Somló Tamás: „Egy igazi felfedező utam volt, amikor Indiában voltam három és fél hónapig egy hátizsákkal, 5-6 évvel ezelőtt. Akkor tényleg úgy éreztem magam, mint egy missszionárius, aki egy expedíciót indított… Egészen furcsa élményekben volt részem. Először, amikor letettem a lábam Indiában – Bombay-ban a repülőtéren -, akkor úgy nézett ki az egész, mint ha én már itt jártam volna. Félig ismerős arcok, egy ismerős világ fogadott.
Voltak olyan váratlan események, hogy megismerkedtem egy angol krapekkal, meg egy lánnyal, és Goa-ban, éppen bejelentkeztünk egy recepción, vártam hogy írja be az adatait, ránéztem véletlenül, és láttam, hogy az én születési dátumomat írja. Rászóltam: ne haragudj, ez nem az én születési dátumom? Nem. Mondom, akkor te is…? Annyira jóban lettünk, hogy utána két hétig együtt utaztunk erre-arra. Azután elváltunk, és megbeszéltük, hogy találkozunk egy hónap múlva. Az ő könyvükből néztük ki, hogy hol: fiatal hippi utazók menedékhelyén. Egy hónap múlva, annak rendje és módja szerint én megérkeztem kettőkor, ők megjöttek este hétkor, és egy hétig megint együtt tomboltunk. Aztán ők mentek tovább Ausztráliába.
Például: fekszik egy pali az utcán, alszik. Az indiai hosszú tógában, letesz egy gyékényt valahol, ahol éppen elfáradt, és alszik. Kezében fogja a diplomata táskáját. Egyszer csak látom, hogy egy húszcentis patkány motoszkál a hasán, aztán a nyakán. Mint egy legyet elhessenti, de nem durván, csak arrébb tolja…
Autópályán néha egy elefánt felbukkan, vagy tevék, tehenek, és akkor megáll az autóforgalom. Aztán amikor szépen elvonulnak, akkor megy tovább mindenki. Senki nem dudál, nem okoskodik, vagy tolja arrébb…” Indiai élmények Somló Tamástól a következő Sztárportréban.>
Molnár Szabolcs
www.sztarportre.hu
