Giák Tamás a DVTK fiatal tehetsége, de feladata a háló őrzése volna. Ő azonban inkább veszélyeztette Rákospalotán, de jó értelemben: az újjáépülő Diósgyőr vasárnapi első idei bajnokiján olyan kevés cserelehetősége volt Benczés Miklós edzőnek, hogy a húszéves fiút támadóként küldte pályára, amikor 2-2-es állásnál még volt esély a győzelemre.
Végül maradt a gólgazdag döntetlen, ami nem is rossz eredmény. Nem csak azért, mert idegenben kezdte másodosztályú szereplését a miskolci gárda, ráadásul a fővárosban, nem csak azért, mert vissza kell „szokni” az alacsonyabb kategóriához minden téren, de főleg mert még legutóbbi napok is viszonylagos bizonytalanságban kellett hogy elteljenek az Andrássy úti stadionban. Nem véletlen, hogy számtalan drukker – a vérmesebb, illetve a pesszimistább fajtából – még arra is hajlandó lett volna fogadni a héten, hogy a csapat végül lemarad az egész pontvadászatról, le sem játssza ezt a hétvégi derbit. Aggályaikat táplálhatta, hogy csütörtökön majdnem sztrájkolt az együttes – edzés helyett -, pénteken se volt biztos, hogy rendben lemegy a gyakorlás, és csak szombatra születtek meg azok a nyilatkozatok, amelyek egyértelművé tették, hogy kiállnak a soros találkozóra a piros-fehérek. Ehhez egyébként főleg az kellett, hogy a tavasz óta a régi játékosok felé felhalmozott tartozásokból valamennyit törlesszen a klubvezetés. (Nota bene, alighanem valamilyen sebtében felszabadított önkormányzati forrásból. Más kérdés, hogy a vadabb szurkolói csoportok hangulata immár végérvényesen a többségi tulajdonos ellen fordult mára, amelyben nem a megmentőt, hanem csapatuk „elveszejtőjét” vélik felfedezni.)
Mint ismeretes, az egyesületet hagyományosan komoly, sokmilliós közpénzekkel támogató helyhatóság egy éve első számú gazdája lett a korábbi befektető által magára hagyott DVTK-ban. Az idei nyár pedig végig arról szólt, hogyan és mikor tudná „elpasszolni” a város ezt a koloncot – amibe, ugyebár, főleg tavasszal hiábavalóan pumpálta az adófizetők pénzét, mégis kiesés lett belőle, s további horribilis adósság. Az egyik közismert magyar milliárdos vállalkozó cégeivel hírbe hozott Diósgyőrről azonban jó ideje csak azt hallani, hogy „na most már majd mindjárt” megveszi az érintett társaság, ám mind a saját, mind a klubban dolgozók csak találgatnak és várakoznak: vajon mikortól fogja megbízható munkáltató fizetni a járandóságukat?
Nos, ehhez képest mondható, hogy a többé-kevésbé szedett-vetett körülmények között újjáépült keret tisztes eredményt ért el a nyitányon. A korábbi válogatott hátvéd, immár edző Mátyus János által gardírozott REAC ugyan a vasárnap esti meccsen az első pillanatokban 11-eshez jutott, ám kihagyta azt. Később mégis meglett a vezetés, amit viszont épp büntetőből egalizált – kapitánya, Lippai Ákos révén – a Diósgyőr. És másodszor is sikerült az egyenlítés, miután a második félidő elején kialakult 2-1-es állást idővel Roszel Róbert (a tudósítások szerint önfeláldozó) fejese módosította, egy pontot érő módon.
A nagy riválisnak tartott Nyíregyháza – amely a miskolciakkal párban zuhant legutóbb egy osztálynyit – ugyancsak döntetlenezett az 1. fordulóban. Jegyezzük meg ugyanakkor, hogy a másik két borsodi egylet, a Bőcs, a Kazincbarcika és a Mezőkövesd egyaránt nyert. (A sportnapilap tréfája szerint ezt a bajnokságot amúgy is nyugodtan nevezhetnék „Borsodi ligának”, nem a sörgyártó miatt.) B.A.
Az alábbiakban a dvtk.eu klubhonlapon a vasárnapi eredményt követő olvasói beírásokból idézünk, jól illusztrálják a feszültséget, ami a végletekig elcsigázott szurkolókban felszabadult – pusztán azáltal, hogy játszott csapatuk s tette ezt legalábbis elfogadhatóan:
Elképesztő győzelem, izé… döntetlen! Végülis egy győzelemmel felérő döntetlen!
Na, ez nagyon jó volt! A játék elég libakergetős volt olykor, de a hangulat kárpótolta, és végre újra volt a meccs végén összeölelkezős Hé, fiúk!
A Ki volt a meccs embere? szavazáshoz én odaírnám: Az egész csapat!
eddig nem CSAPATUNK volt csak zsoldos ember tömeg de ezek a mostaniak…
Szeretném megköszönni a szakmai stábnak, a játékosoknak és a mérkőzésen jelenlévő szurkolóknak a tegnap estét. Csodálatos érzés volt felkelni reggel úgy, hogy van egy CSAPATUNK akik szívvel lélekkel harcolnak a végéig….Tegnaptól elkezdődött egy új korszak a diósgyőri labdarúgás történelmében. Egy újabb 100 év egy olyan csapattal amely méltó lehet a DVTK címeres mezére! Sok sikert nekünk a jövőben és szombaton mindenkinek a stadionban a helye!
Folytatás egyébként szerdán Egerben kupamérkőzésen (16.30), majd szombaton Diósgyőrben bajnokin (17.30).
