„Kezünkben” a drága robottechnika

Beszélgetés dr. Csókay András idegsebész főorvossal

Dr. Csókay András /54/ agysebészt akkor ismerte meg jobban az ország nagyközönsége, amikor Kaszás Attila színművészünk hirtelen betegségének okán többször is nyilatkozott, vagy amikor Prima Primissima díjas lett. A szakma pedig akkor, amikor 1998-ban a súlyos traumás agyduzzadás kezelésére az ún. éralagút – technika módszert és további koponya-térnyerési technikák új műtéti megoldásait fejlesztette ki, a hívő ember, pedig amikor elolvasta a „Lélekjelenlét”, a Ha Isten velünk, akkor ki ellenünk” és még néhány nagyon elmélyült, érdekes művét.

Idén januártól a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház idegsebészeti osztályát vezeti Miskolcon, a nyugállományba vonult Dobai főorvos helyett. Bevallom őszintén várakozással teli izgalommal készültem hozzá, mert sok vele készült cikket olvasva, egy rendkívül érdekes egyéniség bontakozott ki előttem.

Bevezet a szobájába, ahol Muhari-Papp Sándor Balázs festőművésszel találkozom, aki éppen az asztal felé görnyedve, kezében koponyát tartva, egy műtétet rajzol le nagy pontossággal, a doktor egyik publikációjához. Bemutat bennünket egymásnak, s kedves közvetlenséggel azt kérdezi: Ugye nem zavarja, ha Balázs a beszélgetésünk közben tovább dolgozik? Majd leül iratokkal telezsúfolt asztalához, s érdeklődve felém fordul.

• Miért dönt úgy egy született budapesti, hogy először Szombathelyre, majd Miskolcra szerződik?
• S, közben a budapesti János Kórház idegsebészeti osztályának éléről jön el ide?- kérdez vissza. Ezen sokan csodálkoznak, pedig nincs ebben semmi különös. A János Kórház, ahol két és fél évet töltöttem, 33 ágyas volt, a szombathelyi, ahol előtte, 2003 óta voltam osztályvezető, 23 ágyas. Ez az osztály 65 ágyas, a második legnagyobb idegsebészeti osztály az országban, s az 1600 évenként végzett műtéti számmal szintén a második. Felszereltségében pedig a többi hazaihoz képest szintén nagyon jó színvonalú, bár az épület állaga még ezt nem tükrözi, de amikor majd megvalósul a Csillagpont Kórház, már ezen a problémán is túl vagyunk. Ennek ellenére nem volt könnyű a döntés, hiszen a családom, – öt gyermek édesapja, s a legkisebb hat éves – egyelőre Budapesten maradt. Ami még Miskolc mellett szóló érv volt amikor idepályáztam, hogy azt tudtam: mind szakmailag, mind emberileg nagyon jó csapat dolgozik itt, mert az elődeim Török tanár úr és Dobai főorvos erre nagy gondot fordítottak. Amit Én ehhez tehetek, hogy az új műtéti eljárásokkal a nemzetközi orvoslásban is hírünk legyen. Eltelt egy hónap, s az a kis műszer, amelyen öt éve dolgozom, s amelyet robotkéz technikának nevezünk, fizikálisan is itt van a kezemben, mert ehhez máris minden segítséget megkaptam.

• Álljunk meg itt egy pillanatra,s kérem mondja el, mit takar ez a szakmai kifejezés?!

• Ez egy mikro-sebészeti eljárás, amelynek a különösen nagy pontosságot igénylő agy- és gerinc műtéteknél van óriási jelentősége. A legbiztosabb sebészi kéznek is van egy apró élettani remegése. Az új kéz – megtámasztási módszer ezt küszöböli ki úgy, hogy egytized milliméterre csökken a kéz remegése, amely eddig 0,3-0,8 milliméter volt. Ez az egyszerű kis segédeszköz amit „Betlehem –híd”- nak neveztem el, – mutatja a fémlapocskát – még inkább megkönnyíti a technika elsajátítását. Már megszülettek az első külföldi szakmai közlemények, s mondhatom, nagyon pozitív visszhangja van.

