Az ajtószaggató dörömböléssel érkező remény, és megújulás éve
„Állítsátok meg a földet, ki akarok szállni!” tartja, a már klasszikusnak számító mondás. Mi történt itt a világban, hogy egyre többen akarnak „kiszállni”? Mi van az életünkkel, mi van a sorsunkkal? Az egyre nehezedőbb nyomás, és a világ kőkemény elvárásai tényleg be fognak minket darálni, mint egy kíméletlen gép? Könnyen lehet, de tudnod kell azt is, hogy már egyre többen hallják azt a hatalmas dörömbölését az ajtajukon, ami a tudatosság, reményteli érzését fogja számunkra elhozni. Vegyük észre, hogy a megállíthatatlanul közeledő változás már nem sokáig fog illedelmesen várakozni hogy beengedik-e, hanem egész egyszerűen utat keres magának, és ajtóstul ront a házba! Kérdés csupán az, hogy Te felkészülten állsz ott az ajtó előtt, vagy inkább értetlenül pislogva?
Emlékezz vissza a 80 –as évekre. Hogyan éltél, miket ettél? Gondolj vissza a 90-es évekre! Milyen gyorsan elrepült, nem igaz? Milyen zenék szóltak, milyen illatok voltak? A döbbenet ül ki sokunk arcára, amikor felfogjuk azt, hogy a 2000 – es évek első évtizede is, már villámgyorsan el is suhant! Egy pillanat lett volna csak az elmúlt évtized? Mit szerettek volna megtanítani nekünk ezek az évek? Mire világítottak rá, szinte már egyre vakítóbban?
Hatalmas, néha már-már követhetetlen átalakulások zajlottak a világban. Gondolj csak bele a technika, szédítően sebes fejlődésébe! Te tudod még követni? Hogy tényleg ne menjek 30 évnél messzebbre, de emlékszel még az első, nyugati „walkman” –ekre a 80-as évekből? Aztán a 90 –es évek elhozta a „rádiótelefon” korszakát. Ma meg már senki nem nevezi így a „mobilt”, és ipodoktól, laptopoktól, mp3-aktól, és gigabájtoktól hangos a világ. A technikai és egyéb fejlesztéseken túl, volt pár borzalmas háború, félelmetes természeti katasztrófák, politikai rendszerek csere-beréje, hihetetlen méretű kommunikáció, és információáramlás. Mi jöhet még?
Könnyen elképzelhető az, hogyha az ember nem rázza meg magát, nem szedi rendbe a dolgait, akkor a cikk elején említett darálógép bizony kőkeményen bezúzza! Nem tudni, hogy milyen formában, de könnyen elpattanhat a húr, és magával ránthatja az embert a gépszíj. (vagy már most is ez zajlana?) Sőt, vannak, akik már át is mentek ilyenen, és most már ők a kiutat keresik. A megoldásokat, és a lehetőségeket. Ők a Tudatosságnak, a legújabb kori, 21. századi képviselői! Ők azok, akik felfedezték azt, hogy tudatosabban kell étkezniük, mozogniuk, erőforrásaikkal gazdálkodniuk. Tudatosan kell rendbehozni a testi-lelki harmóniájukat, a karrierjüket, a pénzügyeiket, a magánéletüket, és viszonyukat önmagukhoz, a környezetükhöz, a népesebb családjukhoz az emberiséghez, és lakhelyükhöz, a föld nevű bolygóhoz! Hú, azért ez így egy huzatra elég súlyos feladat, nem? Na de nézzük csak apránként, szépen sorjában!
Kétségtelen, ha valami nem működik, akkor az ember elkezdi keresni, és kutatni a megoldásokat. Megkeresi hogyan javíthatna, vagy hogyan változtathatna a dolgokon. Ehhez elengedhetetlen az, hogy minél tudatosabban csinálja. Mérnöki pontossággal tudja, hogy miért vág bele a dologba, mi a célja, mit szeretne elérni, és hogyan. Aztán menet közben csiszolódnak, illeszkednek egymáshoz a dolgok és a lehetőségek. Természetesen az ember életében a tudatosság nem minden területen jelentkezik egyszerre, egy időben. Mindig csak ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Nézzünk pár példát!
