Arma virumque cano. Fegyvert s férfit (vitézt) éneklek… Engedtessék meg nekem ez a csöppnyi önzés és pátosz, de mint köztudott 1992 óta Szent György napja, azaz április 24-e a Rendőrség Napja. Bizonyára mindenkinek van kéznél olyan története, amiben rendőrök szerepelnek, sokszor talán nem is éppen dicsfényben. Mindez szintén ékesen példázza, hogy a Rendőrség a társadalom szerves része, mindennapjaink nélkülözhetetlen velejárója, civilizált világunk obligát szereplője. Ezért is rendkívül fontos, hogy Önök milyennek látják a Mi Rendőrségünket.
A hozzám címzett levelek ellentmondásos képet mutatnak, vannak, akik sokallják a rendőri jelenlétet, mások éppen hogy keveslik, akadnak – egyre többen – akik erőteljesebb rendőri fellépést követelnek egyre hangosabban, míg mások alapvető állampolgári jogok sorozatos lábbal tiprásával vádolnak bennünket. A rendőri munka is olyan, mint a foci, ami mindenkit érdekel, és amihez mindenki ért. Még hogy ért hozzá? Egy barátom szerint egy átlagos Diósgyőr meccsen kb. 10.000 szakértő ül a lelátókon és mégis a 22 legostobább rohangál a pályán, mert tőlük aztán mindenki jobban tudja, mit is kéne csinálni. Valahogy így vagyunk mi is, voltaképpen, ha van rajtunk sapka, az a baj, ha nincs …, száz szónak is egy a vége: „Quot capita, tot sententiae”. De nem panaszkodni akarok, nézzünk egy kicsit önmagunkba!
„Homo sum, nihil humani a me alienum puto.”(Ember vagyok, és úgy gondolom, hogy nem idegen tőlem semmi emberi.)
Voltak (???) olyan szégyenteljes időszakok, amikor a rendőri hivatás státusza alacsonyabb volt a prostituáltakénál. Remélem elhiszik nekem – ha nem, akkor járjanak utána –, hogy az alábbi sorokat 1877-ben vetette papírra Mikszáth Kálmán, feltehetően vitriolba mártott pennával:
„A rendőr valaha policáj volt, s nevének félelmetes hatása vala. A nagy múltról már csak a nemzeti rémregék szólanak. Ma már a policáj rendőr lett, s nevének komikus a hatása. Mi a máról beszélünk… Kéz kezet mos; a konstábler urat nagyon megbecsülik a sarki bormérésben, hol gyanús külsejű egyének dorbézolnak, kártyáznak s közbe verekednek is hajnalig. A rendőr bácsi a semlegesség diplomatikus köntösét ölti fel, s az olvasatlan félliterek mellett elmereng a világ dolgain…”
Mi a máról beszélünk és őszintén remélem, hogy örökre a feledés homályába vesznek vagy az emlékezetlen múlt süllyesztőjébe merülnek azok az időszakok, amikor ehhez hasonló gondolatokat ébresztett egyesekben a Rendőrség felemlítése. Tudom, hogy most némelyek talán felhördülnek, mivel úgy gondolják, hogy mindez akár jelen időben is lehetne, de én határozottan állítom, NEM LEHET! Nem lehet, mert mi mások vagyunk.
Nemrégiben egy vezetői továbbképzés részeként profi szakemberek – többek között kommunikációs ismeretekre – oktattak. A magasröptű kommunikációs stratégiák kidolgozása közben rá kellett jönnöm, hogy a mi legnagyobb kommunikációs felületünk az a napi több ezer rendőri intézkedés, amivel Önök találkoznak az utak mentén, az ügyeleteken, az ügyfélfogadások során vagy éppen a bűncselekmények helyszínein. Munkánkat elsősorban nem a nyilatkozataink, sajtótájékoztatóink alkalmával elhangzottak alapján ítélek meg, hanem az Önökkel szemben intézkedő, az Önöknek segítséget nyújtó vagy éppen panaszukat meg nem hallgató rendőr fellépése, viselkedése rajzolja meg a minket ábrázoló képet az Önök tudatában. Ez a kép rendkívül makacs és sokszor nem más, mint sztereotípiaként megjelenő formula, ami valamennyi rendőrre érvényes, ezért a lehető legnagyobb gondossággal kell eljárnunk, amikor modellt állunk hozzá.
„Sine ira et studio.”( Harag és részrehajlás nélkül.)
Személy szerint a lehető legkomolyabban gondolom, hogy 2010 a lakossági bizalom éve lesz. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében minden bizonnyal! Számos intézkedést hoztam annak érdekében, hogy viselkedési kultúránk javítása útján, közvetlenül győzzünk meg mindenkit arról, hogy a mi rendőrségünk képes megvédeni és kiszolgálni Önöket, hogy csak a mi rendőrségünk – és senki más – az, akitől Önök elvárhatják élet- és vagyonbiztonságuk megóvását, akikre továbbra is nyugodt lelkiismerettel átruházhatják a közrend és közbiztonság maradéktalan garantálásához szükséges közhatalmat. Személyes meggyőződésem szerint az elmúlt évek társadalmi konfliktusait, a velünk szemben felmerülő „újszerű” kihívásokat és a megfogalmazódott markáns elvárásokat elemezve, korábbi közismert szlogenünknek a fent idézett ókori bölcsességgel történő kiegészítése megfontolás trágyát képezheti.
A különböző történelmi korszakokban számos névvel illettek minket, a perzekutortól kezdve a smasszeren át a pandúrig, míg végül a nyelvújítás részeként az 1820-as években a rendőr kifejezés vált általánosan elfogadottá. Azt állítom, hogy általánosan elfogadottá vált és arra törekszem, hogy egyben általánosan elismert is legyen. A Rendőrség Napjához közeledvén minden munkatársamnak azt kívánom, hogy kapják meg azt a társadalmi megbecsülést és bizalmat, amely végzett munkájuk alapján méltán és joggal megilleti őket. Cserébe ígérem, egyetlen percre sem feledjük, hogy a Mi Rendőrségünk Önökért dolgozik, hiszen ahogy az ókori rómaiak vallották: „Conscientia mille testes.”(A lelkiismeret egymaga ezer tanú.); azt pedig, hogy mindezt hogyan szándékozunk megvalósítani, példázza az alábbi Márai idézet!
„Az élet értékéről”
„Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned.
Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: „Igen, igen!” Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.”
Dr. Vereckei Csaba r. dandártábornok
