Az alábbi levél kering az interneten különböző levelező rendszerekben. Szerkesztőségünk is továbbítva kapta, s név hiányában is közreadjuk, mert nagyon tanulságos:
„Egyike vagyok azon több ezer vidéki rendőrnek,akiket
Borsod megyébe vezényeltek az árvízi védekezésben segédkezni. Az alábbiakban a
tapasztalataimat kívánom megosztani Önökkel.Az odavezető út során több
alkalommal is meg kellett állnunk félórákat vagy egy egész órát várni, hogy a
vezető törzs kiokoskodja, hogy merre is kéne menni, meg hol is van ránk szükség.
Volt, hogy megálltunk egy faluban, mondván, hogy itt kell segédkezünk. Eltelik
öt perc, és közlik, hogy ez mégsem az a falu,vissza a buszokra. Láttuk, hogy
nagy a fejetlenség és ez akkor még csak a kezdet volt.Végül a több mint
10 órás út után a Felsődobszába történő megérkezésünkkor lesújtó állapotok
fogadtak bennünket, főleg miután közölték velünk, hogy a megáradt Hernád folyó
által veszélyeztetett cigánysort kell megvédenünk. Akkor már tudtuk, hogy sok
jóra nem számíthatunk. Amíg mi rendőrök -és a később hozzánk csatlakozott
rendőr tanulók – több mint százan reggeltől estig homokot lapátoltunk, zsákokat
adogattunk, gátat erősítettünk, addig a cigányok egész nap csak az elárasztott
putrijukban feküdtek vagy a kerítésüknek támaszkodva figyeltek minket. Ugyan a
délután folyamán néhányan segítettek a védekezésben és valóban kivették a
részüket a munkából, de a számuk körülbelül a 10 főt ha elérte. Felháborító és
dühítő volt, mikor életerős cigányok mondták nekünk, hogy a munkánknak nincs
semmi értelme, hiszen a gát úgyis át fog szakadni, ezért nem is segítenek. Talán
az én érdekem, hogy a lakóházukat ne árassza el a hömpölygő folyó?A
helyi jobb(ik) érzésű magyarok ezzel szemben ott segítettek nekünk, ahol tudtak.
Szendvicseket készítettek, kávét,ásványvizet hoztak nekünk, ezúton is köszönet
nekik.Ezzel szemben a pofátlanság iskolapéldája volt, amikor néhányan
gondoltak egyet és lopni kezdték a buszunkról a mi ásványvízkészletünket,
amíg mi a gáton dolgoztunk, vagy éppen egy-két lapátról vélekedtek úgy, hogy az
náluk jobb helyen lesz (persze nem álltak volna be segíteni
velük).Alighanem a nap fénypontja volt, mikor a Duna TV riportere
kamerával megjelent a helyszínen, hogy beszámoljon az eseményekről. Persze nem
bennünket kérdeztek meg az állapotokról:néhány másodpercig filmeztek, majd
készítettek egy gyors interjút az éppen a helyszínen tartózkodó Dobson Tiborral.
A cigányok látták, hogy kint van a tv, erre apuka néhány fiával együtt egyből
elkezdte pakolni a homokzsákokat a házuk előtt.A riporter ezt meglátva azonnal
átkelt a homokzsákokon, s a cigányok házához érve rájuk közelítve filmezett,
hogy mindenki láthassa majd, kikről is van szó. Ekkor mi, a gáton dolgozók
hangos tapsviharba kezdtünk. Kíváncsi vagyok,vajon a hangot kivágták-e az
anyagból, egyáltalán levetítésre került-e. Kérdeztük is Dobson úrtól: szó nélkül
hagyja ezt? Legalább mikor visszaért a riporter, jól leteremtette, hogy nem
inkább a reggel óta a helyszínen dolgozó rendőröket kellene bemutatni a
lakosságnak, a médiát meglátva érdekes módon azonnal munkához látó cigányok
helyett? Már nem hallottam a riporter válaszát. Mikor a média munkatársai
elmentek, az egyik kolléga oda is kiáltotta a cigányoknak, hogy „Már nem kell
dolgoznotok, elment a kamera, biztos benne lesztek a tv-ben!” A hátrányos
helyzetűek fel is hagytak a munkával.Ez csak néhány kiragadott példa
abból, amit én láttam és tapasztaltam az ott tartózkodásom ideje alatt. Az
összezsúfolt szállásokról és a koordinációhiányáról, a rendőrség által vásárolt
naptejek, napolajak minőségéről, a törvénytisztelő helyi lakosság véleményéről,
elkeserítő helyzetéről már inkább szót sem ejtek.”
És hogy teljes legyen a kép, a
gátakon dolgozók Miskolcról kapnak parizert és kenőmájast, a sportcsarnokban
elszállásolt cigányok napi 5 ( öt! )-szöri étkezést (de válogatnak, semmi nem
jó). Ugye kajára nem kell költeni, azt a pénzt azonnal el kell inni.
Mert házat majd épít az állam. És hát az élet nem áll meg, a szerelemnek be
kell teljesülni, az ösztön, meg a hormonok, cigány úr a sportcsarnokban
tette férfiúi kötelességét cigány asszonnyal egymás örömére, és őket az sem
tartotta vissza, hogy még kb. 750-en vannak ugyanabban a
légtérben… abban;a csarnokban, ahol a DKSK-s lányok pár éve megverték a
Mizo-PVSK kosarasait, ami akkor keveseknek sikerült. Most meg
fertőtleníteni kell. Igazságtalan vagyok?
Nem írom alá a nevemet, mert azonnal elveszíteném a munkámat.”