Pl. a betegeknek, a testi tudatosság a kezdeti területük. Anyagi gonddal küzdőknek, vagy a nagyobb pénzügyi sikerre vágyóknak, elengedhetetlen a pénzügyi intelligencia, a pénzügyek tudatos kezelése. A lelki problémákban szenvedőknek, életük érzelmi, és lelki oldalukat kell tudatosabban nagyító alá venniük. Vannak, akik pedig nem is önmagukban, hanem a környezetükben meglévő nehézségeket szeretnék kezelni és jobbá tenni. Ilyen lehet például a tudatos környezet, állat és növényvédelem. ők ezen a területen próbálnak tudatosabbak és hatékonyabbak lenni. Vannak, akik egyéb fejlesztő, kutató és tudományos munkákban. Ez aztán kiterjedhet az orvosi, építészeti, technikai, társadalomtudományi és egyéb területeken.
A történelemben eddig soha nem látott igény van arra, hogy mindezek a fejlődések igazán hatékonyak, és egymást segítők legyenek, különben tényleg búcsút mondhatunk egymásnak is, és a földnek is. Vagy őrületbe, vagy szénmonoxid mérgezésbe fogjuk egymást kergetni! (vagy mindkettőbe egyszerre) Az új évtized erre taníthat meg minket, hogyan fogjuk össze a segítő szándékot! Minden eszközünk, minden lehetőségünk megvan hozzá. Most már csakis rajtunk, és a mi vágyainkon múlik, hogy szeretnénk-e! A tudatosság ki fog terjedni, és beborítja majd az életünket. Akik már ezek alapján alakítják életük különböző területeit, azok érzik csak igazán, hogy milyen felemelő érzéseket kapnak ezáltal.
Igazán örömmel és reménnyel teli az az érzés, amikor életünkben utat kap a tudatosság. A létezésnek ahhoz az ideálishoz közelítő állapota, amikor úgy jó nekem, hogy mindeki másnak is. És úgy van egy terület, vagy egy bizonyos dolog valaki hasznára, vagy örömére, hogy az másoknak is inkább van hasznára, mint kárára. Túl az „élni, és élni hagyni” törvényszerűségén, inkább az „élni, és egyre nagyobb közös örömben tudni élni” lehetősége, és mindenre kiterjedő állapota az ami felszínre tör. Egyre többen vannak, akik nem hárítanak mindent másokra, (akár a politikára, szomszédra, nemzetközi helyzetre) hanem egyre tudatosabban figyelnek arra, hogy az ő szerepük mi lehet a dolgok rendbetételére. Figyelnek és cselekednek. Egyre nagyobb reménnyel és hittel tudnak tekinteni a jövőbe, hiszen számukra már nem a káosz és a zűrzavar a jövőkép, hanem egy sokkal élhetőbb, tudatosabb, és boldogabb közösségi élet!
Elképzelhető hogy Számodra még ez picit idegennek hangozhat, meg túllihegett kérdésnek, na de Te mit éreztél, amikor az első mobiltelefonok megjelentek? Hogy a nagyképűek, és az újgazdagok felesleges villogása, ugye? Ma meg már szinte mindenki két telefonnal jár, és az általános iskola alsó tagozatosai is MMS-ről, CHAT-ről, meg hasonlókról beszélgetnek, és pár év alatt eljutottunk oda, hogy el ma már sem tudnánk képzelni az életünket e nélkül a kis szerkezet nélkül. Amilyen természetes és hétköznapi lett a mobil, ugyanolyanná fog válni az a fogalom is hogy Tudatosság! Nem is csak maga a szó, hanem az az erő, lehetőség, és remény, ami mögötte van. Elkerülhetetlenül jön, és dörömböl az ajtónkon. Készülj fel lassan, hogy inkább Te nyisd ki a vendég előtt az ajtót, különben Rád lesz borítva, és meglepődve, értetlenül fogsz pislogni, hogy mi történt!
2010 az emberiség új tudatosságának, és reményteli életének legyen a kezdete. Annak az évtizednek, ami után azt fogjuk kiáltani, teljes örömmel a szívünkben:
„Állítsátok meg a földet, bent akarok maradni!”
A Kolostor Őre
