A Tiszaújvárosi Városnapok rendezvénysorozat keretében hét testvérvárosunk képviselete és delegációja is településünk vendége volt. Az egyik legfontosabb eseményen, a Barátság kertje és csíki székelykapu avatásán Koscsó Lajos polgármester Pro Urbe kitüntetést vett át Ráduly Róberttől, Csíkszereda polgármesterétől. – írja a tiszaujvaros.hu. – Nagy öröm és nagy meglepetés volt számomra ez az elismerés, hiszen senki sem árulta el nekem, hogy az ünnepségnek lesz egy ilyen momentuma is. Nem tagadom, elérzékenyültem egy pillanatra. Én felnőtt koromban, most már azt gondolom, kicsit talán későn szembesültem Erdély problematikájával, Trianon tragédiájával. Rendkívül mély érzelmi hatást tett rám, amikor személyesen megtapasztaltam, hogy tőlünk több száz kilométerre él egy népcsoport, amelynek minden tagja magyarul beszél, magyarként érez. Szeretném, ha a tiszaújvárosi emberek, főként a fiatalok is értenék és éreznék a határon túli magyarság helyzetét, s ehhez hozzájárulhat, hogy most a székelykapuval nálunk van Erdély egy kicsi darabja.
– Immár hét testvérvárosunk van, de úgy tűnik, önt talán Csíkszeredához fűzik a legmélyebb érzelmek. Így van ez?
– Nem tagadom, így van. Az érzelmeimnek nyilván személyes vonatkozásai is vannak. Idén 12. alkalommal megyek majd el a csíksomlyói búcsúra, s ez az időszak egybeesik az én hitbeli megtérésemmel is. Az életem egy fontos szakasza kezdődött meg Csíkszeredában, baráti kapcsolatok fűznek oda, s egy baráttal az ember mindig elfogultabb. Megismertem a csíki embereket, élvezem a szeretetüket, s elköteleződtem a sorsuk iránt. Kötelességemnek érzem, hogy lehetőségeimhez mérten tegyek értük, ezért támogatom anyagilag is a Böjte Csaba által vezetett alapítványt, ezért igyekszem ápolni a baráti kapcsolatot az ott élő emberekkel.
– Mit tanulhat Tiszaújváros Csíkszeredától?
– Jó lenne megtanulnunk tőlük a hitet, a kitartást, az egymás iránt érzett tiszteletet, és azt a pozitív értelemben vett konokságot, amellyel elszántan dolgoznak, tesznek azért, hogy jobb legyen a sorsuk. A székelyek, az életvitelüket tekintve, olyan típusú emberi tartással rendelkeznek, amelyet sehol a világon nem láttam még. Én például tőlük tanultam meg, hogy a világ nem bonyolult, csak mi tesszük azzá. A székely ember habitusából fakadóan annyira leegyszerűsíti a dolgokat, hogy a megoldások kézenfekvővé, logikussá válnak. A szókimondó, hirtelen természetük ellenére nyugalmat, és békét tudnak teremteni, és olyan meleg, őszinte szeretettel veszik körül azt, akit elfogadtak, amelyben megmártózni csodálatos érzés. Irigylésre méltók ezek a tulajdonságok.
– Most először találkoztak a nyolc város képviselői. Milyen hozadékai vannak egy ilyen összejövetelnek?
– A találkozó szervezésekor megírtam a testvérvárosok vezetőinek, hogy hamarosan nyugdíjba vonulok, és szeretném a városnapok rendezvényen köszönteni őket. Megtisztelő, hogy mindannyian elfogadták a meghívást. Amit viszont nagyon sajnálok, a rendezvényeket most nem fogadta kegyeibe az időjárás, így kevesen láthatták azokat az értékeket, amelyeket elhoztak nekünk a lengyel barátaink. A testvérvárosi kapcsolatoknak akkor van értelme, ha nem csak delegációk közötti hivatalos kapcsolatot jelentenek, és nem csupán két félre redukálódnak. A különböző városok, különböző nemzetek más nézőpontból közelítenek meg egy-egy kérdést, más ötleteik, gondolataik vannak. Azt gondolom, az európai gondolkodás valahol itt alapozódik meg. Az uniónak van egy hozadéka, amelyről talán kevesebbet beszélünk, mégpedig az, hogy a közös gondolkodásban, saját magunk alakításában is nagy erőt tud képviselni. Egy testvérvárosi együttműködésnek természetesen lehetnek gazdasági eredményei is, de úgy érzem, nem ezek az elsődlegesek. Mint ahogyan a Csíkszeredától ajándékba kapott székelykapunak sem az anyagi értéke az elsődleges, hanem az eszme, a szellem, a tartalom, amit képvisel. Gyönyörködtet, elgondolkodtat, közelebb hoz a saját történelmünkhöz, figyelmeztet, hogy nem csak mi vagyunk a világban. Vannak közöttünk erősek és gyengébbek, és az erőseknek segíteniük kell a gyengébbeket, azt sem elfeledve, hogy az erőviszonyok mindig változhatnak. De függetlenül attól, hogy ki milyen kondíciókkal bír, hosszú távon csak együttműködéssel, közös gondolkodással tudjuk megtalálni és megőrizni a helyünket a világban.
A barátság kapuja mindig nyitva áll
A város főterét díszítő, csíki vonásokat magán hordozó székelykaput Koscsó Lajos polgármester kérésére készíttette el Csíkszereda városának vezetése. A csíktusnádi fafaragó mester által készített egyedi alkotást ajándékként kapta meg városuk.
