Popper Dávid – elfeledett kincsek
Popper Dávid (1843-1913) „a csellisták Lisztje” a 19. század vége és a századforduló emblematikus előadóművésze és tanára. Miután 1886-ban Liszt meghívta a budapesti Magyar Királyi Zeneakadémia újonnan induló cselló- és vonósnégyes tanszakának vezetésére, Popper Dávid neve összeforrott a magyar zenei élettel. Hubay Jenővel világhírű vonósnégyest alapított, amely évtizedeken át meghatározó jelentőségű volt a magyar koncertéletben. Brahms-hangversenyeiken rendszeresen a zeneszerző is személyesen közreműködött. Popper, a zeneszerző elsősorban saját hangszerére komponált, gordonkaversenyei és szalondarabjai a csellórepertoár részeivé váltak. Kecsesség, elegancia és igényes virtuozitás jellemzi őket, és iskolateremtő művészhez méltóan tökéletesen kiaknázzák a hangszer technikai és kifejezésbeli lehetőségeit. Felvételünkön két fiatal művész, ifj. Mező László és Farkas Gábor Popper népszerű művei mellett ismeretlen, elfeledett kincseket is megszólaltat, így került a korongra az op. 12-es Mazurka, az op. 28-as Konzert-Polonaise, a Jagdstück (op.55/2), a Magyar Rapszódia, az op. 69-es Szvit, és az igéző szépségű Nocturne.
Kodály: Népdalok énekhangra és zongorára – összkiadás
Kodály összes műdalának két CD-s felvétele után most a mester összes, énekhangra és zongorára írott népdalfeldolgozásának felvételeit tartja a kezében a zenehallgató. Kilenc kiváló énekes (Bretz Gábor, Brickner Szabolcs, Hajnóczy Júlia, Halmai Katalin, Korondi.Anna, Meláth Andrea, Németh Judit, Orendt Gyula, Wiedemann Bernadett) mellett zongorán Virág Emesét és a Kodályt mesterének tudó Vásáry Tamás zongoraművészt hallhatjuk. A 3 CD terjedelmű népdalanyag az 1906-os, Bartók Bélával közösen publikált forradalmi jelentőségű Magyar Népdalokkal kezdve tartalmazza a Magyar népzene 11 kötetét, a Cseremisz-dalokat és a 8 kis duettet is.
A hegedűcaprice művészete – Gaviniès, Rode, Dont
Szenthelyi Miklós ezen a felvételen nem csak művészként van jelen, hanem pedagógusként is. A hegedűművész, zeneakadémiai tanár tanítványaival (László Nyári, György Lakatos, Tamás Rigó, Csaba Czenke, János Bodor, József Lendvai, Román Oszecsinszki) együtt egyedülálló vállalkozásként válogatást vett korongra a leginkább a hegedűsük által ismert híres etűdszerzők – Pierre Gaviniès, Pierre Rode, Jacob Dont – legfontosabb hegedűetűdjeiből, szólócaprices-aiból. Ezek a 18-19. század fordulóján írott darabok a romantikus virtuóz szólóirodalom első példái, és mint ilyenek rendkívüli hatással voltak, vannak a mai napig és lesznek a jövőben is a hegedűjáték fejlődésére. Tartalmazzák az összes kifejezésbeli és technikai elemet, melyek elsajátítása szükséges a legnagyobb alkotók műveinek hiteles tolmácsolásához.
Hubay: Hegedű-zongoraművek
Szecsődi Ferenc és Kassai István nagyszabású Hubay-összkiadása 13. lemezének megjelenésével immár teljes egészében hozzáférhetővé vált ez a több, mint 200 darabból álló zenei anyag. Kiegészült a népszerű Csárdajelenetek sorozat, szerepel a lemezen Hubay egyetlen szólóhegedű darabja (Variációk egy magyar népdalra), több hangulatos romantikus karakterdarab (Ezüstszárnyakon, Búcsú előtt [Adieu], Négy darab). De a hegedű-zongora CD legérdekesebb track-je kakukktojás: Hubay egyetlen érettkori zongoradarabjáról van szó, amely egy 1935-ös filmhez készült kórusinduló (Marche hongroise) négykezes zongoraátirata.
