Kasza Tibor: Klasszikus értelemben nyugdíjas, nem nagyon tudok majd lenni. Mindig kell valamit csinálnom, mert különben azt érzem, hogy nincs értelme a létezésemnek. Ahhoz, hogy nagyon jól tudjam magam érezni egy nyaraláson – vagy egyszerűen csak otthon egy nyugágyon -, nekem kell tudnom, hogy hoztam létre közben valamit, termeltem valami értéket, és ezek után tudok hátradőlni, megpihenni. Nem vagyok munkamániás, csak szeretek szép dolgokat csinálni. Szeretem törni a fejem, új dolgokat kitalálni, nagy célokat kitűzni, és végrehajtani. A munka mánia talán az lehet, amikor a motiváció maga a munka, és nem az életkörülmények javítása, vagy a család életkörülményeinek a javítása.
Két dolog fontos szerintem: Az egyik, hogy mindig tudja az ember, hogy mit akar létrehozni. Ha tudod pontosan, hogy mit akarsz elérni, körül tudod írni, akkor meg fogod tudni csinálni. Minél kevésbé tudod a feladataidat körvonalazni – ez igaz az élet minden területére -, annál nehezebben elképzelhetőnek, annál ijesztőbbnek tűnik. Határidővel kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy nem kell kapkodni, csak sietni. Amikor az ember elkezd kapkodni, akkor az tele van hibával. Van, amikor már nincs lehetőség arra, hogy az ember húzza az időt, akkor én azt szoktam mondani, hogy csak siessünk. A sietés – ahogy én csinálom -, az a normál munkámnak az elvégzése gyorsabban, nincs benne még a pánik, a hiba, ami a kapkodásban már benne van. Amikor szorít az idő, akkor én tudok sietni – ami azt jelenti, hogy a normál munkatempómnak a két-háromszorosával dolgozom -, vagy találok olyan megoldásokat, amikkel esetleg ügyesen kikerülve a nagy feladatokat, kicsi de nagyon okos gondolattal, helyettesítek egy időigényes nagyot – mondta Kasza Tibor a munkáról készült portréban. www.sztarportre.hu
