A miskolci Városházán mutatták be a „Diósgyőri Kohászat a tevékenységei tükrében 1770-2010” című könyvet, amelynek különleges aktualitása: a nagyüzem fennállásának 240. évfordulója.
A vaskos kötetet, amely sok archív fotót is tartalmaz Káli Sándor polgármester, Tompa Sándor országgyűlési képviselő, dr. Dobrossy István szerkesztő és dr. Szedlacsek György a könyv lektora ajánlották az olvasók figyelmébe. A szerző Boros Árpád, – 36 évig volt vezető és 54 esztendőt dolgozott a gyárban – akinek ez már a hatodik kötete, a számtalan eredeti dokumentumot is tartalmazó átfogó mű bemutatásakor olyan „csúcsokat” említett többek között, hogy a kohászat 1977-ben 1 millió tonna acélt termelt, s ezt a rekordot később még kilencszer ismételte meg, hogy a gyár, amely többek között a síngyártás fellegvára volt, 1975-ben 1 milliárd forint nyereséget termelt, ezt viszont soha többé nem érte el., hogy 19 404 ember dolgozott itt, és ebből hatezren bejártak a megye különböző településeiről, hogy 1974-ben 883 ezer tonna készterméket gyártottak, amelynek 30 százalékát a világ 65 országába exportálták.
Persze a máig tartó mélyrepülést is elemezte könyvében. Többek közt arról beszélt, hogy három felszámolást élt át, és szolgálta ki a mindig újabb és újabb tulajdonosokat abban a reményben, hogy újra talpra áll a kohászat, és most amikor a gyár területén sétál, ahol 80 kisebb nagyobb vállalkozás működik, vagy tengődik, akkor bizony szomorú a lelke. Mert véleménye szerint, mint ahogy azt az előszóban is írja:”Meggyőződésem, ha a mindenkori tulajdonosok a helyi szakemberek véleményét figyelembe véve jobban sáfárkodtak volna a létező vagyonnal, lehetőségekkel, akkor – a mai piacgazdaság keretei között is – a jelenlegi sokkal kedvezőbb, a múltjához méltóbb helyzetben lehetne a Diósgyőri Kohászat”, s mint mondta, ha így lett volna a város „Zöld Nyíl” villamos projektjéhez, nem kellene máshonnan venni a síneket.
