„ Egy élet munkája úszott el a szemünk előtt…”
A 2200 felsőzsolcai házból 160 mára összedőlt, és 1800 ingatlan olyan, amely valamilyen sérülést szenvedett a víztől. Az önkormányzati ingatlanokban keletkezett kár 1,2 milliárd forint. Máig,- mondja Fehér Attila polgármester – mert ezekben még nincs benne, és nem is lehet felmérni most, az utakban, kertekben, szenvedett kárt.
Ezek csupán a puszta számok. A látvány még ennél is elképesztőbb. Irtózatos bűz, a rothadó zsákok, és az utcára kidobált, 6-8 napig a vízben ázott bútorok, edények, ruhák, konyhai eszközök az út mentén. A kertekben rothadnak a növények, az udvarokon elmondhatatlan mennyiségű szemét – ami néhány nappal ezelőtt – még féltve őrzött kincs, emlék volt az most fertőtlenítőszertől fehér. Sok helyen még nincs víz, gáz, villany, s ki tudja mikor lesz. Az emberek elkeseredettek, s felelősért kiáltanak, hiszen a Jóistent nem hibáztathatják, hogy ilyen vizet hozott rájuk. Azt mondják jobban fel lehetett volna készülni, meg lehetett volna előzni, hogy ne érje a település lakóit ennyi kár… Nehéz igazságot tenni, amikor az emberek kétségbeesettek, türelmetlenek.
Az Ongai úton a Trianoni emlékmű melletti parkban a fák még vízben állnak. Egy látszólag nagyon szépen rendben lévő ház előtt áll a tulajdonos, akivel beszédbe elegyedek. Mutatja a kerítésnél a jó egy méter feletti pontot ahol átbukott a víz.” Mi nagy hirtelen, amit tudtunk fölhordtunk az emeletre a földszintről, de a nagyobb bútorok, s az a gyönyörűen berendezett konyha, ami még használva sem volt, mert a fiamnak szántuk, mind a földszinten maradt. No, ezek már semmire sem használhatóak. – mondja elkeseredetten. – Mi itt már minden lefertőtlenítettünk, de maga ne nagyon nyúljon semmihez! – szól még utánam. Néhány házzal odébb a miskolci polgármester háza áll, ahonnan még most is szivattyúzzák a vizet.
Befordulok a Petőfi utcába, amit szinte elsőként kapott el az ár. A MIVÍZ szakemberei dolgoznak, s az utca lakói takarítanak. Tóth Józsefné hosszú gumikesztyűben pakolja az agyon ázott holmikat, és ömlik belőle a szó” Már nyugdíjas vagyok, nincs biztosításunk néhány hónapja nem fizetem. A ház elejét mindössze 10 éve építettük, úgy gondoltam, jó lesz a lányomnak, ha férjhez megy. A hátsó részét nekem alakítottuk ki, két éve újítottuk fel 2 millióból. Az most összeomlott. Több mint egy hétig állt a víz elől, persze a parketta mind tönkrement. Semmink sincs még: se áramunk, se gázunk, se vizünk. Egy élet munkája úszott el a szemünk előtt, – mondja, s elfordul, talán, hogy ne lássam a könnycseppet a szemében – nem tudom mi lesz velünk, miből lesz öt millió forint, hogy pótoljuk a kárt. Anita első éves egyetemista, a nyugdíjamból biztosan nem futja, abban reménykedünk, meg a polgármester is azt mondta, hogy segít az állam.”
Tóth Józsefné és Anita
Csupa kérdőjel mindenki. Az utcán két idősebb férfi beszélget egy bicikli mellett, s sorolják, hogy mi van a szomszédokkal, hol mi sérült, károsodott.
