Az Európai Bizottság mai napon közzétett, a barangolási szolgáltatásokról szóló időközi jelentése szerint az EU mobilszolgáltatói az először 2007-ben bevezetett majd tavaly júliusban módosított uniós szabályok által meghatározott maximális percdíjaknak megfelelően csökkentették a barangolási díjakat. Az árak átláthatósága is javult. A barangolásos hívások díja 2005-óta több mint 70%-kal csökkent, a szöveges üzenetek EU tagállamok közötti küldése 60%-kal kerül kevesebbe. A fogyasztók számára a díjak azonban még mindig nem csökkentek számottevően az uniós szabályok által előírt szint alá. A Bizottság jelentése ezért arra a következtetésre jutott, hogy az EU-n belüli barangolásos hívások piaca még nem elég erős ahhoz, hogy jobb választási lehetőségeket és kedvezőbb tarifákat nyújtson a fogyasztók számára.
Neelie Kroes, a Bizottságnak a digitális menetrendért felelős alelnöke elmondta: „A barangolásról szóló első szabályozás elfogadása óta folyamatosan csökken az EU-n belüli külföldi mobiltelefon vagy mobileszköz használat díja. A szabályok életbe lépése óta eltelt három év alatt azonban a legtöbb szolgáltató a jogszabályok által maximálisan megengedett díjak közelében levő kiskereskedelmi árakat kínál. Az EU barangolásos hívásainak piacán a nagyobb verseny jobb választási lehetőségeket és még kedvezőbb díjakat jelentene a fogyasztók számára.”
A 2009 júniusában elfogadott, módosított barangolási szabályozás (IP/09/1064, MEMO/09/309) következtében az uniós polgárok kihasználhatják az alacsonyabb barangolásos hanghívási és SMS-küldési díjak előnyeit, és jobb tájékoztatást kapnak az adatátviteli barangolásért fizetett díjakról. 2009. július 1-től a fogyasztók által a barangolásos hanghívásokért fizetett maximális (ÁFA nélküli) díjak percenként 0,46-ról 0,43 euróra mérséklődtek, és ezek 2010. július 1-től tovább, percenként 0,39 euróra csökkennek. A szöveges üzenetek maximális díja 2009. július 1-től közel 60%-kal, 0,11 euróra csökkent. A szolgáltatók által egymásnak kiszabott adatátviteli barangolási díjak 2010 júliusától feltöltött vagy letöltött megabájtonként 1 euróról 0,8 euróra csökkennek. Lásd az IP/10/843 sajtóközleményben.
Annak ellenére, hogy a jogszabályok árcsökkentéshez vezettek, a mai jelentés arra is rámutatott, hogy az EU barangolási piaca a szabályozások által bevezetett korlátozások ellenére sem elég versenyképes ahhoz, hogy a fogyasztók számára a legjobb választékot és díjakat nyújtsa. A kiskereskedelmi árak az uniós szabályok által meghatározott maximális díjak közelében találhatók.
2009 végén a barangolásos hanghívások uniós jogszabályok által megengedett maximális díja percenként 0,43 euró volt, és az „eurotarifát” választó fogyasztók (lásd az Előzmények részben) átlagosan 0,38 eurót fizettek az általuk barangolás közben kezdeményezett és átlagosan 0,17 eurót a barangolás közben fogadott hívások minden percéért, amely csak kis mértékben kevesebb, mint a 0,19 euróban meghatározott legmagasabb díjnak.
A Bizottság véleménye szerint az uniós szabályok megfelelő mozgásteret biztosítanak a szolgáltatóknak ahhoz, hogy vonzóbb, az előírt maximális díjaknál alacsonyabb díjakat alkalmazzanak. A barangolásos és nemzetközi hívásdíjak közötti különbségnek 2015-ig az európai digitális menetrend célkitűzéseinek megfelelően nulla felé kell közelítenie (lásd IP/10/581, MEMO/10/199 és MEMO/10/200).
Ami az adatátviteli barangolást illeti, a jelentés megerősíti, hogy a nagykereskedelmi árak jóval az EU maximum (feltöltött vagy letöltött megabájtonként 1 euró) alatt vannak. 2009 végén a szolgáltatók egymás felé megabájtonként átlagosan 0,55 eurós díjakat alkalmaznak. Az átlagos fogyasztói ár a 2009 elején mért megabájtonkénti 3,62 euróról 2009 végéig 2,66 euróra csökkent. A Bizottság azt várja a szolgáltatóktól, hogy a nagykereskedelmi szinten elért megtakarításokat alacsonyabb kiskereskedelmi árként adja tovább a fogyasztóknak, és ennek végrehajtását továbbra is figyelemmel fogja kísérni.
A Bizottság elemzése arra is rámutat, hogy a fogyasztók gyakrabban használják a barangolási szolgáltatásokat. Az elmúlt két év során az utazások hozzávetőlegesen 12%-osra becsült visszaesése ellenére is növekedett a külföldről fogadott hívások és küldött SMS-ek száma. 2009 nyarán, az Európai Unió egészére kiterjedő 11 centes maximális SMS-díj bevezetését követően az előző év hasonló időszakához képest 20%-kal több szöveges üzenetet küldtek.
Az adatátviteli barangolási szolgáltatások forgalma 2009-ben 40%-kal nőtt. Az okostelefonok és más intelligens kézi eszközök elterjedésével ez a tendencia folytatódni látszik.
A Bizottság 2011 júniusának végén fogja teljes egészében felülvizsgálni a 2009. évi barangolási szabályokat. Megvizsgálják, hogy sikerült-e elérni a célkitűzéseket és hogy a barangolási szolgáltatások piaca megfelelően – azaz egységes digitális piacként – működik-e.
Előzmények
A 2007-ben elfogadott, az uniós barangolásról szóló rendelet (MEMO/07/251, IP/07/1202) nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árkorlátot állapított meg a barangolási díjakra vonatkozóan, valamint olyan intézkedéseket is, amelyek fokozzák az átláthatóságot. 2009-ben a szöveges üzenetek, hanghívások és adatátviteli szolgáltatások díjainak további csökkentése érdekében módosították a barangolásról szóló rendeletet. A módosítás magában foglalta az „euro-SMS tarifa” bevezetését, amely egy SMS (ÁFA nélküli) árát 11 centben és a feltöltési vagy letöltési adatforgalom megabájtonkénti nagykereskedelmi árát 1 euróban korlátozta. A 2009. évi barangolási rendelet 2012. június 30-ig hatályos.
Az európai digitális menetrend egyik célja az, hogy 2015-re a mobilhívások belföldi és barangolásos ára közötti különbség a nulla felé közelítsen. Ezáltal a Bizottság meg fogja valósítani a távközlési szolgáltatások valóban egységes piacát.
Az EU barangolási rendeletét számos egyesült királyságbeli mobilszolgáltató támadta meg az Európai Bíróságon. 2010. június 8-án az Európai Bíróság azonban úgy döntött, hogy a barangolási rendelet jogilag helytálló (MEMO/10/242). A Bíróság ítélete megerősítette a Bizottság azon véleményét, hogy a rendelet megfelelő jogalappal rendelkezik (a Szerződésnek az EU belső piaca megfelelő működésére vonatkozó szabályai), alapvetően arányos a fogyasztók magas díjszabás elleni védelmének célkitűzésével és a szubszidiaritás elve alapján indokoltnak tekinthető (mivel ugyanezt a célkitűzést nem lehetett volna egy uniós szintű közös megközelítés alkalmazása nélkül elérni).
