A magyar parlament 2000-ben nyilvánította április 16-át a holokauszt magyar áldozatainak emléknapjává. Ez alkalommal a Miskolci Galéria Kondor-termében emlékezünk a magyar és elsősorban a miskolci áldozatokra, valamint a varsói gettólázadás (április 19.) közelgő évfordulójára.
Igyekszünk szakítani azzal a gyakorlattal, hogy a zsidóságról és a holokusztról egyáltalán nem, vagy csak óvatosan, félelemmel telve beszélünk. Napjainkra a zsidóság fogalma együtt jár az antiszemitizmus fogalmával. Márpedig a zsidó ugyanolyan ember, mint a többi: jó és rossz, rokonszenves és ellenszenves, szép és csúnya, hősies és gyarló, mint bárki más. Fel kell figyelnünk arra, hogy milyen ijesztő tempóban terjednek az antiszemita, szélsőjobboldali eszmék a fiatalság körében. Ez legtöbb esetben a pontos információk hiányára, a türelmetlenségre és az intoleranciára vezethető vissza.
Miskolcon a XIX. századtól jelentős zsidó népesség élt, fokozatosan vették át a görög kereskedők szerepét a város kereskedelmi-, hitel-, valamint szellemi életében. A két világháború között a város lakosságának 20-25 százalékát alkották. 1944-ben, az ország német megszállását követően először Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján kezdték gettósítani és deportálni a zsidóságot hazánkban. A Miskolcról elhurcoltak száma a városbíróság 1945 júniusában készült jelentése szerint 8900 fő volt, akik közül alig ezer túlélő tért vissza a haláltáborokból.
Az egykor méltán híres közösséget a történelem viharai szétszórták, az egykor virágzó, az egész város arculatát erősen meghatározó közösség már a múlté. Nem is gondolná még a lokálpatrióta sem, hogy az egykori miskolci zsidók mennyire együtt éltek, lélegeztek a várossal, felvirágoztatták és építették, gazdagították azt az élet minden területén. A főutca arculatának kialakításában vezető szerepet vállaltak a zsidó kereskedők, iparosok, akik szerették ezt a várost és áldoztak rá. Azóta házaikat lebontották, üzleteiket átalakították, az egykori Kazinczy utca butikokkal teli, egykori pezsgő életükre ma már alig emlékeztet valami. Kihalt a zsinagóga, és nem maradt más, csak a fájdalmas csend a temetőben.
Emlékezés a holokauszt magyar áldozataira
2010. április 14. szerda – 17 óra, Miskolci Galéria – Kondor-terem
Program:
17 óra A miskolci zsidóság története
Előadó: Horváth Tünde Judit néprajzkutató-teológus
18 óra Az Életvonat című film vetítése (R.: Radu Mihailenu)
francia-belga-holland-román-izraeli kooprodukció
Nehéz műfaji vállalkozásnak tűnik a történelem egyik legszörnyűbb szeletéről egy szórakoztató és humoros filmet készíteni. Kis túlzással, vígjátéknak is lehet nevezni, vagy legalábbis vígjátékálcát visel magán. Másfél óra végén a dolog szépsége valahogy mégis lehervad a vászonról.
1941-et írunk. Kelet-Európában a nácik sorra deportálják a zsidók által lakott falvakat. Az egyik település a menekülés különös útját választja: a falu bolondjának ötletére „áldeportálást” szerveznek. Náci egyenruhákat varrnak, mozdonyt és vagonokat vásárolnak. És egy napon akár Noé bárkája, a falu összes lakójával útnak indul a vonat…
A film egy kollektív emlékezet egyik eszköze, de mégsem képes feloldást találni erre a borzalomra, sőt – mint a beteg, aki állandóan odanyúl, ahol valami nagyon fáj – újra és újra szembesíti magát a történtekkel.
Április 12 – 16. Rendhagyó történelem óra iskolai csoportok számára
A fenti témában rendhagyó történelemórákat szervezünk pedagógusoknak és a 7-12. osztályos tanulóknak. Keddtől péntekig délelőttönként előzetes bejelentkezés alapján várjuk a csoportokat
