Február 12-én Pestszentimrén, február 13-án Tolnanémediben tartott fórumot az Összefogás Párt. Dr. Kertész-Bakos Ferenc ügyvezető alelnök mind a két helyszínen „Pártprogramunk furcsa sikerei” címmel tartott előadást. Az előadás szerkesztett változatát közöljük.
A hatalomba igyekvők minimálisra csökkentették választási programjuk ismertetésének kockázatát és igyekeznek úgy nyilatkozni, hogy ne mondjanak közben semmit. Eleddig úgy tűnik, nem mert reagálni egyik esélyes párt sem Barna bácsi ÖP listavezetői jelölésére, hiszen akkor például egyértelműen állást kellett volna foglalni a tulajdonát védő nyugdíjas tragédiájával kapcsolatban – a mentelmi joggal való sorozatos visszaélésekről nem is beszélve. A több tízezer idős ember napi problémáját nyíltan felvállaló Összefogás Párt ily módon egyedül maradt ezzel, az egyébként halasztást nem tűrő feladattal. Vannak viszont más programpontjaink, melyek sikereket értek el más pártoknál is.
Tavaly ilyenkor Szepessy Zsolt pártelnök, Monok polgármestereként nagy bátorságról tett bizonyságot, mikor kijelentette, hogy a településen csak azok kaphatnak segélyt ezután, akik kiveszik a részüket a közösség feladataiból, vagyis akik közmunkát vállalnak. A harmadik generáció nőtt fel a rendszerváltás óta úgy – nyilatkozta akkor Szepessy –, hogy a gyerekek nem látták a szüleiket munkába menni. Az intézkedést nagy felháborodás követte az országos politikában, azonban látván a monoki modell erős társadalmi támogatottságát, a kormányzat végül felkarolta a programot, és példa nélküli módon, a kistelepülési rendeletből országos törvényt alkotott. Ma az „Út a munkához” elnevezést viselő program a szocialisták fő zászlóshajója, a választási kampány egyik meghatározó csomagja.
Bokros Lajos az MDF miniszterelnök-jelöltjeként a szociális kártya általános bevezetése mellett kampányol, cseppet sem zavartatva magát attól az egyszerű ténytől, hogy ezt az intézkedéscsomagot is Szepessy Zsolt alkotta meg és a közmunkaprogramhoz hasonlóan itt is a teljes elitpolitika támadt rá immáron lerasszistázva az Összefogás Párt elnökét. Bokros azonban átlátta a szociális kártya bevezetésének társadalmi és gazdasági szükségességét és ma az MDF-SZDSZ választási szövetség egyetlen néven nevezett programeleme. (A dolog pikantériája, hogy a monoki szociális kártya rendelet bevezetését néhány hónapja még hisztérikusan támadták a liberális jogvédő szervezetek.)
Ma már a Jobbik is velünk van! Január 27-én sajtótájékoztatón ismertette dr. Czapáry-Martincsevics András az Összefogás Párt Honvédelmi és Rendészeti Kabinetének álláspontját a személy- és vagyonőrök kötelező szakmai regisztrációjának megszüntetéséről. A kabinetvezető elmondta, hogy a személy- és vagyonőrök kötelező szakmai kamarai tagságát és a vagyonvédelmi cégek kötelező kamarai regisztrációját lobbi érdekeken kívül érdemben más nem indokolja, mert a szakmai ellenőrzést a rendőrség megfelelően végzi. A Jobbik munkaügyi kabinetje azonnal felismerte az Összefogás Párt intézkedéstervezetének jelentőségét és beépítette választási programjába. Február 9-én Koroknai Róbert a Jobbik munkaügyi kabinetjének tagja úgy vezette be a kötelező kamarai tagság megszüntetésének gondolatát sajtóközleményében, hogy a Jobbik programjának egyik alapgondolata a valódi munkavállalói érdekvédelem megteremtése.
Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere, az Összefogás Párt képviselő-jelöltje két hete azt fejtegette az egyik reggeli televíziós műsorban, hogy az Összefogás Párt részletes intézkedéscsomagot dolgozott ki a hitelválságba került honfitársainak érdekében, majd magam is külön sajtóközleményben ismertettem a főbb programelemeket, így a fordított finanszírozás intézményét, a bírsághalasztási zárlat intézményét és az adós konszolidációs bank felállítását. Az Összefogás Párt felhívta a közvélemény és a politikusok figyelmét arra, hogy Magyarországon a bankok helyett az adósokat kellene végre konszolidálni. A program gondolata úgy látszik hamar meggyökerezett, mert a Jobbik hétvégi fórumán, Miskolcon Szegedi Csanád alelnök már az Összefogás Párt adóskonszolidációs programját hirdette – igaz sajátjaként.
Az ÖP tagjai rendszeresen felteszik azt a kérdést, hogy miért nem reagál az ÖP elnöksége azokra az esetekre, mikor más pártok az ÖP intézkedéscsomagjaival kampányolnak, melyre Szepessy országos elnök egyszerű választ adott: az Összefogás Párt valódi változást akar. Ha intézkedéstervezeteit más pártok beépítik programjukba, azt csak üdvözölni tudjuk, nem pedig ellenezni. A 2010-es parlamenti választások kampánya már a kopogtató cédulák gyűjtésekor is tele van csalással, megtévesztéssel és gyűlölködéssel. A pártok a választópolgárok feje fölött csak a hatalmon marakodnak továbbra is. Az ÖP a benyújtott programjaival nem kampányszinten, hanem gyakorlati szinten akar foglalkozni, mely szándékot nem akadályoz, hanem szolgál az, ha más pártok is átveszik ezeket. Mindez az Összefogás Párt jó programstratégiáját és a tényleges összefogás szükségességét mutatja az országban.
Rózsa István