• Csak az agysebész használhatja ezt a műtéti technikát?
• Nem, bár ha így lenne az sem kevés. Az agytumornál hallatlan előnyt jelent, aztán a strokenál a vérrög eltávolításánál, ami ma szedi áldozatait szintén, hiszen csak Magyarországon évente negyvenöt ezer ember kap agyi érelzáródást. De ebben nem csak az a jó, hogy olcsó és a fülészetben, szemészetben, plasztikai- és kézsebészetben is elterjeszthető, hanem az is, hogy nem kell valakinek zseniális operatőrnek lennie, hanem egy átlagos képességű sebész is elsajátíthatja. Persze sok gyakorlás kell hozzá, s ezt szeretném itt is, külföldön is megtanítani. Annál nagyobb öröm egy idegsebész kutatóorvost nem érhet, hogy saját maga taníthatja meg mindazt, amibe öt év munkát fektetett.
• Az, hogy Ön eredetileg építőmérnöki diplomát szerzett milyen pluszt ad ehhez? Egyáltalán miért váltott?
• Ez nagyon érdekes, mert mindenképpen egy másfajta szemléletet jelent, sokszor sokkal racionálisabban közelítek egy problémához műszaki szemmel, mint orvosival. Egyébként pedig kerestem az utamat. Jó sokáig. A szakmai életemben is és a magánéletemben is. Mindenhol az akarat és a hit segített. Istennek köszönhetem, hogy ilyen családom van, a szakmai sikereket és a találmányokat. Ugyanis ezek mindig imádkozás közben világosodtak meg bennem.
• A szobája falán szentképek vannak. Mindig is vallásos közegben élt?
• Nem mondhatnám. Már tíz esztendeje annak, hogy a hit segíti kézzelfoghatóan is a mindennapjaimat. Azóta jó úton vagyok, mondhatni újból születtem.
• Egy agysebész és egy festőművész. Mit csinálnak Önök közösen?
• A tudomány és a művészet mindig szoros korrelációban működött, gondoljon a reneszánszra, Leonardo da Vinchi – re. Tíz éve dolgozunk közösen, Balázs illusztrációkat készít a publikációimhoz, előadásaimhoz. Tulajdonképpen rajzban demonstrálja a műtéti eljárást, s ez azért több mint egy fénykép, mert tudja mit kell kiemelnie a rajzon, és ebben benne van maga az ember is. Ezekkel az illusztrációkkal, sokkal könnyebben befogadja a szakma a publikációkat. A rajzokban pedig benne van a műtéti eljáráson kívül az a küzdelem, amit a beteg, az orvos a műtét során átél, s benne van az a csoda, amit embernek hívunk…

Befejezzük a beszélgetést, a főorvos elköszön, elrohan, többen várják szobája előtt, én pedig arra kérem a festőművészt, hogy mondja el, hogyan kezdődött ez a kooperáció.

Ahogy a főorvos is mondta tíz éve találkoztunk, akkor kérdezte meg tőlem, hogy van-e kedvem segíteni neki. Persze, hogy igent mondtam erre a csodálatos feladatra. Gyorsan összehangolódtunk, pedig azt a tempót, amit nap mint nap diktál nem könnyű felvenni. Hihetetlen energiával él és dolgozik. Most már egyre jobban megértem azt, amit kér, de ez nem az Én, hanem az Ő zsenialitásának köszönhető. Ma már több mint ötven olyan illusztráció van, amelyet az előadásaihoz készítettem. Több közös kiállításunk is volt már. Addig is használtam saját művészetemben az anatómiát, mielőtt találkoztunk, de az egészen más volt. Szerintem egy művésznek nem lehet annál nagyobb öröme, – s ezt nem szerénytelenségből, hanem őszintén mondom – hogy a műveivel a közvetlen gyógyítást segíti. Ez semmihez sem hasonlítható érzés.

Kép és szöveg:Orosz B.Erika