A minap egy vak úriembert segítettem át az úton, s amellett, hogy minden tiszteletem az övék, félve tettem meg mindezt. Nem azért, mert bármi ellenérzésem lenne velük kapcsolatban, vagy fenntartásokkal kezelném a vakokat és gyengénlátókat, egyszerűen ismeretlen számomra ez a világ. Féltem, hogy valamit rosszul csinálok, hogy bajt okozok. Van azonban egy kiállítás, amely segít nekünk abban, hogy jobban megismerjük a világukat, hogy közelebb kerüljük hozzájuk.
A Láthatatlan Kiállítás Budapesten, a Népligetben található E-klub épületében várja látogatóit, s egy hihetetlen interaktív utazás keretében ismerkedhetünk meg a teljes sötétség világával. Az első ehhez hasonló kiállítást egy német úriember ötletei alapján hozták létre, s olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy Európa tizennégy országán kívül bejárta az Egyesült Államokat és Japánt is.
Vakok és látássérültek vezetnek végig bennünket egy olyan úton, ahol csupán az érintésre, a hangok és illatok egyvelegére támaszkodhatunk. Hogy milyen érzés a legtöbb információt adó érzékszervünk nélkül tájékozódni? Egyszerre félelmetes, idegen, érdekes és furcsa. Az ember hirtelen nem tudja, mit kezdjen a számára teljesen új helyzettel, lehetetlenül kicsinek és elesettnek érzi magát az első percekben. Aztán szép lassan kíváncsivá válik, megtanul támaszkodni a mellette lévőkre, figyelni a külvilág zajaira, a szagok jelentésére. Csupán tapintásunk, hallásunk, szaglásunk és egyensúlyérzékelősünk segítségével juthatunk információkhoz, s miután sikerült elfogadnunk, hogy nem támaszkodhatunk látásunkra, egyszerre így is teljes lesz a világ.
A Láthatatlan Kiállítás a nem látók és a látók dimenzióját szeretné közelíteni egymáshoz, és egy sor pozitív élményen keresztül tanítja meg, hogyan segíthetjük, és miképpen érthetjük meg őket.
Az épület egyik részében egy olyan sétán vehetünk részt, ahol egy vak vezető kíséretében, speciálisan berendezett és teljesen besötétített helyszíneken különböző, egyébként teljesen hétköznapi szituációkkal szembesülünk. Megtapasztalhatjuk, hogyan kell közlekedni a városi forgatagban, hogyan fizessünk ki egy kávét a bárban, vagy éppen azt, honnan tudhatjuk, melyik fűszer kell az ebédhez. A különleges utazást egyedi hanghatások és helyszínre szabott illatok színesítik, abban a reményben, hogy az élmény még életszerűbb legyen.
A kiállítás másik felében mindazokat az eszközöket és használati tárgyakat – beszélő óra, braille-írógép, beszélő mérleg és vérnyomásmérő – ismerhetjük meg, melyeket a vak emberek nap mint nap használnak.
A szervezők újdonságként két dologgal is előrukkoltak. Ezek közül az egyik a minden csütörtökön megszervezett láthatatlan vacsora, ahol az étterem teljes sötétjében, élőzene kíséretében fogyaszthatjuk el vacsoránkat. S mindezt vizuális segítség nélkül. Édes és savanyú, keserű és sós, fűszeres és ropogós. Ízek és illatok. A vacsora során magunk is meg fogunk lepődni azon, mennyire fejlett szaglásunk és ízlésünk, s hogy látás nélkül mennyire kiteljesednek az ételek aromái.
A másik felejthetetlen élményt ígérő program a láthatatlan masszázs, amely a vizuális ingerek kizárásával még intenzívebbé válik. A sötétben távol kerülünk a nagyváros zajától, s átadva magunkat az érintés erejének, előtérbe kerül a bizalom. A speciálisan berendezett masszázs szobában gyógymasszőri oklevéllel vak munkatársak várják vendégeinket egy frissítő, lazító, vagy éppen gyógymasszázsra.
Higgyék el, hihetetlen élmény.
Köteles Viktória
