Több mint 30 éve ismerem már jómagam is Borsos Tanár Urat! Eleinte nem értettem, hogy miért beszélnek róla egykori tanítványai olyan szeretettel, lelkesedéssel. Egy matematika tanár, nem mindig a legnépszerűbb az iskolában. Ahogy teltek múltak az évek, s előkerültek az egykori történetek, megértettem, nem tantárgy, hanem ember függő a szeretetük…
Ahogy a férjem – az egykori tanítvány – meséli:-Tudjátok az volt a legjobb, hogy a legnehezebb felfogásúhoz is közel hozta a matematikát, mert ha kiállt a katedrára, és el kezdte mondani, hogy Orosz Laci anyukája Mariska néni elmegy a piacra… mire a történet végére ért, már fönn is volt a táblán egy kétismeretlenes egyenlet, s mindenki azt is megértette, hogy hogyan kell megoldani.
Amikor, még ma is leül közéjük beszélgetni, s felemlegetnek egy-két diákot, Ő az, aki náluk sokkal pontosabban emlékszik:Dehogy fiúk, nem a ti évfolyamotokra járt, hanem eggyel lejjebb a bébe.
Pedig sok ezer diák került ki a keze alól, de ma sem csalja meg az emlékezete. Így sajnálom, hogy nem lehettem a diákja, de boldog vagyok, hogy ismerhetem, mert bizony ma is ezzel a lelkesedéssel, vehemenciával mesél a kőről, a szoborról, a lélekről, a szeretetről, a férfi és a nő kapcsolatáról, a szerelemről…
Isten éltesse nagyon sokáig közöttünk, TANÁR ÚR! /obe/
Borsos István így vall magáról:” Az egyetem elvégzése után 1956 viharai Encsre sodortak. Hat évet tanítottam matematikát, fizikát az általános iskolában.1962-ben megbíztak az első gimnáziumi osztály vezetésével, 1963 pedig a felépült gimnázium irányításával.A megye legfiatalabb gimnáziumi igazgatója lettem 28 évesen. 1995-ben nyugdíjba vonulásomkor, pedig a legrégebbi. Gyermekkorom óta szobrászkodom. Itt találtam rá a csodálatos rakacai szürke márványra. Szobraim többségét ebből faragom. Öröm számomra, hogy a kezem alatt egy szikladarabból, harmóniát tükröző szobor születik.”
„Tanár úrnak szeretettel…
Továbbtanulásra készülnek a lányok, fiúk a falusi iskolából. Ki-ki szakmunkásnak, ki-ki technikumba,gimnáziumba.
Mivel Anyám egyedül nevelt, olyan szakmát kellene találni a gyereknek – dugta össze a fejét a család, ahol mielőbb keresethez jut és segítheti a családot.
Így kerültem a nagyvárosba szakközépiskolába. Rádió-TV műszerész leszek, hiszen ez divatos és jól kereső szakma. Alig két hétig bírtam…reggel ötkor kelni, egy óra vonatozás, félóra busszal, vagy villamossal…-bizony sötét este volt minden nap, mire hazakeveredtem.
Nagyapám megsajnált! – Hát mégsem egy tizenéves gyereknek való ez a strapa,- mondta Jóanyámnak.- Meg kellene próbálni ide a közeli gimnáziumba bejutni, hiszen jóeszű gyerek, majd csak megsegíti a Jóisten, hogy elvégezze, utána is kereshet magának valami jó szakmát. Ha, meg bírja az esze, menjen főiskolára, vagy egyetemre, tanuljon tovább.Van nekem egy igen kedves barátom, Zsíros Józsi, jó kezű asztalos mester, együtt újítunk fel, készítünk évek óta homokfutókat, díszes hintókat, halottas kocsikat. Ő az asztalos munkát, én a kovács munkáját csinálom. Ez a Józsi barátom mesélte nekem,-hogy milyen rendes fiatalember ez a Borsos tanár Úr! Ő az igazgató a gimnáziumban, de olyan ezermester féle, mert minden délután ott fúr-farag nála, mellettük a műhelyben,helyes szép szobrokat készít. Beszélek Én vele, hátha beprotezsálná ezt az inast. Csak könnyebb lenne ide a közelbe iskolába járni.
Pénteken kimaradtam az iskolából. Vonatra ültünk Nagyapával és felkerestük az Ő asztalos barátját. Alig hallgatta végig nagyapán mondókáját, már indultunk is a Gimnáziumba.
Borsos tanár Úr – jóképű, kedves, udvarias, közvetlen fiatalember volt. Még ma is megdobogtatja szavaival, gesztusaival, mesés szobraival, mindíg mosolygós tekintetével a női szíveket.
Hamar megértette Józsi bácsi rólam elmondott dicsérő szavait, mondókáját, hogy velem semmi baj nem lesz az iskolában, Ő kezességet vállal értem.
-Isten hozott ecsém!… Nyújtotta bátorítóan a kezét a Tanár Úr, átsegítve kisfiús megilletődésemben.
Kölcsönösen szimpatikusak lehettünk egymásnak, hiszen Én hétfőn, az iskolakezdés után alig két héttel, encsi gimnazista lettem.
Emlékeim,kincseim között kutatva találtam rá egy könyvre:
Móricz Zsigmond: Sárarany…
” Szarka Gábor IV.b osztályos tanulónak, lelkes szertárfejlesztő munkájáért. Encs 1967.június 17. Aláírás: Borsos István igazgató Zimányi Lászlóné osztályfőnök”
Ma is jól esik ha találkozhatunk, ha kezet rázhatunk egymással, ha megszoríthatom kőfaragásban, a rakacai márvány varázslatos vallatásában megedződött, dolgos kezét.
Nagyapaként is szeretettel gondolok 75.születésnapján a Kedves Tanár Úrra, a gimnáziumi évekre, valamennyi ott tanító, lelkes fiatal tanáromra.
Szívesen mesélek az Én iskolámról, a gondtalan, varázslatos diákévekről, a most gimnazista kis unokáimnak.”
2010. augusztus 13. Dr. Szarka Gábor
Friss hír, hogy Borsos István igazgató Encs város Pro Urbe díjasa lett 2010.augusztus 20-án. A kitüntetéshez is tiszta szívből gratulálunk!
