Nem nagyon szeretem ezt a kifejezést, mert ez kishazánkban olyan, mint amikor azt mondják a vénlányok, vagy agglegények ma divatos szóval, hogy Ők a szinglik. Pedig tudomásul kellene venniük, hogy a szingli, az nem csupán azt jelenti a mai világban, hogy nem talál valamelyik fél párt magának, hanem ez egy meglehetősen tehetős, külsőségekben is gazdag életforma, amelyet persze nálunk kevés vénlány, vagy agglegény engedhet meg magának. De azt hiszik, ha így hívják magukat, más lesz a megítélésük. Pedig, jobb ha tudják, nem ezen múlik…
Nos, ilyenek a mi úgynevezett celebjeink is. Még hírességnek sem nevezhetjük őket, hiszen nem a tehetségük, hanem csupán egynémely bulvár média kapta szárnyra Őket, s tartja egy darabig az érdeklődés középpontjában ál – vagy valóságos botrányt kavarva körülöttük. No, de nem is ez a legfőbb baj velük, hanem, hogy etalonokká igyekeznek avanzsálni, s ez bizony nagyon veszélyes.
Ha tinilányaink és ifjaink, ezekre az úgynevezett “médiasztárokra” akarnak hasonlítani, mivé lesz ez az egyébként is meglehetősen „értékvesztett” világ? Mert ki is ez a sok tehetségtelen “celeb”? Hol tették le névjegyüket, hol találjuk azt az értéket, vagy maradandót, amit Ők alkottak? No ez persze költői kérdés volt…
Nézem a televíziós műsorokat, s olyan emberek “ celebritások” mindennapjairól, szerelmeiről, botrányiról, számolnak be a híradások, akikről fogalmam sincs, hogy kicsodák. Persze ez az Én hibám, hiszen nem vagyok hajlandó nyomon követni : Anikó, Ági, Éva, Bea,…stb. érdektelen sorsát.
Nem vagyunk nagyon szerencsések a mai hírességek tekintetében sem, sok egyéb mellett. Az ún. politikai elitünk rendesen levitézlett az utóbbi időben, a gazdasági elitünkről jobb ha nem is beszélünk, mert ha megnézünk egy-egy híres bálbéli viselkedésükről szóló képsort, akkor mindjárt rádöbbenünk, hogy igazából Ők hová tartoznak. S mindezek mellé, még itt vannak ezek a szörnyűséges médiasztárok, akik botrányaitól hangos a bulvár… Egyszóval katasztrofális a celeb ellátottságunk.
Tessék mondani miért nem azokra vagyunk büszkék, akik értéket tesznek az asztalra?
Régen hosszan sorolták a híres magyar neveket: Jedlik Ányos, Kempelen Farkas, Galamb József, Bíró testvérek, Irinyi János, Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Semmelweis Ignác, Szentgyörgyi Albert,… s még sokáig folytathatnám. Hosszú a névsor, gazdag a kínálat. Igenis, ma is vannak hozzájuk hasonló tehetséges emberek, csak Ők nem kaphatnak publicitást. Az Ő elért eredményeik, példás életük, valahogy nem annyira érdekfeszítő. Nem eladhatóak. Nagy ebben a média felelőssége…
Szeretném tudni, hogy miért nem ezen nő fel a magyar ifjúság, miért a botrányhős senkik az etalonok számukra? Megy persze az egymásra mutogatás. Hol van a család, az iskola, a társadalom, a média ebben az esetben?
Nem lehetünk olyan szegények, érdektelenek, hogy ezt a korszakot az fémjelezze, hogy megelégedtünk ezzel a sekélyes, silány kínálattal…
Orosz B.Erika
