A közös téma: a citromos fagyi, a gyerekek, az óvodai szünet, a családi ebédek „viszontagságai”.
A saját téma: a szentek, a papagájok, a húsz méter magas templom, a tériszony, s a véletlen, mely arra a helyre sodorta, ahol feltették neki azt a bizonyos kérdést, amely a pályáján elindította. Készült a találkozóra, hozza az önéletrajzát, a könyvvastagságnyi referenciát, tele kisebb- nagyobb- főleg nagyobb- munkáinak fotóival. Akad, aki pár másodpercre megáll mellettünk, miközben Ő mesél, s mutatja saját csodáit, Cz. Horváth Máriáét.
– Köszönhető valakinek az iparművészi pálya, vagy saját döntés volt?
– Édesapámtól örököltem a rajztudást, mai szemmel úgy gondolom, nagyszerű grafikus lett volna belőle, de az ő eredeti szakmája autószerelő volt. Olyan gyerekkori emlékeim vannak, hogy a szoba közepén hasalunk édesapámmal és rajzolunk, vagy kiöntjük a nyomdafestéket a szőnyegre, nézzük hogyan tüntethetnénk el. Édesanyám mindezt tolerálta. Utánoztam apukám rajzolási technikáját, s 10 évesen már feladtuk a leckét a családnak, nem tudták kitalálni melyikünk rajzolta a képet. Ez a támogatás, ez az ösztönző családi háttér a mai napig megmaradt; vannak a munkámnak olyan mechanikus, fizikai fázisai, amibe édesapám besegít, mint az üvegcsiszolás, s forrasztás, vagy a kemence megpakolása.
-Elég volt a kezdéshez ennyi segítség?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert az általános iskolában és a gimnáziumban is nagyszerű rajztanárokat kaptam, innen pedig egyenes út vezetett a nyíregyházi főiskola biológia- rajz szakára.
–Tanított is?
– Tíz évig művészeti iskolában, de a kisfiam születésekor abbahagytam, utána pedig nem adódott lehetőség arra, hogy visszamenjek.
– Kereste is a lehetőséget?
– Igen, de ezt az életritmust jobban szeretem, ahogy most élek. 14 éve dolgozom üveggel; ezalatt az idő alatt Budapesten és Miskolcon is komoly megrendelőköröm alakult ki; ismerik, értékelik a munkámat, egyre többen keresnek meg felkérésekkel, ezeknek megfelelni egy kötött tanári pálya mellett valószínűleg nem tudnék. És ott a családom.
– Kisgyermek mellett lehet foglakozni ilyen festékekkel, szerekkel?
– Természetesen, az én munkaterületem egy külön műterem a házunkban, másrészt a fiam születése napján is dolgoztam. Szent Margit alakját festettem, égettem ki, amit a szikszói római katolikus templomba kértek. Ezt a képet szerettem volna a templomnak adományozni a kisfiam születésének emlékére, de a megrendelő család ragaszkodott Szent Margithoz, ezért Kapisztráni Szent János „lett” a fiamé, szintén Szikszón.
-Miért éppen Szikszó?
– Ott születtem; az első monumentális templomi munkám is ott készült a Bethánia Missziótársulat műemlék jellegű kápolnájában.
– Megtalálják a templomi felkérések?
– Sőt! Munkáim nagy részét képezik, ezek állnak legközelebb hozzám, a monumentális egyházi munkák. Ha jön egy ilyen lehetőség, azonnal „meglódul” a fantáziám, a kisebb méretű dolgok nem tudnak ennyire inspirálni.
Sok szentet ismerek, megismerkedtem az életükkel, a természetükkel, az ábrázolásukkal, ha valakit nem ismerek, utána olvasok, mert ahhoz, hogy megtervezhessem, tudnom kell, ki az akit ábrázolok. Akad olyan megrendelő, akinek konkrét elképzelése van, s akad,, aki rám bízza , milyen portréja legyen annak az egyházi személynek, szentnek. Megesik, hogy a családtagjaim a modellek, mint a férjem, aki Szent László, csak éppen szakállal, vagy a II. János Pál pápa előtt térdeplő angyal a fiam. A családom portréi megtalálhatóak az egész országban.
