Tóth Szabi /Sugarloaf/: Kell egy mentális felkészültség arra, hogy gyereked legyen. Nem csak arra gondolok, hogy el tudd tartani, elfogadd, és készülj rá, hanem szerintem sokkal fontosabb, hogy készen állj arra, hogy minden feltétel nélkül szeresd. Tehát, hogy az a maximális szeretet, amit egy gyereknek meg kell kapnia, az meglegyen, és ez szerintem valamilyen szinten korhoz köthető. Amikor 24 éves voltam, az előző barátnőmmel felmerült, hogy mi lenne, ha a gyermekvállalásba belefognánk. Akkor én még nagyon azt éreztem, hogy erre még nem vagyok kész. Aztán amikor a feleségemmel elkezdtünk erről beszélni, sőt tulajdonképpen, már amikor összejöttünk, akkor én már úgy éreztem, hogy így 30 körül, én már kész vagyok bármikor arra, hogy gyerekem legyen – mondta Szabi.
Amikor megszületett Olivér, és jöttem el a kórházból, akkor éreztem valami olyat először, mint amikor a fogaskerekek egyet fordulnak. Nem mondom, hogy önző ember voltam, de azért nagyjából minden ember én-központú, és akkor rögtön átállt az agyam arra, hogy ott van a gyermekem, és ő a legfontosabb, és minden mást alárendelünk ennek. Imádom, tündér bogár, szeretem – mesélte első baba élményét a Sztárportréban Tóth Szabi.
Lányi Lala: Nálam akkor jött el az első baba, amikor már úgy éreztem, hogy minden készen áll, hogy tovább lépjünk egy szinttel, ami a család. Más kérdés, hogy az ember ezt úgy gondolja, hogy minden készen áll, és közben mégsem áll minden készen – mert nyilván néhányan tudják, hogy az én családi fészkem, ilyen szempontból nem bizonyult annyira tartósnak, mert x év után, mi azért mégis szétmentünk. Ennek mindig van rizikója, de abban a helyzetben, ma is ugyanazt tenném, mert akkor minden úgy állt, és most innen nézve, nem is tudom mi lenne, ha nem lenne a kisfiam. Bátornak kell egy picit lenni, és az ember soha nem léphet bele egy ilyen dologba úgy, hogy biztos lehet abban, hogy egész életében az akkori pozitív helyzet, mindig fenn fog állni – mesélte őszintén Lala.
Beninél rájöttem arra, hogy a teljes figyelmet követeli, és aztán én is szépen megtanultam, hogy milyen jót tesz nekem az, ha alkalmazkodom egy picikét az ő bioritmusához, és az ő dolgaihoz. Most az van, hogy engem is sokkal nyugodtabbá tett, mondhatjuk azt is, hogy kiegyensúlyozottabbá. Tekergeti az autóját, én sétálok vele, és milyen jó a friss levegőt szívni, megnézni a virágokat – ezt mindenféleképpen neki köszönhetem. Adásban a
teljes beszélgetés: www.sztarportre.hu
