A diósgyőri futballcsapat első győzelmét aratta az elsőosztályú bajnokság tavaszi szakaszában. A hétvégi, Pápa elleni 3-0-át a drukkereknek csak egy része ünnepelte a stadionban, a többiek továbbra se tudnak túllépni csalódottságukon. A klubnál is tudják, nincs sokkal közelebb a bennmaradás.
Bár már nem kilenc, „csupán” négy pont a különbség a sereghajtó DVTK és az előtte lévő csapat között, de a lényeg, hogy 7-9- ponttal kell majd többet szerezni a szezon hátralévő részében, mint a többi kiesés ellen küzdő vetélytársnak. A következő fordulóban egyébként épp egyikük, a Honvéd lesz – a fővárosban – a következőként legyőzendő ellenfél.
Csakhogy a sima sikert sejtető háromgólos szombati diadal dacára igazán látványosan nem javult a miskolciak focija. Ami eddig nem sikerült hat forduló alatt, az most minden bejött, több (talált) gól elöl és nulla bekapott hátul… de egyetlen itthoni derbi, a stabil középcsapat (ezért esetleg nem is különösebben motivált, ám annál pechesebb) pápaiak ellen semmiképp sem mérvadó a folytatásra nézve. Csak egyvalami biztos: Tornyi Barnabás menesztését az edzői kispadról a vereségsorozat lezárása követte, Tóth László szakvezetői működését mindenképp három ponttal indította.
Utóbbi is tisztában van a siker időleges és szerény voltával. A dvtk.eu-nak adott interjújának címe is utal rá: „További bravúrok kellenek” – mármint az elsőosztályú tagság remélt meghosszabbításához. Ő, mint frissen kinevezett edző, úgy látta, „az elejétől a végéig érezhető volt az a másfajta gondolkodás, mentalitás, amely eddig nem jellemezte a csapatunkat és ez megjelent az eredményben is”. Elismerte, a második félidőben már tudatosan visszahúzódott csapata, mondván, szép dolog a hajtás, a támadójáték, a közönség kiszolgálása, de jelen helyzetben fontosabbnak látta az eredmény megőrzését. (Félidőben már 2-0 volt.) Három játékosát méltatta név szerint is: az irányító Lippait (első gól), a jóformán egyetlen csatárként szereplő Brnovicot (második gól), valamint az ismét a balhátvéd posztjára „visszaszorult” középpályás Vukadinovicot (előretörés, cselek és gólpassz a harmadik találat előtt).
Mint jeleztük, a mintegy 4-5 ezres szurkolóhad végre ünnepelhetett a múlt hétvégén – közel fél év után először hazai környezetben… -, de ebben már akkor sem vett részt mindenki. Az úgynevezett ultraszektorban állók tüntetőleg tartózkodtak a biztatástól, a végén a lelátók elé futó játékosoknak sem a megszokott drukkernótákat énekelték, hanem azt, „Diósgyőrbe nem kell bundameccs…”.
És ez adja az azóta eltelt napokban is a beszédtémát – sőt, az okot a „családon belüli” acsarkodásra – a klubhonlap fórumán, ahol az olvasók abbéli nézeteiket ütközetik: lehetett-e „előre lejátszott” eredményű ez a bajnoki, s ha netán igen, kell-e ezt emlegetni, vagy úgymond hallgassuk el. Másik oldalról: helyes-e, ha a korábbi eredményekkel és a vélelmezett klubon belüli problémákkal elégedetlen drukkercsoportok azzal tiltakoznak, hogy nem szurkolnak, hátat fordítanak a pályának – pont egy győztes találkozón?! Mit mondjunk, a nézetek finoman szólva is megoszlanak.
Mindettől függetlenül két dolog egészen bizonyos: amit Tóth László az időzett interjúcímben mondott, és hogy szombaton utazás következik a fővárosba, a Bozsik stadionba. Utána vasárnaptól ismét jöhet az ünneplés, avagy a szomorkodás, avagy a balhé…
fotók forrása: dvtk.eu
