Életének 83. évében elhunyt Dargay Attila animációs filmrendező – tudatta a Magyar Filmművészek Szövetsége. A Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művészt, a Vuk, a Pom Pom meséi, a Lúdas Matyi, a Szaffi, Az erdő kapitánya és A nagy ho-ho-horgász alkotóját kedden érte a halál. A magyar animáció egyik megújítója volt, alkotásaiban a valós társadalmi viszonyok sajátos groteszk, karikatúra-szerű filmes nyelvi eszközökkel megjelenítése az animáció nagykorúsodásának jele volt – emelte ki méltatásában a filmművészek szövetsége.
Mint kiemelték, a rendező humorát is kamatoztatta rajzfilmjeiben, szakmai elismerései mellett alkotásainak nézettségi mutatói is ezt igazolták. Történeteivel minden korosztályt meg tudott szólítani, megnevettetni. Szeretnivaló figurái, történetei a mai napig "élnek".
Az MTI-nek 80. születésnapja előtt adott interjújában Dargay Attila elárulta: bár mindig azt az alkotást szerette legjobban, amelyen éppen dolgozott, szívéhez legközelebb a Vuk állt.
Mezőnyéken született 1927-ben. 1945-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult, de 1948-ban "osztályidegenként" kitették. 1951-ben a Nemzeti Színházhoz került díszletfestőnek, a rajzfilmgyártásba 1951-től kapcsolódott be. 1954-ig gyakornokként, 1954-től rajzfilmtervezőként, 1957-től rajzfilmrendezőként tevékenykedett a Pannónia Filmstúdióban.
Bár első önálló munkája, a hatvanas évek változásainak mintegy előfutára, a Ne hagyd magad emberke (1958) karikaturisztikus elemeivel, filozofikus gondolataival a felnőtteknek készült, szinte egész alkotói pályáján a gyermekekhez szólt. 1963-ban készült a Dióbél királyfi, 1970-ben a Rendhagyó történetek. Az 1967-es Variációk egy sárkányra című alkotását a felnőttek élvezhették, említésre méltók a Hajrá mozdony (1972), a Három nyúl (1973), a Visszajelzés (1977) című filmjei.
Dargay Attila rajzfilm sorozatai 1960-61-ben az Arthur, az angyallal kezdődtek. A Nepp Józseffel és Jankovics Marcellel készített számtalan Gusztáv-epizód (1965-1968) rendezőjeként a maga munkáját a főhős körül lábatlankodó valamilyen kis állattal tette felismerhetővé. Francia megrendelésre készített egy aktualizált La Fontaine meséi (1969-1970) sorozatot. További sorozatai a Vili és Bütyök (1969-1970), a Pom-Pom meséi (1978-1982) és A nagy ho-ho-horgász (1982).
Hallatlan népszerűségét több gyermekgeneráció előtt olyan egész estés rajzfilmjeivel érte el, mint a Lúdas Matyi (1976), amelynek Matyival egyenrangú, fontos főszereplője a csalafinta, gazdáját segítő liba, és még inkább az előbb részekként készült, majd egész estés filmmé összeállított Vuk (1981). A rajzfilm páratlan sikere a bevezető dal és az élelmes kis rókát megörökítő játékfigurák népszerűségében is megmutatkozott. További egész estés filmjei a Szaffi (1984) és Az erdő kapitánya (1987), keze nyomát őrzik a Dörmögő Dömötör gyermekújság, illetve mesekönyvek illusztrációi is.
Dargay Attilát munkássága elismeréséül 1968-ban Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett. Az Ifjúsági Díjat 1981-ben, a Gyermekekért Díjat 1987-ben kapta meg, 1998-ban MSZOSZ-díjjal jutalmazták. Filmjeivel is számos díjat elhozott a különböző fesztiválokról, mint a Cannes-i I. díj (1957), a magyar díjak közül a Rövidfilmfesztivál I. díja (1961), a Játékfilmszemle rendezői (1982) és a Játékfilmszemle közönségdíja (1986). 2006-ban a Magyar Filmszemle Életmű-díjával tüntették ki.
Dargay Attilát a Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
(MTI)
