A Bizottság a mai napon indokolással ellátott véleményt küldött Magyarországnak a szülői szabadságról szóló (96/34/EK) irányelv nem megfelelő alkalmazása miatt. Az irányelv célja a munka és a magánélet egyensúlyának védelme, és jogerőre emelte a szakszervezetek és a munkaadók között a történelem során először uniós szinten egyeztetett megállapodást. Az irányelv rendelkezik a munkavállalók egyéni jogaként a férfiak és nők által gyermek születése vagy örökbefogadása esetén legalább három hónapos időtartamra igényelhető szülői szabadsághoz való jogról.
Vladimír Špidla, az Európai Unió esélyegyenlőségért felelős biztosa a következőket n yilatkozta: „A szülői szabadság intézménye alapvető jelentőségű eszköze annak, hogy az európaiak egészségesebb egyensúlyt alakíthassanak ki a munkahelyen és a családban eltöltött idő között. A Bizottság nagyon komolyan veszi az uniós jogszabályok tagállamok általi végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos ellenőrzési kötelezettségét. Köztudomású, hogy az EU irányelvei nem valósulhatnak meg maradéktalanul, ha nem ültetik át őket teljes mértékben és pontosan a nemzeti jogba.”
A mai napon a Bizottság indok olással ellátott véleményt küldött Magyarország nak, amiért a 96/34/EK irányelvet nem a megfelelő módon ültette át nemzeti jogába.
A Bizottság véleménye szerint a magyar jog három ponton tér el az irányelvtől:
- a fegyveres erőkre vonatkozóan, mivel esetükben a fizetés nélküli szülői szabadság csak a szülési szabadság után vehető igénybe;
- a nemzeti jog nem védi a munkavállalókat a szülői szabadság kérelmezése miatti elbocsátás esetében;
- a nemzeti jog nem rendelkezik arról a jogról, hogy a munkavállaló a szülő i szabadság után ugyanabba vagy a korábbival azonos munkakörbe térhessen vissza.
Háttér
Az 1996. június 3-i 96/34/EK irányelv – amely jogerőre emeli a szociális partnerek által 199 5-ben kötött első európai szintű megállapodást – rendelkezik a munkavállalók egyéni jogaként a férfiak és nők által gyermek születése vagy örökbefogadása esetén legalább három hónapos időtartamra igényelhető szülői szabadsághoz való jogról. E jogot elvileg át nem ruházható alapon kellene biztosítani, ám több tagállam is lehetővé tette, hogy a szülői szabadságra való jogosultságot egyik szülő a másikra ruházza, ami a gyakorlatban azt eredményezte, hogy általában az anyák hosszabb ideig vették igénybe a szülői szabadságot, mint az apák.
Az irányelv biztosítja továbbá a szülői szabadságot igénybe vevő dolgozók elbocsátás elleni védelmét, valamint azt, hogy a munkavállaló a szabadság után ugyanabba vagy azonos munkakörbe térhessen vissza, a szülői szabadság időtartama alatt pedig fenntartsák a munkavállalói jogokat. A jogszabály meghatározza továbbá a tagállamok és/vagy a szociális partnerek által a szülői szabadság igénybe vételének és kérelmezésének nemzeti szinten meghatározható módozataira vonatkozó feltételeket is.
Végezetül az irányelv rendelkezik a munkavállalók azon jogáról, hogy sürgős családi ok miatt, ha jelenléte betegség vagy baleset miatt azonnal szükségessé válik, vis maior ra hivatkozva munkahelyétől távol lehessen. Nemzeti szinten lehetőség van éves szinten adott időben és/vagy adott esetszámban kifejezett korlátozást meghatározni.
Az 1995-ös megállapodás európai szociális partnerek általi felülvizsgálatát követően a Bizottság javaslatot nyújtott be a szülői szabadságra vonatkozó új irányelvre vonatkozóan, amelyet jelenleg az EU Tanácsa tárgyal.
