Miskolctól néhány kilométerre fekszik csodálatos környezetben Bükkszentkereszt az ország második legmagasabban fekvő települése. Miskolc és Eger felől az út szokatlan mélységekkel, szerpentinekkel és sűrű bükkerdővel övezve kanyarog fel a településre. A község kialakulását a diósgyőri koronauradalom által 1755-ben létrehozott üveghutájának köszönheti, eredeti nevét – Újhuta – is innen kapta. Az üveghuták telepítésének eredménye a Bükkben a ma is létező három község, melyek közül időben az első Óhuta volt (a mai Bükkszentlászló), a második Újhuta (1940-töl Bükkszentkereszt néven), a harmadik pedig Répáshuta. A koronauradalom egykori elnöke gróf Grassalkovich Antal hamar fölismerte a fában gazdag terület értékét és gazdaságosabbnak látta a kitermelt fával értékesebb termékeket előállítani, mint azt nyers állapotban értékesíteni. A felépített huták bérlője Simonides János lett, akit a település alapítójának is lehet nevezni. Mivel az üveggyártáshoz kevesen értettek, ezért cseh, szlovák, lengyel, rutén és német származású üvegfúvómestereket telepített be. Így kezdetben a korábban említett három településen keverék szláv nyelven beszéltek. Mára az üveghuták semmilyen maradványa nem maradt fenn, csak ásatások útján lehet erre utaló emlékeket találni. Az üveggyártáson kívül művelt mesterség volt a faszén- és mészégetés. A mészégetés ma is több családnak nyújt megélhetést. Természetesen ezen kívül számos egyéb látnivaló is akad Bükkszentkereszten.
Templom: A barokk templom a XIX. század elején épült. A belső berendezés jelentős része a diósgyőri volt pálos kolostor templomából származik. A helytörténeti kutatások szerint a faluban korábban egy fakápolna volt, ami az egyik vasárnapi szentmise után a hívek szemeláttára összeomlott. Az új, kőtemplom alapkövét 1800. március 3-án rakták le, és egy év múlva, 1801. húsvét vasárnapján szentelték fel a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére. Az eredetileg fából készült torony egy villámcsapás miatt elpusztult, így ezt később téglából építették újjá. A harangok számára a templomkertben épült harangláb. Miután II. József 1786-ban feloszlatta a pálos rendet, a koronauradalom – mint tulajdonos – adományozta a belső berendezést az akkor még újhutai templomnak. Így került ide a szószék, a Mária-oltár és az orgona. Különlegességnek számít a szószék, melynek oldalán a négy evangélistát – eredeti ruházatuktól eltérően – a pálosok fehér öltözetében ábrázolták a készítők, a sajóládi pálos szerzetesek. Az üvegcsillárt 1887-ban a Bükk utolsó üveggyárosa ajándékozta a templomnak.
Bükki Üveghuták Ipartörténeti Múzeuma: A múzeumban az üveg alapanyagaival, az üvegolvasztó kemencével, olvasztóüstökkel, a gyártás folyamatával, az üvegfúvó pipával, az üvegfúvás segédeszközeivel, valamint számos fúvóformával ismerkedhetnek meg a látogatók. A XIX. és a XX. század különféle üvegtárgyai közül igazi ritkaságokat tekinthet meg az érdeklődő.
Gyógynövényház: Ha Bükkszentkereszten járunk, nem szabad kihagyni Szabó Gyuri bácsi Gyógynövényházát, aki több mint hat évtizede gyógynövények után kutatva járja a Bükkszentkereszt környéki erdőt, mezőt. Teái számtalan betegséget gyógyítanak. Tudását a nagymamájától örökölte, aki szintén a nagyanyjától tanulta, hogy fűben, fában orvosság van. A javasasszony unokája ma is gyűjti a gyógynövényeket, figyeli hatásukat, kutat újabb fajták után. Tevékenysége nyomán megalakult a Bükki Fűvészmester és Népgyógyászati Egyesület, melynek működtetésében egy gyógynövénykert és gyógynövényes ház várja a vendégeket.
Mészégető kemencék: A hegység nemcsak fát, mészkövet is adott az embereknek. Termelték robbantással és csákányozással, felhasználták közvetlenül építkezéseknél éppúgy, mint mészégetésre. Feltételezik, hogy a mészégetés tudományát a IV. Béla királyunk által 1232-ben betelepített cisztercita rend tagjai hozhatták Franciaországból. A Bükk hegységben e mesterség hagyományai Bélapátfalván, Bükkszentkereszten még nyomon kísérhetők. A mészégető kemencét földbe süllyesztik, legalábbis az égéstér legnagyobb részét. Falát tufakővel rakják ki. A mészégető kemencékbe általában 200-400 mázsa mészkövet raknak be egy-egy égetés alkalmával. Először a tűztér körül, körben rakják be a köveket. Befelé a nagyobb darabokat, míg a kemence fala és e nagykövek, az úgynevezett sorkövek közötti rést apróbb darabokkal töltik ki. Ahogy haladnak a sorokkal egyre feljebb, úgy szűkítik a képződő kör átmérőjét, vagyis kupolát alakítanak ki. Ez a művelet kívánja talán a legnagyobb gyakorlatot, szakértelmet, mert ha rosszul sikerül a kövek elrendezése, égetéskor a kupola bizony beszakad a tűztérbe. Egy-egy kemencét általában 3-4 napig fűtenek. Ahhoz, hogy egy mázsa kiégetett mészkövet nyerjenek, majdnem két mázsa nyers mészkőre és körülbelül 1,3 köbméter fára van szükség. A kemence begyújtása után újabb és újabb fahasábok tűzre vetésével folyamatosan növelik a kemence hőmérsékletét A mészkő kezdeti vörös izzása után, úgy 900 °C elérése körül megindul a fehér izzás, és ezzel a mészkő kiégése.
IV. Béla emlékmű: A legenda szerint IV. Béla király vitézei a Muhi csatából menekülve itt, a Lófőtisztáson ütköztek meg utoljára a tatár hordákkal, mielőtt a király elérte a biztonságos bélapátfalvi kolostort. Az egykori csata tiszteletére emelték 1994-ben az emlékművet, melynek kőtömbjén a király bronzból készült domborműve is látható.
Boldogasszony köve: A legenda szerint valaha Bükkszentkereszten járt Szűz Mária. Útja a falucska melletti erdőn vitt keresztül, és amikor elfáradt, leült egy kőre pihenni. Azt a helyet a falubeliek Boldogasszony kövének nevezik, szent és egyben gyógyító helynek tekintették. Az itt élők ugyanis úgy tapasztalták, hogy aki ott megpihen, hamarosan felgyógyul a betegségéből. Vannak emberek, akik úgy érzik, hogy a köveknél elzsibbad a kezük és a lábuk. Mára az erdőt rengeteg kiránduló keresi fel, az ország minden részéről jönnek a gyógyulni vágyó betegek.
Holdviola tanösvény: Az ifjúsági tábortól induló és oda visszavezet egy kilenc állomásos tanösvény, amely megismertet az erdei mesterségekkel (mészégető), egy II. világháborús emlékhely történetével (Gizella-védővonal), a névadó növény (erdei holdviola) élőhelyével, különböző karsztformákkal és az erdő fafajaival. Ugyanakkor erdészeti és vadászati ismeretekkel is gazdagít.
