Kokó, a négy éves jákó papagáj tojó rendszerint így üdvözli látogatóit. Közép-Afrikában ezeket a madarakat ősidők óta úgy hívják: „pampakaj”, ami annyit tesz: fecsegő, locsogó. Kokó tehát genetikailag kódolt dolgát teszi, ha egész nap be nem áll a csőre. Ehhez a mutatványhoz azonban nem csupán hangutánzó képesség, hanem magas fokú intelligencia is szükséges.
Az, hogy egy papagáj elsajátít gazdáitól néhány mondatot, nem jelenti, hogy az állat valóban beszél emberül. Sokkal inkább mondhatjuk, hogy a papagájok a „hangzó világ kaméleonjai„ . A környezet hatására, utánzásképp változtatják hangjukat, és tanulják el más fajok, esetleg tárgyak zaját.
Az etológusok, vagyis az állati viselkedés kutatói már a múlt században is nagy figyelmet szenteltek a beszélő állatoknak. Ezidőtájt a természettudomány a papagájbeszédről úgy vélekedett, hogy az nem más, mint a madarak társas ösztönének megnyilvánulása. Ezek az állatok ugyanis természetes élőhelyükön nagy- harminc-ötven egyedet számláló közösségekben élnek.
Vagyis a papagájok társasági lények. Ugyan anatómiája lehetővé teszi a vokális beszédet, természetes élőhelyén meg sem fordulna a fejében, hogy emberi nyelven csacsogjon. Ehelyett a vadon más állatfajainak hangját utánozza. Ezeket aztán rendre beleszövi énekébe. Igyekezete érthető: egy hím annál kelendőbb a tojók körében, minél több nyelven beszél, azaz minél színesebben dalol.
N: Beszélni csak látszólag egyszerű. Ám valójában a feladat meglehetősen összetett. Egyedül olyan élőlény képes rá, amelynél hangutánzó képesség, a társas ösztön, illetve a magas fokú intelligencia együtt van jelen. Emberi hangon megszólalni ezért kizárólag a varjúfélék néhány faja képes. Ebbe a családba tartoznak a papagájok vagy hazai beszélő madarunk, a szajkó. Az utánzó papagáj ugyan manapság kiszorulni látszik a cirkuszi porondokról, ám tenyésztők szerint az attrakció vonzereje nem csökken. A faj igazán elkötelezett barátai azt mondják: a papagáj olyan, mintha kis emberke lenne kalitkában. Csak néha kedvesebb. És emberibb.
-freepress.eu-
