Beszélgetés Szabó Péter igazgatóval
“Nem fergeteges, csak felkészült, írtam egy évvel ezelőtt. Az átlagos koncert jellemzőinek e diplomatikus megfogalmazásával szemben most arról számolhatok be, ha tavaly csak becsületes produkciót nyújtott, idén csúcszenekarhoz méltóan muzsikált a Miskolci Szimfonikus Zenekar a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben…. A szünet után felhangzott Elgar-mű, az Enigma-variációk ismét a telt, egységes, összeérett zenekari hangzás eszményi megnyilvánulása volt. A kilencedik, Nimrod alcímű variáció, a zeneirodalom egyik elérzékenyítő varázslata ma is a miskolci zenekar hangjaival szól bennem.” /Várkonyi Tamás, Gramofon Zenekritikai Műhely – hvg.hu, 2010-03-22/
„Parádés koncerttel örvendeztette meg a Művészetek Palotája közönségét a Miskolci Szimfonikus Zenekar március 8-án. A Magyar Szimfonikus Körkép keretében megrendezett hangversenyt a zenekar művészeti vezetője, Kovács László vezényelte.”
/Malina János, Revizoronline.com , 2010-03-11/
– Ez az év igazán jól kezdődött, hiszen két ilyen kiváló kritikát kapott a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Nem panaszkodhatnak…
– Nem is volt szándékomban panaszkodni, bár ma ez nagyon is népszerű dolog – mondja Szabó Péter/ 36/ a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgatója, aki harmadik évadját tölti a jó hírű zenekar élén. –Sőt! Szakmailag a két előadást nagyon fontosnak tartjuk, s igazán jól esett a kritikusok elismerése, bár hozzáteszem nem érdemtelenül kapta a csapat.
– Jól emlékszünk arra, hogy a tavalyi évben a „Filmfónia” címet viselő előadásuk a miskolci Sportcsarnokban, ugyancsak fergeteges sikert aratott.
– Igen, bár azt hozzá kell tennünk, hogy az egy populáris koncert volt, mind témaválasztásában, mind kivitelezésében. A népszerű filmzene más műfaj, más közeg, mint a fent említett két koncert, de természetesen az is nagyon fontos volt a zenekar életében, olyannyira, hogy folytatását is tervezzük.
– Az jól látszik, hogy minden újdonságra fogékonyak, hiszen ebben az évben január 31-én olyan kortárs zeneszerzők műveit játszották a Művészetek Házában, akiket keveset hallhatunk. Nem kockázatos vállalás ez?
– Ez kétségtelenül nagy rizikó, még egy olyan városban is, ahol van egy elég széles réteg, aki szereti a komolyzenét. Persze Csajkovszkijt, Mozartot, Beethovent és sorolhatnám a népszerű klasszikusokat sokkal kockázatmentesebb műsorra tűzni. Már ami a sikert illeti… Az viszont kétségtelen, hogy a közönség vevő a csemegékre, a kortárs zenére is, ha az jó, még ha nem is ismeri úgy, mint a fent említetteket. A Lekőke : Lendvay Péter – Kőszeghy Péter – Kerek Gábor művei sikert arattak, s jó ötletnek bizonyult, hogy a MŰHA egy napra a kortárs művészetek házává változott. Fontosnak tartom ezt a fajta hagyományteremtést is.
– Hirdetik, hogy nagybőgőst és hegedű szólamvezetőt keresnek. Nem szokatlan módja ez a zenészkeresésnek nálunk Miskolcon, ahol zenei általános- szakközép- és főiskola is működik?
– Régen bizonyára szokatlan lett volna, de a mai világban már egyáltalán nem. Persze jó hátteret adnak ezek az intézmények, de ez sokszor már nem elegendő. Van 86 zenei státuszunk, folyamatosan pótolnunk kell a zenészeket, még ha az is a jellemző, hogy sokak a konzervatórium után hozzánk beléptek, s innen mennek nyugdíjba. Ennek ellenére ma már nem csupán Miskolcról, hanem Pécsről, Szegedről is van pályázó egy- egy állásra.
– Ön sem miskolci. Miért döntött még is úgy, hogy itt marad?
– Hevesi vagyok, de Miskolcon végeztem a főiskolát, s már az idő alatt is dolgoztam a zenekarral, mint művészeti titkár. Hét évadot eltöltöttem itt, majd kipróbáltam magam a versenyszférában is, ami nagyon jó iskola volt. Amikor Sír László igazgató nyugdíjba vonult, s meghirdették az igazgatói állást megpályáztam, mert a szívem visszahúzott a csapathoz. Jól döntöttem, mert szeretek itt élni és itt dolgozni.
– Ebben a pénzügyileg szűkös időszakban, hogyan tudnak tervezni?
– Nem panaszkodom, mert nem szokásom, azzal főzünk, amink van. Nagyon jó lenne egy új versenyzongora, de az minimum 30 millió, így most nem vesszük meg. Hangszerre nem tudunk pályázni, de produkciókra igen, így most erre fókuszálunk. Évente 70-80-an koncertet adunk, és 1-2 turnéra is meghívnak bennünket. Szerencsére itthon stabil bérletes közönségünk van, itt nem volt drasztikus visszaesés, s a közönség szeret bennünket. A szakmai siker is beérett, már tavaly is, hiszen Franciaországban az egyik legtekintélyesebb francia komolyzenei szaklaptól megkaptuk a legmagasabb minősítést: Arany Hangvillával (Diapason d’Or) jutalmazták a Miskolci Szimfonikus Zenekar legutóbbi lemezét, Weiner Leó Toldi című szimfonikus költeményét. Ebben az évben pedig mondhatjuk, hogy csoda született a Művészetek Palotájában játszott koncertünkön.
Mindig azt mondjuk, hogy szakmai szempontból kell jól teljesítenünk, s annak meg lesz a hozadéka. Ez láthatóan bejött, s így könnyebb lesz a jövő évadra tervezni, de hogy mit, az még egyelőre hagy legyen a mi titkunk…
Orosz B.Erika