– Amikor átadta Tiszaújvárosnak a székelykaput, milyen jelképeket szeretett volna átnyújtani?
– Ezt a kaput nem lehet becsukni. A barátság kapujának mindig nyitottnak kell lennie, s ha az ember szembenéz a saját életével, rájön, hogy ez nem is egyszerű. Az igaz barátságok általában gyermekkorban, önzetlenül és érdek nélkül köttetnek. Egy barátságot hosszú időn át kell építeni, de egy pillanat alatt le is lehet rombolni. Ahogy a kertet, a növényeket gondozni kell, a kaput néha újra lakkozni, a füvet lenyírni, úgy kell ápolni a barátságot is, akár személyekről, akár településekről van szó. Számomra öröm, hogy a viszony, ami Tiszaújváros és Csíkszereda között 13 éve létrejött, egyre épül és erősödik. Manapság jellemző, hogy állandóan rohanunk, és rövid távú szempontokat követünk. A székelykapu talán arra is figyelmeztet, hogy időnként megálljunk, és odafigyeljünk egymásra, mert enélkül igen sivárrá válhat az életünk.
– Minek köszönhető, hogy a két város közötti kapcsolat ilyen méllyé, barátivá tudott válni?
– A tiszaújvárosiak sokat tettek Csíkszeredáért. Már a 90-es évek végén diáküdültetési programot ajánlottak fel, és anyagilag is segítették a templomunk építését. A Szentháromság szobor kicsinyített mása, amelyet két éve kaptunk ajándékba, most ennek a templomnak az oltárán áll. Díszíthetné az irodámat is, de úgy éreztem, hogy a legjobb helyen kell lennie: az emberek között. A kapcsolatok sok esetben hajlamosak hivatalos viszonnyá leszűkülni. A mi vonatkozásunkban ez nem így van. Mi igyekszünk továbbadni a közösségeinknek, amit egymástól kapunk. Igyekszünk közelebb hozni egymáshoz a városainkban élő embereket, s ezáltal válik egyre erősebbé a kapcsolatunk.
– Ha párhuzamot von a két település között, milyen erényeiket tudja kiemelni?
– Tiszaújváros Magyarország egyik legjobb anyagi kondíciókkal rendelkező városa. Az anyagi stabilitás szükséges, de nem elégséges. Én, aki a csíksomlyói Szűz Mária közelében nőttem fel, úgy gondolom, a pénz csupán csereeszköz, és semmivel sem több. Sok hasonlóságot látok a két város között, például a sport tekintetében. Önöknél a triatlon révén világszerte ismertté tették a város nevét, mi profi kerékpárverseny szervezésével törekszünk erre. Kiváló sportolók küzdenek az eredményekért mindkét településen. A kultúra terén mi talán intenzívebben tevékenykedünk, hiszen saját fenntartású színházat, hivatásos táncegyüttest működtetünk. Az anyanyelv ápolása, a nemzeti tudat tekintetében másak vagyunk, de ez érthető. Önök a saját országukban élnek, mi csak a városunkat mondhatjuk a magunkénak. Az ország, ahol élünk, másé. A mi kultúránk támogatásáért a központi kormányzat a füle botját sem mozgatja, nekünk magunknak kell védeni, ápolni, őrizni azt, különben mindent elveszítenénk, ami most a miénk.
– A változások korát éljük Magyarországon, és a polgármester személyét illetően változás lesz városunkban is, hiszen Koscsó Lajos nyugdíjba vonul. Mit gondol, mennyiben befolyásolják majd ezek a változások akár a két ország, akár a két város kapcsolatát?
– Magyarországon ma túlfűtött várakozások vannak a változások tekintetében. Reálisan, makroközgazdászként gondolkodva azt állítom, hogy túlzott optimizmus azt feltételezni, hogy ezek a várakozások maradéktalanul tudnak teljesülni. Véleményem szerint a valósággal való szembesülés időszaka fog következni az országban. Tiszaújváros eddig is olyan hely volt, ahol megértették a határon túl élő magyarokat. A városnak nincs saját, évszázadokra visszanyúló történelme, mégis nagyobb empátiával volt és van irántunk, mint mások. Sok baráti kapcsolatot láttam már tönkremenni a pénz miatt. Épp ezért fontos, hogy a városaink baráti kapcsolatában is szem előtt tartsuk, hogy nem anyagi támogatást várunk egymástól, hanem emberi biztatást. Koscsó Lajossal egyébként úgy jártunk, mint a filmek forgatásánál bizonyos főszereplők. Egyfajta munkának, két szerepnek indul a kapcsolat, és időközben mély, valódi érzelmek alakultak ki. A mi barátságunk túlmutat két polgármester hivatalos viszonyán, és egész biztos, hogy ápolni fogjuk azt az ő nyugdíjba vonulása után is. De affelől sincs kétségem, hogy bárki legyen Tiszaújváros új polgármestere, egyre szorosabbra fogjuk fűzni a baráti szálakat. Végezetül azt kívánom az önök városának, amit magunknak is. Soha ne űzzünk olyan álmokat, amelyeket nem lehet megvalósítani. A célok kitűzésénél maradjunk a valóság talaján, örüljünk annak, amink van, így például annak is, hogy 13 évvel ezelőtt egymásra találtunk.
Tokaji Edit
