Balázs Klári: Tegnapelőtt reggel jött a hattyú család. Olyan édesek, tavaly is elhozták a három picijüket, és most is. Elől jön a hattyú papa, utána a három kis újszülött – akik még szürkés színűek – és végén a mama. Megálltak, a fiú kitotyogott a partra – oda hozzám -, gyorsan rohantam vissza a házba, hogy hozzak valami kis kaját. Beszaladtam-kiszaladtam, hoztam egy kis zsemlét, kiflit, és elkezdtem dobálni.
A legutolsó falatnál mondtam neki – mert ő ette meg a legtöbbet -, hogy tudod mit te kis önző, ezt most odadobom a kicsiknek. Erre ez kitárta a szárnyát, és olyan furcsa hangot adott ki, a csőrével felém kapott egy kicsit, hogy elcsodálkoztam. Nem is tudtam, hogy a hattyú tud ilyen kis agresszív is lenni, úgyhogy visszamentem, hoztam még kaját – meséli Balázs Klári a Sztárportréban.
Életem egyik legnagyobb sikerélménye nem olyan régen ért, ezen a télen. Most lehet, hogy ez furcsán hangzik, de az anyukám 92 éves, és tüdőgyulladást kapott. Nagyon-nagy pánikban voltam először, lelkiismeretfurdalásom is volt, mert azt gondolom, hogy tőlem kapott el egy influenzát, ami az ő korában átment tüdőgyulladásba. Kemény munkába telt,nem engedtem őt kórházba, minden nap jött hozzá az orvos, szó szerint megmentettük. Nagyon vegyes érzelmekkel gondolok most is erre, sok más idős ember, ezt biztos, hogy nem tudja így megúszni. Nekünk ő nagyon fontos, most már 24 éve él velünk. Egy olyan pillére az életünknek, és a családunknak, akivel békességben és nagy szeretetben vagyunk.
Balázs Fecó: Én úgy kikalandoztam magam, nyugodtan mondhatom, hogy három ember helyett éltem az elmúlt jó pár évben. Szerencsés vagyok, mert nagyon korán estem bele ebbe a műfajba. 18 éves koromban – mint negyedik gimnazista – kerültem az akkor már ismert Neoton együttesbe. Utána tagja lehettem egy legendás formációnak – a Taurusnak 21 évesen -, és utána jöttek a Korál időszakok, ami remélem életem végéig tart.
Van nekem egy 13 éves gyermekem, aki fiatalon tart, felé tornyosul az összes olyan gondolatom, ami nem zenével kapcsolatos. Szeretnék vele minél szorosabb kapcsolatban lenni. Ő a sport felé orientálódik – az Újpesti Dózsában vízilabdázik -, és jövőre kezdi a hatodik általánost. Nagyon sokat járunk horgászni, mert neki is, és nekem is kikapcsolódás ez. Általában békés halakra szoktunk horgászni, és amelyikünknek a türelme hamarabb elfogy, az megy a büfébe – a másiknak is hozni ételt és italt. Tovább mesél
Molnár Szabolcs
