Az emlő a nőiesség, az anyaság, a szexuális vonzerő szimbóluma az egész élet során. Talán ebből is adódóan az emlőműtét okozta testi változások mélyebben érintik a nőket, mint az emlőrákos férfi beteget. A mellrák diagnózisával való szembesülésnél, már a diagnózis közlésekor megjelenő érzelmek egyike a műtéttől, és a test időleges vagy végleges megváltozásától való félelem.
A testkép pszichológiai szempontból tudatos és tudattalan élmények alapján kialakuló elképzelések összességét jelenti az egyén testének kinézetéről és funkcióiról. Ez az élet folyamán, először az anyával, majd a környezet többi tagjával történő nem verbális, majd verbális kapcsolatok, tapasztalatok alapján alakul ki. A saját testünkről kialakított képünket, reális ismeretek és érzelmi tényezők egyaránt befolyásolják. Minden érzelem testkép változással is jár. Ha barátságosak vagyunk, szinte „kinyílunk”, széttárjuk kezünket, be- és elfogadunk valakit. Ha gyűlölünk, izmaink megfeszülnek, egész testünk „ökölbe szorul”. Összehúzzuk magunkat, ha szégyenkezünk, és kihúzzuk magunkat, ha büszkék vagyunk.
Testünk megélése jelentős mértékben meghatározza az önértékelést és az énképet, mely a személyiség központi része, meghatározza viselkedésünket és mindennapi közérzetünket. A megváltozott testkép okozta szorongást különösen a kezelések ideje alatt fokozhatják a női szerepekben, szociális kapcsolatokban (például szexualitás, munka, szabadidős elfoglaltságok) történő, negatívumként átélt változások.
A sebészeti beavatkozások közül inkább a radikális műtétek, az emlőmegtartó műtétek már kevésbé keltenek szorongást. A műtét érzelmi jelentése ugyanakkor elsősorban a beteg személyiségétől, testi önértékelésétől, addigi életútjától függ, és csak másodsorban a metszés mértékétől és láthatóságától. Irodalmi adatok szerint a nőknek mintegy egyharmada, annak ellenére, hogy az emlő teljes eltávolítása után több gond jelentkezik az énképpel, nőiességgel, öltözködéssel, mégis ezt a műtéti megoldást érzi biztonságosabbnak. Tovább növelhetik a lelki megterhelést a kezelések kapcsán előforduló átmeneti vagy végleges változások. Ilyenek a sugárkezelés okozta kozmetikai problémák, a kemoterápia okozta hajhullás, mely sok nő szerint lehangolóbb, mint maga a műtét. A kutatások azt mutatják, hogy azok nők, akik részt vehettek a kezelésekkel kapcsolatos döntéshozatalban, kevésbé feszültek, kevésbé szorongóak, mint azok, akiket nem vontak be a kezelési módok kiválasztásába. Mindez azt támasztja alá, mennyire fontos már a kezdetektől részt venni a döntéshozatalban.
A betegséggel való megbirkózás lelki képességét „coping”-nak nevezi a szakirodalom. Mindenkinek megvan a maga elfogadási stílusa, amit a hétköznapokban felmerülő problémák megoldására is használ. Akik aktívak és jó a probléma-megoldó készségük, rugalmasabbak, akik többféle megküzdési módszerrel is képesek működni. Az aktuális problémához igazodva tudnak közülük választani, jobb életminőséggel élnek, kevesebb hangulatzavarral küzdenek.
A diagnózis feldolgozásához, az új helyzetekhez való alkalmazkodáshoz sokaknak nincs szüksége pszichés támogatásra, mert önerejükből, családjuk, barátaik, környezetük, onkológusuk segítségével visszanyerik lelki egyensúlyukat. A páciensek körülbelül egynegyede igényel érzelmi támogatást, pszichoszociális gondozást.
Számos lehetőség áll mindenki rendelkezésére, mely segítheti az aktív megbirkózást, a megváltozott testképhez való alkalmazkodást. Alapvető jelentőségű a jó, teherbíró orvos-beteg kapcsolat. A relaxáció a testi és lelki egyensúly megtalálását és megtartását szolgálja. A mozgás, például a gyógytorna, a jóga és a mozgásterápia célja a testkép elfogadásának támogatása, feszültség- és szorongásoldás, hangulatjavítás, a test feletti kontroll visszaszerzése. A klubmozgalom lehetőséget ad a problémák megosztására, a már gyógyult betegek jelenléte, tapasztalatai biztatást, példát nyújtanak. A pszichoterápiás módszerek a páciensek minél mélyebb megismerésével segíthetnek a betegek önismeretének fokozásában, hogy mozgósíthassák és a gyógyulás szolgálatába állíthassák a saját erejüket. A csoportokban való részvétel javítja az alkalmazkodást, fejleszti az emberi kapcsolatokat. A jó közérzet és a kialakuló kapcsolatok növelhetik az önbizalmat, és átsugározhatnak más személyekre, a környezetünkre is. Mindazoknak, akik ezen az úton járnak, hasznos kísérői lehetnek a bátorság, a kreativitás és a humor!
dr. Kegye Adrienne
pszichoterapeuta, sugárterapeuta szakorvos
