Az Európai Bizottság a Szerződés 226. cikke szerinti, indokolással ellátott véleményben arra szólította fel Magyarországot, hogy módosítsa a regisztrációs adóra vonatkozó, más tagállamból származó használt személyszállító gépjárművek esetében az adóalap megállapításakor alkalmazandó értékcsökkenéssel kapcsolatos rendelkezéseket.
A gépjárműadóra vonatkozó magyar jogszabályok ugyanis – az eddig végrehajtott módosítások ellenére – továbbra is hátrányos megkülönböztetésben részesítik a másik tagállamból behozott használt gépkocsik vásárlását. Ha Magyarország nem tesz eleget az indokolással ellátott véleménynek, a Bizottság az Európai Bíróság elé utalhatja az ügyet.
Az Európai Bíróság következetesen érvényesíti ítélkezési gyakorlatában azt az elvet, hogy nem tilos egy adott tagállamban gépjárműadót kivetni az ott első alkalommal nyilvántartásba vett gépjárműre, feltéve, hogy az említett adó összhangban áll az EK-Szerződés 90. cikkével. Ebből adódóan a tagállamok nem vethetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre vonatkozó adónál magasabb belső adót. A másik tagállamból származó használt autók esetében az adóalap meghatározásakor a tagállamok átalányértékeket alkalmazhatnak. Az így kapott eredménynek azonban – általában – tükröznie kell a jármű tényleges értékét. A Bíróság e tekintetben lehetővé teszi az ésszerű becslést is.
A Bíróság C-290/05 sz. ítéletében már megállapította, hogy a regisztrációs adóról szóló magyar jogszabály 2004. május 1. és 2005. december 31. között hatályos szövegének egyes rendelkezései ellentétesek voltak az EK-Szerződés 90. cikkével, mivel a szóban forgó adó összegének kiszámításakor nem vette figyelembe a használt gépjárművek értékcsökkenését. Így az adó más tagállamból behozott használt járművekre történő alkalmazása esetén az adó összege meghaladta a belföldön már nyilvántartásba vett hasonló használt járművek maradványértékében foglalt adó összegét.
Bár Magyarország módosította a regisztrációs adó mértékének csökkentésére vonatkozó avultatási táblát, hogy eleget tegyen az említett ítéletnek, azonban az avultatási skála továbbra is csak egyetlen szempontot vesz figyelembe (a gépjármű korát), ahogy azt a Bíróság a C-74/0 6 sz. ügyben nemrég hozott ítéletében is kifogásolta. Magyarország azt állítja, hogy az avultatási skála a használtautó-katalógusokból vett árak átlagos értéke alapján került megállapításra, és ebben az értelemben a rendszer több szempontot is figyelembe vesz, mint például a megtett kilométerek számát is. A Bizottság viszont úgy véli, hogy egy átlagértékeken nyugvó rendszer természetéből adódóan nem képes garantálni az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapított követelmények betartását. A rendszer következtében ugyanis a más tagállamokból származó olyan használt autókat, amelyek az áltagosnál többet vesztettek értékükből, magasabb adó terhel, mint a hasonló magyar gépkocsikat.
A Bizottság a magyar piacon eladásra kínált, az országba általában behozottakhoz hasonló használt autókat elemzett annak megállapítása céljából, hogy a magyar avultatási skála alkalmazása a használt autók tényleges értékéhez nagyon közel álló érték megállapítását eredményezi-e a gyakorlatban. Az elemzés arra mutatott rá, hogy az esetek többségében a vizsgált használt autóknak a jogszabályok szerinti avultatási skála alkalmazásával kapott értéke magasabb volt, mint a kért vételárnak megfelelő tényleges értékük.
A Bíróság C-290/05 sz. ítéletét követően Magyarország bevezette a regisztrációs adó egyedi megállapítására irányuló eljárást, amelynek értelmében a gépkocsit behozó adóalany – tekintettel a jármű egyedi jellemzőire – kérheti a regisztrációs adó eseti alapon történő megállapítását.
Mivel azonban Magyarország az említett eljárás lefolytatására egyetlen, az ország távol eső részén található illetékes szakhatóságot jelölt ki, amelynek feladata az egész országból érkező indítványok feldolgozása, és mivel az eljárás díjköteles, valamint a regisztrációs adóigazgatási eljárás ezáltal meghosszabbodik, egyes autótulajdonosokat ez eltántoríthat attól, hogy kérjék az adó egyedi megállapítását; ez pedig a közösségi jogba ütközik.
