Továbbra sincs leállás az öreg kontinensen –zajlik az élet az Afrikai Nemzetek Kupáján. Bemutatkoztak a csapatok – a nagyágyúk legtöbbje nem a várakozásoknak megfelelően kezdett. Ami azonban a legaggasztóbb: a résztvevők élete továbbra sincs biztonságban.
Hivatalosan is csonkává vált az Afrika-kupa mezőnye, hiszen az Afrikai Labdarúgó Szövetség nem várta meg amíg a togóiak döntenek az esetleges folytatásról vagy visszalépésről, és halasztási kérelmüket elutasítva, kizárta a válogatottat az Angolában zajló kontinensviadalról.
Mindeközben a torna megmaradt szereplőinek teljes biztonságára továbbra sincs garancia. Meglepődve olvastam a Chatam House kutatóközpont Afrika-programjának vezetője nyilatkozatát, aki kissé pragmatikus módon kijelentette, hogy a hivatalos szervek urai a helyzetnek az ország szinte teljes területén – beleértve a forrongó Cabinda-tartomány legnagyobb részét.
Lehet, hogy Didier Drogba vagy Samuel Eto’o immár nyugodtabban alszik – olvasva a Metropol World News Alex VInes-szal készített interjúját, ám én a magam részéről korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy ez elégséges. A „legnagyobb rész” kifejezés ugyanis nem fedi le azt az „egészet”, amire egy nemzetközi sporteseményen szükség van. A terroristák pedig továbbra is fenyegetőznek – és mint azt a több ember halálát okozó, togói válogatott elleni merényletkor láthattuk, nem törődnek az idegen delegációk életével sem.
Annál is inkább, mert az olajban gazdag tartományuk függetlenségéért küzdő lázadók egyik célja a figyelemfelkeltés – a világsajtóban márpedig kétségkívül többet szerepelnek külföldi sportolók elleni támadás kapcsán, mint pusztán az Afrikában sajnos jelenleg is mindennapos, törzsi háborúkra emlékeztető, egyszerű helyi lakosok ellen elkövetett merényletekkel.
Mindeközben azért labdarúgó-mérkőzéseket is tartanak az országban. Nem csak a korábban sokak által legfőbb esélyesnek kikiáltott Elefántcsontpart kezdett csalódást keltő eredménnyel (gólnélküli döntetlen a csoport leggyengébb tagja, Burkina Faso ellen), hisz több, erősnek, vagy legalábbis az adott mérkőzésen esélyesnek tartott csapat is vereséget szenvedett gyengébb ellenfelüktől (Malawi-Algéria: 3-0, Kamerun-Gabon: 0-1).
Tunézia sem remekelt, csak 1-1-es döntetlenre futotta erejéből Zambia nemzeti tizenegye ellen, ám az elmúlt két tornát megnyerő egyiptomiak a csoportjuk rangadóján két góllal, 3-1-re legyőzték a szintén bivalyerősnek titulált, ám belső válsággal küzdő Nigériát – és a többiek gyenge formáját illetve ingadozásait elnézve az északkelet-afrikaiak jó úton haladnak elsőségül megvédése felé.
A futballélet persze nem áll meg, kezdődik a második kör; az elkövetkezendő napokban rendezik meg többek között az érdekes mérkőzésnek ígérkező Mali-Algériát, illetve a csoportmérkőzések egyik legrangosabbjának tartott Elefántcsontpart-Ghána összecsapást is – utóbbit éppen a korábban sokszor nem pozitívan említett Cabinda-tartományban.
Bízunk az izgalmas, fordulatos, jó mérkőzésekben, és abban, hogy a kezdeti nehézségek után Angola végre meg tudja mutatni kellemesebbik arcát – az ásványkincsekben gazdag, fejlődő afrikai középhatalomét is.
Dicsuk Dániel
