Negyedmillió órányi tücsökszexfilmet készítettek brit kutatók, hogy betekinthessenek a rovarok nemi életébe. Az Exeter Egyetem biológusai 96 kamerát és mikrofonokat telepítettek tücsökgazdag területre Spanyolországban, Asztúriában, nevezetesen egy olyan mezőre, amelyen 152 tücsök élt- a megfigyelés kezdetekor. A berendezések automatikusan bekapcsolták magukat, amint tücsökmozgást vagy -hangot érzékeltek. A felvételek és számítások szerint egy tücsökpár átlagosan 40-szer közösül, emellett viszont kalandoznak is, mind a hímek, mind a nőstények, kiruccannak egy-egy röpke pásztorórára, vagy pásztorpercre, aztán visszatérnek párjukhoz.
A kutatók mindegyik tücsök hátára parányi számot ragasztottak és mindegyikükből DNS-mintát vettek, hogy a rovarok utódait azonosítani tudják. Megállapíthatták, hogy a hímek muzsikájukkal próbálnak vonzók lenni a nőstények számára.
Kiderült, hogy azok a tücsöklegények, melyek hosszabban zenélnek, több lányt hódítanak meg, viszont inkább csak a csenevészebb tücsökhímek szorulnak arra, hogy „zenészként” csábítóbbá tegyék magukat. A bogarak „Paganinijeinek” nagyobb termetű példányai nem kell, hogy a húrok közé csapjanak, mivel az erősebb termetűek némán is sikeresek a hölgyeknél.
Tücsökéknél nagy a halandóság, és a legtöbb hím nem is hagy maga után utódokat. A nőstények sem sokkal sikeresebbek, de még a legszaporább, mondhatni „tenyésztücsökanyáknak” is csak maroknyi ivadéka éri meg a felnőttkort, holott több száz petét ásnak jó mélyen a földbe.
(MTI)
