Van-e jövője a tokaji aszúnak? Ezt a kérdést teszi fel egy amerikai borszaklap, és a cikk nyomán Magyarországon is heves vita kezdődött. Valójában a tokaji termelők már legalább egy évtizede keresik a megoldást a problémára, nem is teljesen sikertelenül.
Komoly visszhangot váltott ki a Művelt Alkoholista blog egyik írása, amely vasárnap ezzel a címmel jelent meg: Van-e jövője a tokaji aszúnak? A vitát egy tekintélyes amerikai szaklap, a Wine Spectator cikke generálta, amelyben a szerző arról elmélkedik, hogy bár ő személyesen nagyon is szereti a „tömény” édes borokat, így a tokaji aszúkat is, de ettől függetlenül a világ borfogyasztói az utóbbi évtizedekben mégis meglehetősen lanyha érdeklődést mutatnak az ilyen nedűk iránt.
Kell-e temetni az aszúkat?
Az amerikai lap által felvetett probléma sajnos létezik, mindez már elég régóta foglalkoztatja a borvidék vezető borászatait. A témáról számos cikk megjelent a hazai sajtóban, és az InfoRádió bormagazinja, a Hordóminta is többször érintette a kérdést. Legutóbb karácsony előtt hallhattak erről, de Szepsy István és Mészáros László is már többször nyilatkozott az aszúk és Tokaj-hegyalja nemzetközi megítéléséről.
A vezető hegyaljai pincészetek 1997-től már szakmai vitát kezdeményeztek arról, hogy az aszúk iránt megnyilvánuló közömbösség miatt vajon érdemes-e nagyobb hangsúlyt fektetni az úgynevezett késői szüretelésű, vagyis rövidebb ideig érlelt, többnyire kevésbé botritiszes ízvilágú, és az aszúkhoz képest mérsékeltebb fogyasztói áron piacra dobható édes borok termelésére.
legtöbb érintett pincészet hazai és külföldi kínálatában jó ideje megtalálható egy vagy több késői szüretelésű (angolul late harvest) tétel. Mindez az aggodalmakkal ellentétben nem okozta az aszúk további térvesztését, ellenkezőleg: az új és sikeres bortípus lehetőséget ad a gazdasági túlélésre azoknak a pincészeteknek, amelyek továbbra is készítenek magas minőségű aszúkat.
Száraz tények
A „késői szürettel” kapcsolatos viták után 2002-ben újabb felfokozott időszak következett Tokaj-hegyalján, ekkor mutatkozott ugyanis be Szepsy István immár legendássá vált száraz bora, a mádi Úrágya dűlőből származó furmint. A bor pillanatok alatt hatalmas sikert aratott a belföldi borértők körében, mégis sokan tartottak attól, hogy ha Tokaj határozottan rááll a magas minőségű száraz borok készítésére, akkor talán az utolsó szöget is beleütik az aszú koporsójába.
Az idő ismét az újító szándékot igazolta. Mint Szepsy István az InfoRádióban is többször kifejtette: Tokaj legfontosabb kincse továbbra is a világ első számú természetes édes bora, az aszú. Ugyanakkor a hegyaljai borászok nem hagyhatják figyelmen kívül azt a tényt, hogy a világ borízlése jelenleg megváltoztathatatlan, vagyis a nagy száraz borok kultuszával szemben az édes borok istenítése már végérvényesen a múlt.
Szepsy, és nyomában egyre több vezető hegyaljai borász azt állítja, hogy a magas minőségű száraz bor egy újabb kiváló lehetőség a borvidék számára. Ezek a borok egyre népszerűbbek itthon és külföldön egyaránt, így az üzleti sikerek mellett alkalmasak arra is, hogy nemzetközi szinten ráirányítsák a figyelmet a hegyaljai termőterületek különlegességére és gazdagságára.
Ettől nem fogják egy csapásra megszeretni a koncentrált édes borokat a világban, de a kiemelkedő száraz borok segítségével keltett „hullámokon” a tokaji aszúk nagyszerűségét is jobban lehet kommunikálni.
A dolgok állása
Az aszúk nemzetközi sikerességéről dúló vita tehát elég régóta, sok éve tart, és úgy tűnik, hogy a borvidéket feszítő számos kérdés közül talán nem is ez a legfontosabb. Az is valószínű, hogy a Hegyalján tapasztalható ellentmondásoknak egy része szintén szerepet játszik az aszúk relatív sikertelenségében. Minderről Szepsy István a közelmúltban nyilatkozott az Indexnek.
A neves mádi termelő az InfoRádióban nemrég elmondta, a megoldás szerinte az lehet, hogy tovább kell emelni a magas minőségű száraz borok, illetve a késői szüretelésű tételek és az édes szamorodni arányát. Arra pedig törekedni kell, hogy csak kiváló minőségű aszúk szülessenek meg. Nem feltétlenül baj, ha ezekből kevés van a piacon, hiszen a nagyon magas presztízsű termékek mennyisége amúgy is szükségképen jelentősen korlátozott.
Forrás: Kovács András István Forrás:-tokaj-