– A képek témái nagyrészt vallásosak. S az ábrázolás módja, technikája?
– Az ólomüveg-készítés hagyományos, égetett üvegfestékkel készült ágát művelem, vagyis a színes üvegre még egy kézi üvegfestés készül, amit kemencében kiégetek, ezt állítom össze ólommal;, kevesen használják ezt a technikát, viszont ennek a tudása más lehetőségeket is adott a kezembe, ez a restaurálás. Talált meg olyan munka, ahol a kettő ötvöződhetett, mert műemlék ólomüveget kellett restaurálnom, s mellette két üres üvegfelületet megterveznem, elkészítenem.
– Önre bízzák a döntést a megrendelők, vagy saját tervekkel állnak elő?
– A tervezés, a képi megjelenítés az én fantáziám műve; az elkészült terven viszont lehet csiszolni, hogy mindkettőnknek megfeleljen az ábrázolás módja.
– Az iparművészeti egyetemen sajátította el ezt a technikát?
-Ott rajz- környezetkultúra és média szakon végeztem, az üvegfestés a véletlen műve.
Megismerkedtem Budapesten egy városvédővel, s beűltünk beszélgetni egy városligeti étterembe, ahol ő jó barátságban volt a tulajjal.
Hamar kiderült, mivel foglalkozom, s jött a kérdés, hogy az étterem üres üvegfelületére tudnék-e festményt készíteni; kértem egy nap gondolkodási időt. Nem dolgoztam korábban ilyen technikával, hazafelé vásároltam üvegfestéket, s otthon a fürdőszobai tükrön kipróbáltam sikerül-e. Sikerült. Ez a munka szülte a többi felkérést, például az étterem tulajának magánlakásán. Úgy döntöttem elsajátítom az üvegfestészet eredeti módszereit, műfajait a tiffany és ólomüveg készítést. Számos referenciamunka után megkeresett a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója, van egy Kós Károly skiccük, kivitelezzem; madarakat kellett rajzolni, így született négy változat, köztük a papagájos üveg, amit a Milleniumi Iparművészeti Kiállításon a Műcsarnokban kiállítottak 2001-ben
– Hol lehetett még látni a műveit?
– Csoportos kiállításon szerepeltem Berlinben a Magyar Házban; 2002-ben Szikszón a Református Műemléktemplomban, 2004-ben pedig Olaszországban.
– Egyéni kiállítások?
– Szanticskán a Római Katolikus Templomban, Szikszón és Miskolcon
– A megrendelők szeretik, tisztelik a munkáját. Szakmai körben is elmondható ez?
– A Miskolc- Tetemvári Műemlék Deszkatemplom restaurációs munkájában részt vettem; a nyugati homlokzat ólomüvegeinek készítésénél, s az épület PRO- ARCHITERA díjat kapott. S ráadásképpen a férjemet is ennek a munkának köszönhetem, ő volt ennek a munkának a project- managere.
– Egyébként lehet mondani, hogy sokszor dolgoznak együtt?
– A tapolcai barlangfürdőben, illetve Erdőbényén egy pincészetben dolgoztunk együtt, de az ő szakmai vonala az építészet.
– Templomok, pincészet, étterem, magánlakások; ez elég széles paletta. Tud nemet mondani?
– Felkérésre nem tudok nemet mondani; az elvem az, hogy nincs megoldhatatlan feladat. Álltam már 20 méter magas állványon az aszalói templom homlokzatán, a sajópüspöki templom mellett 16 méterre a földtől, miközben tériszonyom van. S fel-felbukkannak a munkám technikai kihívásai is, mint például Sajószentpéteren a görög katolikus templom szentélyrészén két méter átmérőjű, faltól elemelt rondó formájú Mária Istenszülő ikont készítettem, ezt pedig rögzíteni, nos ez nagy feladat volt.
– Tagja a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Mi az Ön foglakozása?
– Azt mondom, hogy üvegfestéssel foglalkozom, bár ezt sokan félreértik. Ritkán mondani: iparművész vagyok.
Pedig az: üvegtervező iparművész.
Illés Adrienn
