Varga Miklós: Élni, és élni hagyni – ez az örök emberi bölcsesség kell legyen az egyik legfontosabb az ember életében, mert akkor nem lesz lelkiismeret furdalásod. Úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb dolog a világban, hogy az ember nyugodt lelkiismerettel tudja letenni a fejét nap-mint nap.
A magam módján nagyon mélyen vallásos vagyok, római katolikusnak kereszteltek. Nem vagyok templomba járó, úgy gondolom, hogy az Istennel való kapcsolatom nagyon közvetlen, és bensőséges, nem érzem szükségét, hogy bármiféle közvetítő legyen közöttünk. Édesanyám volt nagyon vallásos, ő adott nekem vallási kiadványokat, kis katekizmust, és akkor áhítattal olvastam ezeket, nagyon mély hatással voltak rám. Aztán később, ahogy az ember idősödik, kialakul az a fajta világnézet, ami elkíséri az életében, és ez a vallással is így történik. Ismerek olyan embereket – a szűk baráti körből is -, akiknek szinte villámcsapásként változott meg az életük, denálam ez nem így történt – meséli Varga Miklós a következő Sztárportréban.
Fontos, hogy az embernek egészséges önértékelése legyen. Úgy gondolom, hogy ezzel nekem nem volt soha problémám, leszámítva egy-két fiatalkori élményemet, amikor azt hittem, hogy enyém a világ. Aztán rájöttem, hogy rajtam kívül vannak mások is, nem csak én vagyok fontos. Ehhez meg kell élni egy életkort, életbölcsességet, hogy az ember ezt megtapasztalja. Amikor képes vagyok globálisan szemlélni a világot, és nem csak az számít, hogy nekem mi a jó, hanem az is, hogy másoknak mi lehet jó.
1980 óta vagyok a profi pályán, ami akárhogy is számoljuk, harminc esztendő. Voltak olyan évek – a nyolcvanas évek közepe táján -, amikor én vezettem a slágerlistákat, nem csak hetekig, hanem hónapokig. Ez sem lehet hosszú távú dolog, tudomásul kell venni, hogy az ember nem lehet mindig középpontban. Ettől függetlenül, évek óta folyamatosan úgy vannak meghívásaim, felkéréseim – tehát tudok koncertezni, fellépni, vannak színpadi szerepeim -, hogy nekem ezért nem kell küszködni, harcolni, nem kell kilincselni a munkáért. Ez nyilván abból adódik, hogy a hosszú évek során, kialakult egy stílus, egyfajta hitelesség, amit az emberek megbecsülnek, és ennek a gyümölcseit élvezem a mai napig. Ezért mondom azt, hogy az én életemben, az elmúlt évtizedekben, nem volt semmilyen különösebb hullámhegy, vagy hullámvölgy. Nagyon szerencsés embernek tartom magam amiatt, hogy egyenletesnek mondhatom a pályámat az elmúlt évtizedekben – mondja Varga Miklós.
A nyár úgy kezdődött, hogy próbák sorozatát csináltuk Veszprémben, a Petőfi Színházban, ahol az Ana Carolina musical operának az elő-bemutatója volt, erre készültem a május-júniusi hónapokban. Folyamatosan voltak felkérések a zenekarommal – Varga Miklós és a Band-el -, de szólistaként is nagyon sokat járom az országot. Most hétvégén, Freddie Mercury emlékkoncert volt, amit tavaly mutattunk be, és most a nagy sikerre való tekintettel ismét. Készül egy vadonatúj albumom, ami reményeim szerint szeptemberben már megjelenik – ennek a stúdiófelvételei is folynak -, tehát nem unatkozom, hála a jó Istennek. Varga Miklós bővebben a Sztárportré következő adásában!
Molnár Szabolcs
www.sztarportre.hu
