Több dolog miatt is készültem nagy kíváncsisággal – az épület felújítása előtti, utolsó itt rendezett koncertre – a budapesti Zeneakadémiára, pénteken este. Az első az volt, hogy a Harlem Gospel Choir tavaly akkora sikert aratott Budapesten, hogy idén újra meghívták Őket. Másodszor pedig azért, mert a műsor beharangozójában az szerepelt, hogy Michael Jaksonra emlékezvén, sok dal szerepel a nemrég elhunyt, világhírű sztár repertoárjából. A gospel zene – mondhatni – most már itthon is szorosan hozzátartozik a karácsonyhoz, bár a muzsika az USA déli államaiban született, és eredetileg templomi zene volt. Csak harminc, negyven évvel ezelőtt vált lassacskán profán zenei műfajjá.
Végül is valóban remek hangulatú koncerten vehettem részt, hiszen Harlem Gospel kórus a maga műfajában egyike a legjobbaknak. Emlékezzünk rá, hogy annak idején II.János Pál Pápának is, és Elton Johnnak is énekeltek születésnapján. Kicsit zavaró volt a nagyon hangosra állított dob, amely sokszor elnyomta a csodálatos énekhangokat, de fantasztikus volt az, hogy nem valami nagy hodály sportcsarnokban, hanem a Zeneakadémia meghitt környezetében szervezték a koncertet. Mondjuk az adottságok miatt, így az utolsó sorokból semmit nem lehetett látni, hogy az emeleti páholyról már ne is beszéljünk, – pedig ott is 9800 forint volt egy jegy – de a közönség többnyire állva hallgatta, s nézte a 11 tagú, sokat mozgó, táncolva éneklő kórust. Az énekesek karnyújtásnyira álltak a nagyérdeműtől, s így sokszor szinte éreztük az áradó erőt, és a lelkünk mélyéig hatoltak a csodálatos dallamok. Sok ráadást nem kaptunk, pedig ahogy néztem a lelkes közönséget, még órákig elhallgattuk volna Őket. –
obe –