Visszatelepítve, de nem haza
Nagy György, ÁMK intézményvezetőt a Sport utcai iskolában találom, ahol még 53 Miskolcról visszatelepített lakosnak biztosítanak helyet és háromszori étkezést naponta. Nekik egyáltalán nincs hová menniük, nem maradt otthonuk. Az egyik tanteremben egy asszony, aki mellett ott van két gyermek, éppen arról nyilatkozik a televíziós kollégáknak, hogy az a legfontosabb, hogy tiszta környezetben vannak, s ezt óvják is. Segítenek a takarításban, fertőtlenítésben, hiszen ezt otthon is így kellene – mondja. „ Valóban így van. Most kevesen vannak itt, mert a reggeli után sokan hazamennek, már akinek van hová – mondja az igazgató, – és megpróbálnak rendet csinálni. Nincs semmi probléma az emberekkel, bár most már türelmetlenek. Vannak szobaparancsnokok akik rendet tartanak, meg itt volt két munkatárs a miskolci kisebbségi önkormányzattól, s Ők sokat segítettek.
-Önöket is érte az árvíz? –kérdezem, bár ez naivitás, hiszen nem nagyon találni olyan embert Felsőzsolcán, aki erre nemet tudna mondani. – Itt az iskolában leginkább a tornatermet, ahol majd cserélnünk kell a parkettát. Otthon? Igen minden víz alatt állt a földszinten. Tudja mi volt a legnagyobb örömöm az elmúlt napokban? Mikor a feleségem egy hajnalban azzal ébresztett, hogy az utcában már nem csónakok, hanem autók állnak.”
Már csak 53 embernek adnak helyet
Szociális megoldás
Elmegyek a település Alsózsolca felé eső végébe, az Arany János útra, ahol a városban a legtöbb ház dőlt össze. A sarki kisboltot már gyorsan rendbe tették, árusítás is folyik, mint az eladó mondja, minden, ami az alsó polcokon volt az elúszott, azt kidobálták, mindent lefertőtlenítettek és gyorsan kinyitottak, hiszen kell az embereknek az élelmiszer. Ők is a Petőfi utca elején laknak, – mint mondja – s bizony tényleg arról beszél mindenki a kisboltban, hogy erre a május16-tól eltelt időben, jobban fel kellett volna készülni. Tudták, hogy jön a víz, a települést meg kellett volna védeni. Nekik is sok mindenük odalett, a víz alatt maradt. Mi hamar visszajöttünk, mert elterjedt a híre, hogy fosztogatnak, s féltettük amink megmaradt. – De azt nyilatkozta a rendőrség, hogy ez nem igaz, – vetem közbe. Saját szememmel is láttam, – mondja, hogy bementek egy majdnem összeomlott házba egy tévéért, és nem cigányok voltak. Nem azt mondom, hogy tömegesen, de azért előfordult.
Beszélgetésünk közben vevő érkezik, mint kiderül a szomszédos településről, bekapcsolódik, és rögvest nekem szegezi a kérdést: – Maga mit mond, ki ezért a felelős? – Nem vár persze választ, hanem sorolja:- Tudja ki, megmondom Én! Az elmúlt húsz éve alatti kormányok, akik semmit nem költöttek arra, hogy rendesen kiépítsék a védelmet, és akik engedték, hogy az árterületbe építkezzenek anélkül, hogy az előírásokat betartották volna. Itt tartunk sok tízezer embert segélyen, de nem tudják azt mondani nekik, hogy akkor kap pénzt, ha dolgozol. Ezekkel az emberekkel kellene a gátakat rendesen megépítetni, meg a falvakban az összes árkot kiásni, kitisztítani. Nem munka nélkül adni nekik a pénzt, a mi adóforintjainkból. Ja, hogy ez az alja munka – mondják, – persze szükség van oda földmérő mérnökre is, de azt három általánossal nehezen végzik el. Miről beszélünk? Semmi sem alja munka, ami értéket, emberéletet véd, csak egyeseknek büdös …
Düh és elkeseredettség
Sétálok az utcában, lefelé a Sajó felé. Egy fal nélküli ház tetejéről szedik az emberek a cserepet. A házon kis a papír, hogy omlásveszély.
