nevelése nehéz ügy.
Először is a fiókák fél napnál tovább nehezen bírják élelem nélkül.
Így folyamatosan kéne figyelni a fészket és ha hat órán keresztül nem mutatkoznak a szülők már ki kéne szedni a fiókákat.
Nem tudom milyen magasan van a fészkek, el lehet-e érni egyáltalán a 6 m-es létrámmal, vagy kötélen kell felülről leereszkedni.
A fiókák néhány napos etetése megoldható, de ha már nem tud elvonulni az átteleltetés aránytalanul nagy feladat.
Több hónapos mesterséges táplálás után szinte biztos, hogy nem tanul meg önállóan táplálkozni.
Így elengedés után egyszerűen éhen pusztulnának.
Összefoglalva: minél többször nézzenek a fészekre és ha mégis otthagynák a szülők a fiókákat , megpróbálom kiszedni őket, és néhány napos táplálással utazásra bírni. ( A siker erősen kétséges.)
Biztosabb a kissé kései természetes kirepülés.”
Megkérünk most minden arra járót, hogy figyelje a megadott helyen a fészket, és jelezzen szerkesztőségünknek, ha valami változást észlel! Mi riasztjuk a madárvédőket!
Tudjuk, hogy emberek százezrei éheznek, s hogy rajtuk is kevesen tudnak segíteni, akkor ugye mit is számít egy fecske család sorsa, de higgyék az Ő életterük a mi természetbe való, sokszor oktalan beavatkozás miatt csökken, így az a legkevesebb, hogy segítsünk rajtuk.
fotó:kisalfold.hu
OBE
