“ Légy képben a szerencsében!”

Az érdeklődők azonban tegnap délután leginkább a Nemzeti Színház főigazgatójára voltak kíváncsiak. Milyen is volt Alföldi ezen a beszélgetésen? Nem humorizált, de humoros volt, nem szerénykedett, de szerény volt, s főként őszintén beszélt arról, amit Ő a  kultúra közvetítésről gondol, mind a klasszikusok, mind a kortárs irodalom tekintetében. Jenei László láthatóan készült, bár információi nem bizonyultak minden esetben pontosaknak, de Alföldi Róbert ezt is kellő humorral hidalta át.

Mi újat tudott meg a miskolci közönség? Hogy a színészet, rendezés is ugyanolyan szakma mint a többi, nem kell fetisizálni, s hogy nem csak szerencsésnek kell lenni, hanem arra is ügyelni kell, hogy “Légy képben a szerencsében!”, hogy a jó tanítók, tanárok, mesterek egész életen át végigkísérik  az ember sorsát. Megtudtuk azt is, hogy a Jászai Mari díjas színész a biztonságnál – amelybe akár bele is lehet unni – sokkal többre tartja a kihívásokat, s talán ezért is próbálta már ki magát mind játékban, mind rendezésben szinte minden műfajban, s hogy milyen nagy dolognak tartja azt, hogy egy Bács-Kiskun megyei kis faluból származó férfiú teltházas sikerdarabot rendezhet Amerikában. Kísérletező típus, s bár nem szeret róla beszélni, de azért őszintén beismeri a sikertelen, bukott próbálkozásokat is.

Szinte észrevétlenül röpült el a két óra, amelyben az ordasi kisfaluból származó, s ma a nemzet színházának élén álló művész életének fontosabb állomásain végighaladt a kérdező.

S, hogy miért érezhette magát a hallgató ezen az estén olyan jól? Példának okáért, mert nem teregették ki a művész magánéletének legtitkosabb, legpikánsabb részleteit, nem politizáltak, csak egyszerűen olyan dolgokról beszélgettek, amelyek láthatóan mindannyiunkat érdekeltek…

-obe-

Díja, elismerések:

Kultúra-díj – budapesti Román Kulturális Intézet (2009)