-Nem félnek, hogy beszakad a tető maguk alatt?” – Mitől félnénk, már úgyis mindenünk odavan. Ezek a cserepek még talán megmenthetőek.” Egy darabig, így a tetőről beszélgetünk, de azután a testvére, mondja Tóth Jánosnak, hogy jöjjön le inkább, ne kiabáljon fölülről.
„Jöjjön és nézze meg, mi van itt. – invitál a lakásba. Mindenünk tönkre ment. Nyolc embernek, a gyermekeimnek mindene. A testvérem egyetemista lányának az összes könyve, a gyerekek ruhái, játékai, a kert, az állatok, minden. Két éve vettem a házat, rendbetettük, hitel van rajta, most mi lesz velünk? – kérdi, de nem vár persze tőlem erre választ, csak a düh és az elkeseredettség beszél belőle.
Kocsmánk volt, amit a multik miatt be kellett zárni, mert mindenki inkább ott vette meg olcsón a piát, most meg az életünk is miattuk ment tönkre. Inkább árasztották volna el teljesen Őket, mint a lakosságot hagyták. A testvére csitítja, de Ő csak mondja. Igenis elmondom, hogy mindenki tudja meg, nem kell itt titkolózni. Aki az utca végébe átvágta a gátat a Sajón, mert ott már alacsonyabb volt a víz mint itt, még azt is bevitték a rendőrök. Miért mert a lakosságot védte volna?” Most sem minden megy rendesen, mert nem kapunk semmit. Ruha, bútor, takaró, tisztítószer minden kellene, mert csak a romok maradtak nekünk.”
Közbevág egy másik férfi dühösen: Mindenki tudja, hogy ezért ki a hibás, nem kell elhallgatni. Meg is verték a polgármestert érte, meg a jegyzőt is, csak ezt senki nem mondja. Mondta neki a katasztrófavédelem, hogy mit kell tenni, de Ő csak várt. Nem tudni mire? Miért nem a lakosságát féltette? Közbevetem- Azt hiszi egy ember ezért a felelős? Igen, én ott voltam és hallottam mindent, de nem nyilatkozom,-zárja rövidre a további érdeklődést.
Mentsük a menthetőt
Ennyi maradt Tóth János házának hátsó falából
Rettegésben fogunk élni
Azon a helyen a kastéllyal szemben ahol tárolják mindazt az adományt, amelyet majd kiosztanak a lakosságnak, négy asszony várakozik. A Park utcában laknak a város másik végén. Koscsó Adrienn mondja éppen a többieknek:- Még munkám sem maradt, mert a cég ahol dolgoztam az is árvízbe került, fizetést sem kapok. Itt maradtam az öt éves gyerekkel egyedül, munka és minden nélkül. Nekem semmim sem maradt, mindenem odaveszett. Szúnyog irtót is kérnem kell, mert elviselhetetlenül támadnak.
Azután arról beszélnek, hogy ki mindenki segített. „– Székelyudvarhelyről, Pestről, Monorról, Szerencsről érkezett a segítség, – mondja Simon Dezsőné- a krisnások csónakkal betolattak az utcába, hogy mentsék a menthetőt. Akárki akármit mond, erre nem lehetett felkészülni, soha nem volt még ilyen víz. Egy biztos,ezután rettegésben fogok itt élni. Az viszont tényleg nagyon jó, hogy így összefogtak egymásért, értünk, az emberek.”
– Nézze meg, most is érkeznek az adományok! Azt mondják a tiszadadaiak kocsija jött meg, ruhákkal, tisztítószerekkel. A tisztító, fertőtlenítőszer a legfontosabb. Bár a ruhát és a holminkat ki tudjuk majd mosni, de ezt a 10 napot az emlékezetünkből sohasem…
Semmim sem maradt, még munkahelyem sem.
