Náksi Attila: Nem mindegy, hogy milyenek a munkatársak, milyen a főnök. Esetleg ha te vagy főnök, akkor milyenek a beosztottjaid, egyáltalán milyenek a munkakörülmények. Ezek nagyon meghatározzák azt, hogy az ember milyen kedvvel indul el reggelente, és valószínűleg a teljesítményen is látszódni fog. Nagyon fontos, hogy az ember megtalálja a hangot a kollégákkal, és azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozik. Nem feltétlenül kell barátnak lenni – nagyon sokféle ember dolgozhat együtt, sokféle érdeklődési körrel -, de legalább a tisztelet, és egymás munkájának a megbecsülése meg legyen, és a segítség. Hiszen ha te segítesz a kollégádnak, az valószínűleg a te munkádat is előrébb viszi, illetve fordítva.
Nagyon örülök annak, hogy a cégem – ami a kilencvenes évek óta működik, tehát nem egy mai darab -, megengedheti azt magának, hogy ne kelljen a nap 24 órájában foglalkozni vele. Persze fejben így is, úgy is foglalkozik vele az ember. A szabadságnak megvan az a hátránya, hogy ha nem figyelsz oda, akkor egy pillanat alatt elmegy melletted egy rakás munka, amit megszerezhettél volna.
Az egy előny, hogy valaki megkapja a havi fizetését akkor is, ha lébecol egész hónapban a munkahelyén, míg az, aki magáért felel, ha nem termeli ki, akkor egy fillért sem keres. Ezt az életet én magamnak választottam, minden buktatójával együtt, és szeretem. Igazából ez az egy titok van – hogyan lehet úgy csinálni, hogy nem tudod mennyi lesz, amit abban a hónapban hazaviszel -, hogy szereted, és nincs más megoldás – mondta Náksi Attila.
