A Miskolci Állatkertet nagy öröm érte a múlt héten: az egyik kétpúpú teve (Camelus bactrianus) nősténynek, Kobinak tevecsikója született. Az örömöt egy szomorú tény követte: az anyaállat nem gondozta kicsinyét, sajnos még tejéhez sem engedte közel. Ilyen eset alkalmanként más fajoknál is előfordul állatkertekben, oka számtalan lehet. Jelen esetben az állatorvos és az állatkert dolgozói emlőfájdalommal és hormonális okokkal hozták kapcsolatba az állat viselkedését, valamint azzal, hogy a fiatal tevekancának ez az első szaporulata, így még nincs tapasztalata az utódnevelésben. Egy gyors altatással segítettek az állatkert dolgozói enyhíteni a termelődött tej feszítő fájdalmán, és közben a csikót az anyaállat szőrével és tejével is bekenték, hogy felébredve majd végre sajátjának érezze a kicsit. Ez a „trükk” sajnos most nem segített, így a hiányzó tej és gondoskodás miatt, a csikó felköltözött egy külön istállóba, ahol gondos kezek 3 óránként szoptatják a tevecsikót. Napos időben szívesen követi gondozóit szabadon sétálva. A kedves és hálás tevecsikót az állatkert Kögerkei-nek nevezte el, ami mongolul kedveset jelent, de várhatóan praktikusságból előbb-utóbb röviden Kögi-nek fogják szólítani.
Madarak és Fák Napja (május 10.) alkalmából már megelőző programként az Északerdő Zrt. Csanyiki Erdei Iskolájában játékos programokon vehettek részt az iskolások. Ezen mint egyik „szigete” a rendezvénynek a Miskolci Állatkert is részt vett Az Év Madara kapcsán. A gyerekek játékos feladatokat oldhattak meg hazai három fecskénk – a sarlós, a füsti és a parti fecske – felismerésével kapcsolatosan. Az állatkert dolgozói három élőállattal is meglepték a gyerekeket: egy kézhez szoktatott egerészölyvvel, egy foltos szalamandrával, és egy elárvult idén született kis mókuskölyökkel.
A múlt hónapban a Miskolci Állatkertben született póni csikó a Tanyaház melletti lovaglókarámban látható leggyakrabban anyjával. Az életrevaló, kíváncsi, hivatalosan sárga (ránézésre inkább vörösesbarna) színű kiscsikót most már egyre kevesebbet húzódik anyja közelébe, kisebb felfedező utakat tesz a tanyaház körül. Természetesen a lovagoltatás időszakában vagy esőben nem láthatóak, hiszen ilyenkor 1-2 órát az istállóban pihennek.
A Miskolci Állatkertben élő indiai antilopok (Antilope cervicapra) társakat kapnak Veszprémből. A közeljövőben érkező három tavalyi születésű hím (bak) fiatalok lévén most még küllemre a nőstényekre hasonlít, bundájuk 3 éves korukig fokozatosa sötétedik háti részükön, ezt követően már könnyebben megkülönböztethetőek a nemek. Az Indiai szubkontinens kecses és ijedős patásai csordákban élnek, fűfélék, levelek, lágyszárúak, virágok és gyümölcsök „legelésével” töltik idejük nagy részét. Állatkertben előfordul – mint ez a Miskolci Állatkertben is tapasztalható –, hogy csak bakokból álló „agglegény-csapatot” tartanak. Természetes élőhelyén e fajt a vadászat és élőhelyének pusztulása veszélyezteti.
Az állatkert Trópusi-ház mögött található közönséges selyemmajom (Callithrix jacchus) csapata hosszú ideje vár egy új nőstény érkezésére. Hosszas keresgélés után végre hamarosan megérkezik Miskolcra egy fiatal nőstény. Ezek az apró, 300 grammos dél-amerikai főemlősök a természetben 2 – 13 fős csapatokban élnek, melyek több hímből, nőstényből és utódaikból állnak. Korábban monogám kapcsolatokat véltek felfedezni egy csapaton belül, azonban kiderült, hogy egy nőstény több vőlegényt is választhat magának. További érdekesség, hogy az ikerszülés is nagyon gyakori náluk. A kölykök felnevelése közös tevékenység, az apák és az idősebb testvérek is aktívan segítenek.