Rettegésben fogok itt élni
Az adományok sokasága
Fotók és szöveg: Orosz B. Erika
|
És jön a segítség! ÉMÁSZ: Az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató (ÉMÁSZ) a régióban kialakult súlyos árvízi helyzetre reagálva több millió forint értékben adott át ma a kárenyhítéshez szükséges adományokat a felsőzsolcaiaknak. Az ÉMÁSZ energiakereskedő leányvállalata, a Magyar Áramszolgáltató Kft. – a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve – ingyenes energiakeretet kínált az érintett önkormányzatoknak a szükséges szivattyúzási és szárítási munkálatokhoz. Az ÉMÁSZ nem csak szolgáltatásain keresztül, hanem karitatív adományokkal is igyekszik a károkat enyhíteni: a társaság három, súlyosan érintett önkormányzatot ötmillió forint készpénz-segélyben részesített. A kitelepített lakosok számára a polgári védelmi hatóságon keresztül közel kétmillió forint értékben élelmiszert és ásványvizet juttatott el. Kedden Felsőzsolcán dr. Marie-Theres Thiell, az ÉMÁSZ Nyrt. és az ELMŰ Nyrt. igazgatóságának elnöke további kétmillió forint értékű élelmiszer és fertőtlenítő csomagot adott át Fehér Attila polgármesternek és a lakosoknak, valamint vállalták, hogy a Patti Óvodát teljes egészében felújítják, berendezik.
Vöröskereszt:
„A Magyar Vöröskereszt B.-A.-Z. Megyei Szervezete gyűjtést szervez a megyénket sújtó árvízkárosultak részére 2010. június 21-én a 20 órakor kezdődő Ákos koncert előtt. Ezúton kérjük a koncertre látogatókat – melyre jegyek még korlátozott számban válthatók -, hogy adományaikkal járuljanak hozzá e nemes ügyhöz. Adományként fertőtlenítő-, tisztító- és tisztálkodási szereket várunk (Domestos, Hypo, Florasept, tusfürdő, stb.). Szervezetünk a 10200139-27013627-00000000 számú számlára vár pénzadományokat is. Kérjük, tüntessék fel a közlemény rovatban, hogy a Borsod megyei árvízkárosultak részére használható fel az adomány.”
IPOSZ
Az IPOSZ Ügyvezető Elnökségének felhívása a szövetség tagszervezeteihez, iparos és vállalkozói tagságához, pártoló tagjaihoz az árvíz károsultjainak megsegítésére és otthonaik újjáépítésébe való bekapcsolódásra: „Az utóbbi idők egyik legpusztítóbb árvize jelentős károkat okozott az ország több régiójában. A pusztítás nagy részben sújtott hátrányos helyzetű országrészeket, és főleg a szegényebb néprétegeket sodorta igen nehéz helyzetbe. A baj nagyságrendjét az is jelezte, hogy az új kormány azonnal átvállalta a költségek jelentős részét és kész volt segítséget nyújtani az érintett önkormányzatnak és lakosságnak. A még nem végleges adatok szerint is több ezer lakóház és közösségi építmény omlott össze vagy szenvedett jelentős károkat és tönkrement vagy károsult az infrastruktúra számottevő része, töltések, utak, hidak, gazdasági létesítmények. Külön tragikus számunkra, hogy sok iparos család is van a károsultak között. Éppen ezért nem maradhatunk tétlenek! Az iparosság mindig azt vallotta, hogy a társadalom alap pillére a szolidaritás, csak erre lehet jólétet és prosperitást felépíteni. Ezért az IPOSZ Ügyvezető Elnöksége felhívja tagszervezeteinek, tagjainak figyelmét az árvíz okozta súlyos helyzetre, és kéri: lehetőségeik szerint nyújtsanak pénzbeli vagy munkában felajánlható segítséget az árvíz károsultjai számára. Az adományokat és a felajánlásokat az IPOSZ kész összegyűjteni, és garantáltan az állam és az önkormányzatok által kijelölt ilyen irányú feladatokkal megbízott szervezetekhez eljuttatni. Mivel több ezer teljesen vagy részben károsodott épület felépítéséről vagy rendbetételéről van szó, szükség