Az Európai Bizottság legutóbbi, állami támogatásokra vonatkozó összesítő táblázata arról árulkodik, hogy a pénzügyi válság nyomán megsokszorozódtak az állami támogatások: 2007-ben 66,5 milliárd EUR-t, azaz a 27 tagú EU teljes GDP-jének 0,52%-át, míg 2008-ban már 279,6 milliárd EUR-t, azaz a GDP 2,2%-át fordították ilyen célokra. Ha a 2008. évi összegből leszámítjuk a válságintézkedéseket, akkor a fennmaradó állami támogatások összege 67,4 milliárd EUR volt, ami a GDP 0,54%-ának felel meg. A tagállamok és a Bizottság megfelelően időzítette és jól koordinálta fellépéseit, ami hozzájárult a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez. Ezeknek az – összességében nézve eredményes – mentőintézkedéseknek az összehangolt megvalósításában az egyik kulcsszerepet az Európai Bizottság állami támogatási politikája játszotta. A Bizottság gondoskodott arról, hogy ezek a példa nélkül álló támogatási intézkedések minél előbb megvalósulhassanak, ugyanakkor a verseny ne torzuljon aránytalan mértékben, azaz ne sérüljön az egységes piac. A válságkezeléshez nem kapcsolódó támogatások mértéke alig változott. Ezek a támogatások mind a közös érdekek megvalósulását célozták.
Neelie Kroes versenypolitikai biztos a következőket nyilatkozta: „Az elmúlt tizennégy hónapban példa nélküli mentőintézkedéseket hajtottunk végre. Ezeknek köszönhetően sikerült stabilizálni az európai pénzügyi piacokat, és immár a fellendülés útjára léphetünk. A támogatások megvizsgálásához szükséges időt lerövidítettük, és a támogatások felhasználását szigorúan ellenőrizzük – ezzel biztosítjuk, hogy az állami támogatások valóban a válság megoldásához járuljanak hozzá. Jelenleg már a bankrendszer szerkezetátalakítási szakaszában járunk, ami azt jelenti, hogy megszülettek az első jelentős döntések az egyes bankokkal – például a KBC-vel, az ING-vel, a Lloyds-zal, Fortis-szal és a Commerzbankkal kapcsolatban. 2009-ben a hitelszűke miatt további, a reálgazdaságnak nyújtott támogatásokat engedélyezünk. Nagy örömömre szolgál, hogy a tagállamok a nehézségek ellenére is tartották magukat az állami támogatási fegyelemhez, és változatlanul igyekeztek a támogatásokat a közös érdekű horizontális célkitűzésekre, például a kutatásra átirányítani. A célirányos támogatások így minden bizonnyal továbbra is a gazdasági fellendülés ügyét fogják szolgálni.”
A pénzügyi válság leküzdésére irányuló támog atások
A tagállamok és a Bizottság összehangolja fellépéseit, és válságspec ifikus szabályokat dolgozott ki. Ennek köszönhetően a támogatási programokat rövid idő alatt végre lehet hajtani, és olyan ad hoc intézkedéseket lehet kialakítani, amelyek nem károsítják az EU-ban az egyenlő versenyfeltételeket.
A tagállamok 2008-ban a Bizottság jóváhagyásával összesen 3 361 milliárd EUR támogatást ítéltek oda válságkezelési célokra. Ennél azonban sokkal alacsonyabb, mindössze 958 milliárd EUR volt az a nominális összeg, amelyet a tagállamok 2008-ban ténylegesen végrehajtott válságkezelési támogatásokra fordítottak. Ezeken a támogatásokon belül az állami támogatási elem a becslések szerint 212,2 milliárd EUR, azaz a 27 uniós tagállam GDP-jének 1,7%-a. Az állami támogatási elem lényegesen alacsonyabb a nominális összegnél, elsősorban azért, mert az állami kezességvállalások állami támogatási eleme általában a garantált összegnek csupán egy csekély hányadát teszi ki. Ezenkívül ezekre a költségvetési kiadásokra csak abban az esetben kerül ténylegesen sor, ha az állami kezességvállalást valóban igénybe veszik.
A tagállamok folytatták a támogatások átirányítását a horizontális célkitűzések irányába
A pénzügyi válságtól eltekintve a fennmaradó támogatásokat a tagállamok továbbra is a megfelelő ütemben irányították át a közös érdekű horizontális célkitűzések felé. Az ipar és a szolgáltatások terén nyújtott támogatásoknak már mintegy 88%-a a közös érdekű célkitűzésekre irányul, miközben a válságkezeléshez nem kapcsolódó megmentési és szerkezetátalakítási támogatások összege csökken. A Bizottság külön kiemeli, hogy egyre több támogatás irányul a regionális, valamint a kutatási, fejlesztési és innovációs célokra, ami a jövőben várhatóan a munkalehetőségek bővítéséhez is hozzájárul.
Egyszerűsítés és rugalmasság
Továbbra is eredményesek a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó állami támogatási cselekvési tervben előirányzott reformok (lásd IP/05/680 ). A de minimis rendelet (lásd IP/06/1765 ) és a nemrégiben elfogadott általános csoportmentességi rendelet (lásd IP/08/1110 ) alapján egyes támogatások mentesülnek az előzetes bizottsági értékelés alól. Ezzel csökkennek az igazgatási terhek, miközben az egyenlő versenyfeltételek nem csorbulnak. A csoportmentesség a támogatási összegek mintegy 19%-át érinti. Ezenkívül a támogatások további 76%-át a Bizottság által értékelt különböző támogatási programok keretében ítélik oda. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság jóváhagyja magukat a programokat, és ezt követően a tagállamok a nagyszámú kedvezményezettnek már további bizottsági vizsgálat nélkül tudnak támogatást ítélni. Egyedi alapon csak a teljes támogatási összeg mintegy 5%-a esetében bírálják el a kedvezményezetteket. Ez nagyfokú rugalmassággal ruházza fel a tagállamokat, miközben az összeegyeztethetőség kritériumainak figyelembevételével továbbra sem sérülhet az egységes piac.
Végrehajtás
Az összesítő táblázatból kiderül, hogy folyamatosan javul a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetési aránya. 2009. június végéig 9,4 milliárd EUR folyt vissza ténylegesen az állami támogatások kasszáiba. A jogellenes támogatásoknak már csak 9%-a hiányzik, ami azt jelenti, hogy a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások teljes összegének 91%-át a kedvezményezettek ténylegesen visszafizették. Ez az arány 2004-ben csak 25% volt.
