Mármint hogy a Diósgyőr neve mellé a futballbajnoki tabellán, először a tavaszon, vagy az újkori Tornyi-féle edzői történet végére. A Kecskemét elleni szombati mérkőzés megpecsételheti az év elején még várva várt tréner sorsát, de csapatáét is.
/Hétközi felkészülési meccsen tízszer is sikerült a gólszerzés – de a Kecskemét nem az Aszaló…/
Vízválasztó – csak azért ne használjuk ezt a szimbolikus kifejezést, mert a legutóbbi évtized folyamán azt a bizonyos „vizet” már annyiszor „választottuk”, hogy már rég külön hidrogénre és oxigénre bomlott. Pedig a jelző maximálisan ráillene amúgy a hétvégén esedékes bajnokira. Jogos az ezerszer átélt most vagy soha hangulat. Maga az edző is így fogalmaz a klub honlapján tett nyilatkozatában: Kecskeméten ki-ki meccset játszunk”.
Ahogy a bevezetőben írtuk, nincs még pont a tavaszi tabellán a miskolci csapat neve mellett. Négy vereség és kilenc gól áll a bevételi rovatban, két szerzett találat (egyik öngól) a másik oldalon. A Debrecen, a Videoton, az Újpest és a Győr ellen egyaránt a kapus, Malinauskas volt a diósgyőri kedvencek deklarált legjobbja – nem mindennapi bravúr, ugyanakkor kétes dicsőség, amiről az érintett maga is lemondana, amint a vele készült egyik interjúban hangsúlyozza. (Korábban a klubhonlapnak még optimistábban nyilatkozhatott.)
De vissza az év elején Katarból a Diósgyőr hívására és a nyilvánvaló miskolci nosztalgiától vezetve hazatért szakvezetőhöz. Tornyi Barnabás a minap szurkolói kérdésre reagált, közvetlen módon, online formában.
Válaszai sokakat megnyugtattak, jókívánságokra, reményteli megszólalásokra serkentve az amúgy érhetően elkeseredett futballszimpatizánsokat, ámbátor szintén nem keveseket „minek a mellébeszélés” jellegű kommentek írására provokáltak. Az ezekben a hetekben, hónapokban a klubhonlapon amúgy is számolatlanul szaporodó olvasói fórumbejegyzések jelentős része egyébként jól illusztrálja a régi tréfás „futballigazságot”, miszerint „mindig az a legjobb játékos, aki épp nem játszik”, páran elementáris erővel követelik a kezdőbe azokat a piros-fehér futballistákat, akik közül néhányról laikusként semmilyen képük vagy érdemi információjuk nem lehet. Csak annyi: akik eddig pályára léptek tavasszal, nem produkáltak győzelmet érő játékot, ergó reményt és előrelépést „a többitől” lehet várni. Akadnak a saját nevelést, a fiatalokat számon kérő reklamációk is, ezekre a szakember nem mondhat mást, és nem is mond: rendre azokat teszi be a csapatba, akiket éppen a legmegfelelőbbnek tart erre. Szintén laikus nézetként tesszük hozzá: meglepő volna, ha most Kecskeméten azért ne próbálkozna valamilyen újítással az összeállítás tekintetében…
Az idén százéves Diósgyőr a jövőre ugyancsak centenáriumot ünneplő kecskeméti klubbal mindössze háromszor meccselt a történelem folyamán. A mérleg: kettő-egy „ide”. Ha ezen most javítanak a miskolci fiúk, még lesz remény a tavaszra elképzelt menetelésre, a bennmaradás érdekében. Ha viszont „egyenlít” az alföldi gárda, akkor – miként Moldova írja egyik kapus-sztoris novellájában – minden további kapott gól már csak hullagyalázásnak fog számítani. B.A.
Tornyi Barna legendás motivációs képességére minden korábbinál nagyobb szükség van
Bajzát és Brnovic: hazai szinten csatársztárok – kapuba talál-e végre valamelyikük?
