Egy ország borzadhatott el a minapi tévéközvetítés révén, amikor a DVTK fiatal csatára az Üllői úti meccs első félidejében az arcához kapott. Mindenki látta, hogy a Ferencváros védője durván arcba könyökölte… csak a bíró nem. Balajti Ádám azonban túllépett a dolgon, jól van, és szeretett közönsége felé nagylelkű felajánlást tesz, amint az a dvtk.eu honlap interjújának végén kiderül.
/Balajti Ádám, U20-as válogatott társával, Takács Péterrel (fotó: Kocsis Norbert)/
A miskolciak 19 éves labdarúgójának szája a képernyőn keresztül igencsak ijesztőnek tűnő ütés nyomán felszakadt – láthatták a tévénézők, ömlött belőle a vér, percekig kellett ápolni az oldalvonalon kívül, s csodának tűnt, hogy a szünet után visszatért a pályára –, össze kellett varrni, a varrat még pár napig benne is marad; a 19 éves játékos azonban jól van, nem kell edzést kihagynia miatta, kész a játékra.
– Az a szituáció azért volt érdekes, mert olyan helyen történt, ahol semmi értelme nem volt a keménykedésnek, az oldalvonalnál, mikor már kiment a labda.
– A vétkes ellenféllel előzetesen nem szólalkoztatok össze?
– Nem. Annyi történt korábban, hogy egyszer már befűztem… Lehet, emiatt vesztette el a fejét.
– És utána mi történt? Mit mondott, elnézést kért?
– Sajnos, nem. Később, a félidőben odajött hozzám, annyit mondott, "jól vagy, kicsi", és azt magyarázta, hogy nem direkt csinálta, ő "csak ott hagyta a könyökét", én futottam neki… Azt válaszoltam, hogy ez nem igaz, "ütöttél is", mire ő odavetette, hogy bocsánat, és ennyi.
– Még később, a meccs félbeszakítása előtti percekben, amíg a folytatásra vártatok, sem beszéltetek róla?
-A csapattársaid mit szóltak mindehhez?
– Akkor, ott nem ezzel foglalkoztunk. A meccsre koncentrált mindenki.
– Ami nem a várt módon fejeződött be. Lehetett már korábban érezni a pályán, hogy itt valami baj lesz?
– Nem, csak amikor a bíró lefújta. Annyit láttunk, hogy a hosszanti oldalon lévő lelátóról huligánok bemásznak. Én meg néztem, merre lehetne futni…
– Negyedórával később, némi tétovázás után már a remélt győzelmet ünnepelhettétek, ráadásul a vendégszurkolókkal együtt – egy ablakon keresztül!
– Igen, pont úgy nyíltak az öltözőnk ablakai, hogy ráláttak a vendégszektorban lévő drukkereink. Együtt énekelt a közönség és s csapat.
– Még napokig fognak vitatkozni a már lehiggadt Diósgyőr-szimpatizánsok, hogy igazán mi voltunk ilyen jók a 3 rúgott góllal, vagy az ellenfél védelmének gyengesége "dicsérhető" ezért.
– Szerintem az a fontosabb, hogy mi rúgtuk ezt a három gólt. Jól játszottunk. A védelem is, amit az edző kért tőlük, száz százalékig megoldotta.
– Viszont érdekes, hogy a góljainkat nem csatárok szerezték, hanem középpályás és védő.
– Csatár végül is csak én voltam, aki gólt rúghattam volna. Ami az elsőt illeti, Huszák elé pattant szerencsésen. A másodikhoz tudni kell, hogy a héten gyakoroltuk a pontrúgásoknál, Jeknics és Milicic fejét hogy lehet megtalálni. A harmadik gólt eredményező szabadrúgásba pedig majdnem belenyúltam, az volt a baj, hogy nem fejjel próbáltam támadni a labdát, hanem lábbal; de a lényeg persze, hogy bement Lippai lövése.
– Nem lenne baj, ha legközelebb már te is betalálnál…
– Igen, jön a Kaposvár, és a most megszerzett három pont mit sem ér, ha őket itthon nem verjük meg.
Balogh Attila
És most jöjjön a címbeli, igen jól csengő gondolat feloldása!
A vasárnap készült telefoninterjú végén Ádámtól édesapja, Balajti Géza vette át a kagylót, hogy ezúton tájékoztassa a honlap olvasóközönségét, egyszersmind a miskolci futballbarátokat a döntésről, amelyet közösen hoztak épp nem sokkal korábban. Az általuk megfogalmazott felajánlás így szól:
"Véremet adtam a Diósgyőrért.
De adok még mást is.
Az FTC elleni ‘véres’ találkozó után jelképesen odaadom a minket elkísérő szurkolóknak és az otthon maradt, értünk szorítóknak az U20-as vébé bronzérmes válogatott – dedikált – mezemet. És egyben felajánlom árverésre, aminek bevételét a jövő heti mérkőzés keretében jótékony célra szeretnénk felajánlani.
Hajrá, Diósgyőr!"
(A felajánlással és árveréssel kapcsolatos részletes információkat hamarosan a hivatalos klubhonlapon, a dvtk.eu címen olvashatják majd az érdeklődők.)
A fociszurkolóknak ajánlott további interjúk a legutóbbi napokból:
Aczél: Nagyon régen örültem ennyire!
Földesi Károly: A Fradi-verés akkor még nagyobb dolog volt!
