Görög Ibolya: A nagy emberek nem hozzám jönnek
Mindennapi maceráink, A nyilvánosság kelepcéi, Protokoll az életem. Három izgalmas téma, három érdekes könyv, ez Görög Ibolya egykori protokollfőnök trilógiája. Irigylésre méltó élet az övé, még most is, amikor már nincs annyira a tűzközelben.
A viselkedéskultúra tudora ő, látszik rajta, hogy kisujjában van ez a szakma, magabiztos, jó kiállású, pergő nyelvű, és ami fontos, humora is van.
– Mi a különbség a hétköznapi és a protokoll viselkedésünk között? – kérdeztem tőle remélem illő köszöntés, megszólítás után.
– A viselkedéskultúránk életünk szerves része, akármikor is tudni kell megfelelően alkalmazni – válaszolta. – Ha erre képtelen valaki, arra azt mondjuk neveletlen. A protokoll szervezett mozgás, célja van a viselkedésnek, ami nem fontos annyira a hétköznapokban. Nem szabad elfelejteni, hogy minden mozdulatunkkal, hangsúlyunkkal üzenünk valamit az embereknek. Az előadóknál általában először a hangsúlyra,majd a mozdulatokra figyelünk fel, s csak ezután jöhet a tartalom.
– Mi a véleménye a mai előadókról, politikusokról, különösen ebben a kiélezett választási időszakban?
– Nem vagyok túl boldog a látványuktól. A választások idején mindig csúcsra járatot a hangulat, ilyenkor megváltozik szinte az egész ember. Látom, hogy jobban használnak különféle eszközöket, mint régen, egyre többen próbálkoznak meta jelekkel. Kimozdulnak a szószékről, lelépnek a pulpitusról, előrébb jönnek, hogy közelebb kerüljenek hallgatóikhoz. Ezzel kicsit közvetlenebbekké válnak. Ilyen módszert alkalmaz újabban többek között Mesterházy Attila, és Bokros Lajos, Orbán Viktor kezdte ezt alkalmazni pár évvel ezelőtt. Egyébként a verbális kultúránk a béka feneke alatt van. Aki pedig próbálja moderálni magát, arra azt mondják unalmas, modoros. Aki elengedi magát, nos arról sincs mindenkinek jó véleménye. Mindkét oldalról tudnék példákat mondani erre is, arra is, de inkább maiakat nem említek.
– Sok miniszterelnökkel dolgozott együtt, mégis kit emelne ki jó példaként?
– Antal Józseffel jó volt együttdolgozni, mert mindig tudta, hogyan kell viselkedni, mit kell tenni, és ami nagyon fontos, mindig meg is köszönte a munkánkat, ami nagyon jól esett. Sokszor kikérte a tanácsomat, s ha valamit nem tudott vagy nem értett, megmerte kérdezni. Számomra a kérdés, az intelligencia egyik jele.
– Mit tanácsol a mai és persze a jövendő politikusoknak?
– Van egy régi kínai bölcselet: nem az írott, hanem az íratlan törvényeket kell betartani, és akkor kevesebb problémájuk lesz.
– Sok külföldi nagy politikussal is találkozott munkája során. Ők milyen emberek voltak, mennyire közvetlenek, és miről beszélgettek egy-egy fogadáson?
– Jelcintől Károly hercegen át Teréz anyáig sok mindenkivel találkozhattam, de nyomban hozzá tenném, egyikük sem hozzám jött, így elég egyoldalú volt ez az ismeretség. Számukra semmit nem jelent, hogy egy protokollfőnökkel találkoznak, így párbeszéd se nagyon alakul ki köztünk, azon kívül, hogy érdeklődöm tőlük, elégedettek voltak-e a szállással, az étellel vagy a programmal. Más személyes kérdést nem illik feltenni ilyenkor.
– Miért ragadott tollat, és lesz-e folytatása a három könyvnek?
– Amit szerettem volna azt papírra vetettem, nem dolgozom újabb könyvön. Sokfelé járok az országban előadást tartani, és úgy vettem ki az emberek érdeklődéséből, nem árt ha tapasztalataimat könyv formájában is közreadom. Egy rossz kartartás, ülésmód, megszólítás sok mindent elárul egy-egy emberről. Írásaimmal, előadásaimmal a humor nyelvén igyekszem olvasóimat, hallgatóimat meggyőzni arról, hogy érdemes jól viselkedni.
– Baráti társaságban is figyelmezteti az embereket a helyes viselkedésre?
– Dehogy! Elég laza vagyok a magánéletben. A bulikon különösen nem szólok bele senki dolgába, hadd engedjék el legalább ilyenkor kicsit az embere. Elég volt hosszú évekig protokollfőnökként mindenre odafigyelni…
Temesi László
