Egy kis ember, nagy dühe
Apropója van ennek a cikknek. Egy apró ember, Tóth István, aki jégcirkuszával „cirkuszol” a kisgyermekek legnagyobb örömére. Rajonganak érte, ami nem csoda, hiszen egy hasonló méretű felnőtt szórakoztatja őket. A világ legkisebb embere!
Tóth Istvánt több mint húsz éve ismerem. Már akkor feltűnt apró méretével, s azóta semmit nem nőtt – maradt 65 centi! Artistaként fő számával a késdobálással kereste kenyerét. Késsel udvarolt egy csinos magas lánynak, akit addig dobált, míg el nem vette feleségül. Ma is együtt élnek, együtt dolgoznak, sőt egy lányuk is született. Emlékszem, mit izgult azon évekig, nehogy törpe maradjon és csak három év után derült ki, hogy szép, nagy hölgyé fog felserdülni. Eltelt majd két évtized, most iskolába jár és szabadidejében segít a családi vállalkozásban, a Jégcirkuszban.
– Járjuk az országot kis cirkuszunkkal – fogadott a kis nagy ember -, és mindenütt igyekszünk szórakoztatni a gyerekeket, felnőtteket. Külföldön is gyakran megfordulunk, most éppen Portugáliából jöttünk haza, ahol néhány hónapot töltöttünk.
– A napokban halt meg konkurenciája, Ho Ping-ping, akit a rekordok könyve a világ legkisebb emberének tartott…
– Annak ellenére, hogy nyolc centiméterrel magasabb volt, mint én. Ő hetvenhárom, én hatvanöt centiméteres vagyok. 1997-ben már rólam is írtak a Guinness-ben, mint Magyarország legapróbb embere, ami egyben azt is jelentette, hogy a világon sem volt nagyon párom… Rosszul esik, sőt presztízs veszteségnek érzem, hogy megfeledkeztek rólam, hiszen én artista vagyok, aki ebből él. Nekem egy ilyen cím, az elsőség például Las Vegasban rengeteget hozna a konyhára. Portugáliában leszerződtettek és a legkisebbként hirdettek, erre a világ televíziói mindenütt szegény Hot emlegették a világ legkisebb emberének. Még örülhetek, hogy nem vádoltak meg azzal a portugálok, hogy átvágtam őket. Most igazolnom kell a méreteimet egy orvossal, aki hivatalosan megmér, és az adatokat elküldöm a Guinness Rekordok Könyvébe. Állok elébe a bizonyításnak!
– Pedig úgy tudom van egy nepáli fiatalember, Kagendra, aki önnél is apróbb, méghozzá majdnem másfél deciméterrel…
– Egyelőre, de ő még növésben van, mert mindössze tizennyolc éves.
– Az láttuk, hogyan él egy kis ember a cirkuszban, a jégen – úgy tűnt vidáman, mókásan -, de hogyan él a civil életben a „nagyok” között? Milyen nehézségekkel kell megküzdenie?
– Ugyanúgy élek, mint a többi ember, de néha előfordul, hogy nehézségeim vannak. Autót is vezetek, igaz magasítva van az ülésem, át van rendezve a fék-, és kuplungrendszer, hogy elérjem. Lépcsőkön is könnyedén közlekedek, elvégre artista vagyok. Évtizedek alatt megszoktam, hogy mindenért, minden mozdulatomért meg kell küzdenem, ha el akarok érni valamit. Eddig sikerült. Szerencsére ott van a szép magas családom segítségül, úgyhogy boldog teljes emberként élem az életemet. A családon kívül pedig mindenem a cirkusz világa, a gyerekek, az apró emberkék hahotája. Ez éltet engem a legjobban.
Temesi László
