Beszélgetés Geszti Péterrel
Miként válhatnak sikeres szakemberekké a most még az egyetem padjait koptató hallgatók? Hogyan építhetik karrierjüket, hasznosítva eddig megszerzett tudásukat? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kerestek a Miskolci Egyetemen, a közelmúltban zajlott I. Miskolci Közgazdász Napok rendezvényen résztvevő diákok. A szervezők, – a Gazdaságtudományi Kar hallgatói önkormányzata – e kérdések hitelesebb megválaszolására, keresve sem találhattak volna jobb alanyt, mint Geszti Pétert, akivel az eddig megrendezett két Nemzeti Vágtáról, a hagyomány őrzéséről, a márkaépítésről és az országimázsról is szóló rendkívül szemléletes előadása után beszélgettem.
– Sokféle jelzőt aggatnak rád: polihisztor, médiaguru, rapper, színész, dalszerző, de melyik vagy most igazán?
– Most kulturális producer, de nem ez az Én legfőbb énem. Sokkal kreatívabb vagyok annál, mint amit ez igényel, s szeretnék újra új filmen, új dalokon dolgozni. Úgy érzem, hogy már most is egy jó csapat áll mellettem, így a Nemzeti Vágta ilyen értelemben önjáró lesz, s több időm lesz újra másra is.
– Önjáró? Hiszen az 2010-es vágtában van egy sor új elem, arról már nem is szólva, hogy a vidéket elővágtákra buzdítjátok, ami az idén minimum 10 rendezvény, s ahogy elmondtad a 2011-ben – amikor mi adjuk az EU soros elnökségét – szeretnéd, ha nemzetközivé válna. Hol van ebben az önjárás?
– Persze nem azt mondtam, hogy holnap, de előbb utóbb. Az úgynevezett elővágták április-májusban zajlanak, s az ottani győztesek is részt vesznek majd a települések mellett a Nemzeti Vágtában. Ezek a helyszínek évről-évre szaporodhatnak, így építkezik a rendezvény. Ez is volt a cél, nem robbanunk, hanem építkezünk. Ahogy az előadásomban is mondtam, Magyarországon 1200 különféle fesztivál van évente, de mi nem akarunk ezek konkurenciái lenni, hanem a vidéki rendezvényeket rátelepítve a Nemzeti Vágtára, még inkább sikeres országimázst építeni.
– Ebben a válságos gazdasági helyzetben, nem álom ez?
– Nem. Persze mi is érezzük, hogy sokkal nehezebb ez az év, mint akár az előbbi is, ezért még inkább próbálunk minden formában segíteni a kistelepüléseken, akár a szponzoraikon keresztül is, hogy ha szeretné magát megmutatni egy kis falu a vágtán, ne az anyagiak legyenek az akadály. A nevezés marad 2 millió forint, de ezt ugye a futamokon vissza is lehet nyerni, no meg a fődíj 20 millió forint.
– A Nemzeti Vágta, – többször hangoztattad – politikamentes rendezvény, már ha lehet ilyen ebben az átpolitizált világban, de én magam is hallottam, hogy egyes hangok rásütik, hogy ez csak ilyen magyarkodás? Nem zavar ez téged?
– Nem is a rendezvényt, hanem inkább a személyemet érte ilyen vád, meg az, hogy miért pont a Geszti? Erre én csak azt mondom, hogy rengeteg ötlete van itt mindenkinek, de a megvalósítással hadilábon állnak. A sikerért nagyon sokat kell dolgozni, nem elég ötletelni, de aokat dolgozni nem nagyon szeretnek az emberek. A magyarkodásról pedig csak annyit, hogy a Lehel kürtje, a huszárok, a kokárda, az, hogy lovas nemzet vagyunk, a lótenyésztés meghonosítása mind- mind a mi múltunk, de ha mai szóval élnék, akkor ez a márka, amire lehet és kell építeni. Az emberek lokálpatriotizmusára apellálva akár országimázst… Amellyel megmutatkozhatunk, amellyel hazai munkahelyet lehet teremteni, amellyel a vidék is jobban élhet, amellyel ezeknek az egyetemistáknak itthon lesz munkájuk. Miért cél nélküli magyarkodás ez?
– Egyszóval: nyeregbe Magyarország! No, de térjünk vissza kicsit személyesebb vizekre. A Dzsungel könyve című musical nyolcszáz előadást ért meg nemrégiben, a dalaid sikeresek, a Nemzeti Vágta már most is jó reklám az országnak, a kreatív ügynökséged befutott, a filmjeidet szerették az emberek. Mindezekből melyikre vagy a legbüszkébb?
– Nem tudnék választani. Mindegyikre másképpen vagyok büszke. Egy a lényeg, azzal a kreatív energiával, ami bennem van, mindig is örömet akartam, s akarok szerezni az embereknek.
– Energia, idő… Most múlt egy éves a lányotok. Mennyi időt tudsz vele tölteni?
– Igyekszem, ami azt jelenti, hogy heti két-három este csak az övé. Azért szeretnék újra dalokat, darabokat írni, mert az otthon is végezhető tevékenység, s amikor már igazán igényli, hogy vele foglalkozzak, akkor ezt minél többet megtehessem.
/Feleségével, és a miskolci Kocsonyafesztiválon kiállított gitárral/
– Nem gondoltál arra, hogy mindazt a gyakorlati tapasztalatot, amit a reklámban, marketingben az elmúlt évtizedekben megszereztél meg kellene írnod, hogy továbbadd?
– Nincs itt még ennek az ideje. Ezért nem tanítok, pedig eredetileg tanár vagyok, és számtalanszor kértek már, hogy tartsak előadásokat. Engem még a teremteni, alkotni vágyás hajt, a kihívások, az új dolgok létrehozása és nem az összegzés.
Orosz B. Erika