lesz jó minőségű és mégis olcsó szakipari munkára. Az IPOSZ kész építőipari tagjainak a kapacitását összegyűjteni és az állam által kívánt feladatok céljára mozgósítani. A kár nagyrészt családi házaknál jött létre, ezeknek az építésében az tagvállalkozásaink nagy tapasztalattal és helyi ismeretekkel rendelkeznek. A sok kisebb építőipari vállalkozás képes arra, hogy ezeket a munkákat igen költségtakarékosan és ellenőrizhető minőségben végezze el, ezzel is segíteni szeretné a kormány rendkívüli feladatainak megoldását. Ezek mögött a vállalkozások mögött szervezeti háttér van, tevékenységük áttekinthető. Az ügyvezető elnökség kéri, hogy a családi házak építésében és tatarozásában jártas, valamely ipartestülethez tartozó szakiparosok, illetve vállalkozások jelentkezzenek az IPOSZ-nál, hogy minél nagyobb építési kapacitást tudjunk felajánlani a kormánynak. Az iparos szolidaritásnak számos jeléről már eddig is érkeztek hírek. Kérjük tagszervezeteinket, hogy jelezzék az általuk szervezett vagy tudomásukra jutott akciókat, hogy azokat összefoglalva számot adhassunk a segítségnyújtás megannyi módjáról a hagyományosan szeptember közepén megtartandó Magyar Kézművesség Napjáig. A gyors és hatékony intézkedési lehetőség érdekében minden iparos társunkat és barátunkat arra kérünk, hogy a segítségnyújtást, adományozást illető egyéni és közös lehetőségekről, szándékokról, szervezeti javaslatokról közvetlenül
értesítsék az IPOSZ Szervezési Igazgatóságát (1054 Budapest, Kálmán Imre u. 20., tel.: 354-3154, e-mail: farkas@iposz.hu, fax: 269-2957).
Az IPOSZ Ügyvezető Elnöksége ismételten kéri tagságunknak az akciókban való tevékeny részvételét és előre is megköszöni mindazt a segítséget és adományokat, amelyeket az IPOSZ az árvízkárosult családoknak, településeknek ad és eljuttat.”
Győri Építőipari KFT. A polgármesteri hivatal információja szerint egy Győri Kft négy kamionnyi építőanyagot hoz csütörtökön az árvízkárosultak megsegítésére. A hatalmas mennyiségű építóanyagot az Ipari Park egyik raktárában deponálják majd, és innen kerül kiosztásra.
Az Operafesztivál Az elmúlt hetek tartós esőzései nyomán kialakult árvizek családok százait hozták kilátástalan helyzetbe Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Több száz embert kellett kitelepíteni otthonából, házak dőltek össze, többen minden vagyonukat elvesztették. A bajba jutottak megsegítésére adománygyűjtést szervez a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál a „Bartók + Európa 2010” fesztivál idején, június 9-20 között a Magyar Vöröskereszttel együttműködve.A fesztivál előadásainak helyszínén – a Miskolci Nemzeti Színházban, a Jégcsarnokban, a Miskolci Egyetemen és a templomokban – kihelyezett perselyekben a Magyar Vöröskereszt gyűjt pénzadományokat. Tartós élelmiszert, tisztítószereket, valamint játékokat, könyveket a Városház téren felállított vöröskeresztes házakban fogadnak – és juttatják el naponta a rászorulókhoz. Az is támogatja az árvízkárosultakat, aki akár csak egyetlen pohár bort vásárol az Erzsébet téren! Az adománygyűjtésbe bekapcsolódnak a fesztivál külső rendezvényeinek közreműködői is: a Borfesztivál, illetve a Széchenyi utcai Kézművesvásár résztvevői bevételük 5 %-át ajánlották fel jótékony célra. Az operafesztivál nem csak a közönséget, hanem a fellépőket is arra kéri, támogassák Borsod-Abaúj-Zemplén megye árvízkárosultjait. Mi, akik részesei vagyunk az opera ünnepének és megtehetjük, segítsük azokat, akik rászorulnak a közösség együttérzésére és támogatására! |