Franz Krommer: Trois Quatuors Concertans
Franz Krommer (1759-1831) a késő XVIII. és korai XIX. század egyik legsikeresebb Bécsben élő cseh zenésze volt. Rendkívüli népszerűségét mutatják, hogy darabjai több utánnyomást is megértek és különféle átiratokban is megjelentek. 72 vonósnégyesével a századforduló legtermékenyebb bécsi kvartett-komponistájának számított. Felvételünkön a korhű hangszereken játszó Authentic Quartet az op. 7-es Trois Quatuors Concertans sorozatot szólaltatja meg, melyet a zeneszerző Michał Wielhorsky grófnak (diplomata és/vagy generális) ajánlott, és amely először 1797 januárjában jelent meg az augsburgi J. C. Gombartnál, de később Offenbach-ban André, Párizsban Pleyel, Janet & Cotelle és Imbault is utánmetszette.
Franz Danzi: 4 duó mélyhegedűre és gordonkára
Franz Danzit (1763–1826), a kiváló zeneszerzőt és választékos ízlésű írót ma már elsősorban, mint Karl Maria von Weber mesterét, mentorát és „őrangyalát” emlegeti a szakirodalom. „Tudja, hogy valójában csak az Ön tetszése, az Ön bátorítása tartott meg engem a művészet számára, s azt is, mily drága és fontos ezért nékem minden szó Öntől, hűséges jóakarómtól.” – írta neki egy levelében Weber. Nagyműveltségű ember lévén szívesen közölték írásait a korabeli lapok, s dicsérték „érett és átgondolt kompozícióit, melyek magas fokú irodalmi képzettségét, a klasszikusok ismeretén alapuló, mélyen filozofikus szellemiségét tükrözik.” A felvételünkön megszólaló négy duó Danzi gazdag kamarazenei termésébe enged bepillantást. A feltehetően 1800 körül keletkezett, lenyűgöző alkotások (Posvanecz Éva és Máté Balázs előadásában) remek képet adnak Danzi szépséges, koraromantikus zenei nyelvezetéről, mindkét hangszer jellegzetességeit kidomborító, a virtuozitást sem nélkülöző, de minden pillanatban költői és sohasem mesterkélt szólamformálásáról, remek formaérzékéről.
J. H. Schein: Táncok és korálfeldolgozások rézfúvóskvintettre
A zeneszerző és költő Schein (1586–1630) egy nemzedékkel Bach előtt a lipcsei Tamás-templom és -iskola kántora volt, ugyanolyan sokrétű feladatokkal, mint később Bachnál láthattuk. Zeneszerzői életművének legismertebb darabja a Banchetto musicale, egyébként nagyjából egyforma arányban írt vallásos és világi-társasági kompozíciókat, nagyrészt hangszerkíséretes énekes darabokat, nagy kifejezésbeli változatosságban. A legkifinomultabb olaszos madrigál-módszerekkel operáló – német földön egyedülálló költői tartalmú, és csupán a Schütz-zene minőségéhez mérhető – Israelis Brünlein mellett egyes világi gyűjteményei a tenyeres-talpas humor eszközeit felvonultató asztali nóták és bordalok egész sorát tartalmazzák. Schein kisszámú tisztán hangszeres műve (táncok, canzonék, intradák) különböző énekes gyűjteményekben (Venus Kränzlein, Cymbalum Sionium), alkalmi kompozíciók (esküvői zenék) részeként vagy a Banchetto musicale keretében jelent meg. A hangszermegjelölés nélküli zenéket 4-6 rézfúvós együttesére alkalmazva modern kori kiadványokban fedezte fel a rézfúvós-kuriózumok magyar szakértője, az Ewald Rézfúvós Kvintett.
Alessandro Scarlatti: Intermezzi
Pericca e Varrone, Leonzio ed Eurilla – felvételünkön Wiedemann Bernadett és Jekl László két Scarlatti-intermezzót szólaltat meg (Savaria Barokk Zenekar, Németh Pál). A 18. századi színpadi intermezzók olyan 1-3 felvonásos, 2-3 szereplős kamaraoperák, amelyek mintegy közjátékként az opera seriák szüneteiben vagy egy felvonás színváltozása alatt kerültek előadásra. Az intermezzókban nem szerepeltek kasztrált énekesek, viszont kiemelt szerepet kapott a buffo basszus A majdnem mindig komikus hangvételű történetek igen hasonló konflitushelyzeteket dolgoznak fel: a szemrevaló fiatal női szereplő (szoprán) szerelemből vagy a pénze miatt idősebb férfit (buffo basszus) szemel ki magának, akit aztán – ravaszságot és bűbájt nem kímélve – meg is hódít, s a boldog végkifejlet nem marad el.
Chr. Le Menu: 6 cantatilles
A „cantatille” kicsinyítő képzős elnevezés „kis” kantátát jelöl, általában egy-két recitativóból és két-három áriából álló darabot. A barokk kantáta rokokó változatáról van szó, melyet elődje feszült drámaiságával szemben inkább kecsesen, de gazdagon kidolgozott, díszített melódiavilág jellemez. A szöveg leggyakrabban világi témákat dolgoz fel, legkedveltebb a szerelem mitologikus, allegorikus ábrázolása, a költemények utolsó versszaka kötelezően az allegória megjelenésének és a tanulságok megfogalmazásának helye. A zeneszerző és zeneműkiadó Christophe Le Menu de Saint-Philbert (kb. 1720-1774) neve mint „a trónörökös nejének zeneszerzője, tanára és zenemű-kereskedője” jelenik meg a kor hirdetéseiben. 1741 és 1761 között több gyűjtemény latin nyelvű motettája, és francia nyelvű hangszerkíséretes énekes kompozíciója látott napvilágot, utóbbiak Ariettes vagy Cantatilles címmel. A szólóénekhez (felvételünkön González Mónika, Megyesi Zoltán) különleges színhatású hangszeregyüttes (tekerőlant, fuvola, hegedű, gordonka, viola da gamba, csembaló, lant) társul.
Haydn: Krisztus hét szava a keresztfán
Különleges felvételt tart a kezében a zenehallgató. Haydn híres Krisztus hét szava a keresztfán c. művének három – a zenekari (1982), a vonósnégyes(1979) és az oratorikus (1979) – változatát együtt, önálló háromlemezes kiadványként adja ki a Hungaroton. Az előadó gárda a magyar zeneművészet nagyjaiból áll: a Magyar Állami Hangversenyzenekart a zenekari változat és az oratórium tolmácsolásában Ferencsik János vezényli, a vonósnégyes változat a Tátrai Vonósnégyes nevéhez fűződik. Az oratórium énekes szólistái Kincses Veronika, Takács Klára, Korondi György, Gregor József mellett a Budapest Kórust hallhatjuk.
P. M. Dubois: Divertissement – szaxofon-zongoradarabok
Pierre Max Dubois (1930-1995) a tours-i konzervatóriumban klarinét-, zongora-, orgona- és zeneelmélet-tanulmányokat folytatott. A párizsi Conservatoire-ban kezdetben zongorázásával tűnt ki, s Darius Milhaud növendékeként zeneszerzőként is kitüntetéssel végzett. Már zeneszerzés-szakos növendékként kapott megrendeléseket, 25 évesen megkapta a zenetörténetben elhíresült Római Díjat, s később Párizs város nagydíjával is kitüntették. A párizsi Conservatoire tanáraként gazdag életművet hagyott hátra. Kamaraművei jelentős része fafúvós hangszerekre készült, és számos darabot komponált szaxofonra. Felvételünkön egy Divertissement, két szonáta, egy koncertdarab és egy karakterdarab-sorozat szólal meg. A magyar-osztrák előadóművész páros (Rigó Sándor és Christina Leeb-Grill) duója azzal a céllal alakult 2006-ban, hogy a klasszikus szaxofon irodalmát megismertesse és népszerűsítse a zenekedvelőkkel. Repertoárjukon csak eredetileg szaxofonra írott művek szerepelnek.
Crusell: Klarinét-kvartettek
Bernhard Henrik Crusell (1775-1838) a finn születésű klarinétművész és zeneszerző a klasszicizmus és koraromantika legjelentősebb finn zeneszerzője – valójában a legismertebb Sibelius előtti finn zeneszerző. Emellett életműve több szállal kapcsolódik Svédországhoz is: nemcsak azért, mert 1791-től haláláig Stockholmban élt és dolgozott, hanem mert kiemelkedő svéd nyelvész és fordító is volt. Ő volt az, aki a kor divatos operáinak – Mozart, Rossini és mások műveinek – olasz, német, francia librettóit lefordította svédre a stockholmi bemutatók céljára. A felvételünkön megszólaló három klarinétos kvartett Crusell kamarazene oeuvre-jének legjelentősebb darabjai. Nem hangverseny-pódiumi megszólaltatásra, inkább polgári szalonokban történő zenélés céljára, ügyes amatőr szólisták számára íródtak. A felvételen a Liszt-díjas Horváth László klarinétművészt a Dumas-trió tagjai (Joseph Puglia, Chaim Steller, Örs Kőszeghy) kísérik.
