Melyik, mikor, hova: „Ez az MVK-nál már majdnem a jelen”

Beszélgetés Börzsei Tiborral, az MVK Zrt. vezérigazgatójával

A vezérigazgató azzal fogad, hogy nem szokott nyilatkozni – valóban, visszakerestem a sajtóban, s csak 2006-ban találtam vele egy beszélgetést –, és ez, persze, nem azért van mondja, mert nem tartja fontosnak a jó kommunikációt, hanem mert szerinte ez egyszerűen nem az ő dolga. Úgy alakította ki a rendszert, mióta 2005-ben a társaság élére került, hogy a PR-ben a marketing osztálynak szabad keze van. – Nekem az a feladatom, hogy olyan alapokat teremtsek, amivel négy-öt év múlva az MVK világszínvonalú cég lesz – fejezi be a gondolatot. Úgyhogy megtiszteltetés számomra, hogy a Royal Magazinnal kivételt tesz.

– Hogyan boldogul egy szolgáltató cég ebben a válságos időszakban? Most vonatkoztassunk el a budapesti és az országos közlekedési cégek közelmúltbeli botrányaitól.
– Nem pazarolhatunk Miskolcon sem, de azt le kell szögeznem, hogy a 2006-os mérlegben szereplő 520 millió forintos mínuszt sikerült szépen lecsökkentenünk kétszámjegyűre, amellett, hogy 950 embernek adunk munkát és hogy eszközeinket folyamatosan cseréljük korszerűbbekre, hitelképesek vagyunk, és például tavaly hat midibuszt vásároltunk. Nem szeretem az örökös sírást és panaszkodást, mert semennyire nem visz előre. Szolgáltatnunk kell, s azt megpróbáljuk a válság ellenére is jó színvonalon tenni.

– Ez azt jelenti, hogy korszerű eszközparkkal rendelkezik a miskolci közlekedés?
– Nos, ez azért túlzás. A 18 bécsi villamosunk negyvenéves, a 18 Tátra pedig húszéves átlagéletkorú. A 185 buszunk között vannak egyévesek, a Neoplanok háromévesek, az MAN-okat, amiből 68 darab van, 2002-ben vásároltuk, a többi pedig 18-20 éves. Azért országos szinten ez azt jelenti, hogy a három legjobb állományú eszközparkot birtokolók között vagyunk.

– Mindezek mellé most jön a sokat vitatott Zöld Nyíl projekt, – félre ne értse, én azt mondom, másokkal ellentétben, akik azt kérdezik, miért pont erre költünk, szóval hogy bűn lenne kihagyni egy ilyen pályázatot, hiszen önerőből soha nem lettünk volna képesek ekkora beruházásra – tehát a többéves nagyberuházás, amikor 33 milliárdot költenek majd a villamoshálózat felújítására és a villamosok cseréjére.
– Nem mi, hanem a város. Ez ugyanis a város projektje, hiszen mi csupán üzemeltetjük a város vagyonát. Egyébként így igaz, mindamellett, hogy fizikailag is szükség van a felújításra, hiszen ezt a villamoshálózatot 25 évvel ezelőtt újították fel teljes körűen. Ezzel a projekttel 30-40 évre olyan pályát kapunk, amely világszínvonalú lesz: csöndes, biztonságos, hozzá alacsonypadlós, légkondicionált, utas-barát járművekkel.

– Nem tartott volna jobbnak a diósgyőri másfél kilométeres meghosszabbítás helyett egy észak – déli fejlesztést?
– Persze, nagyon jó lenne egy keresztirányú kötött pálya, de az legalább 7 milliárd forint plusz költség, amely ebbe az összegbe már nem fért bele, és ne felejtsük el, hogy így bekapcsoljuk a vérkeringésbe a majláthi lakótelepet, meg a papírgyári részt is, és ott is van potenciális utazóközönség. A hosszú távú tervek között persze szerepel az észak-déli fejlesztés is.

– Amikor a Miskolc Holding Zrt. megalakult, akkor azzal is érvelt Halmai Gyula, az önkormányzati vagyonkezelő társaság vezérigazgató, hogy a racionális gazdálkodásuknak köszönhetően például a közlekedési vállalatnak éves szinten adott kompenzáció majd folyamatosan csökken. Így van ez?
– Ezt az ígéretet rajta lehetne számon kérni, de tendenciájában igaz. Azonban el kell oszlatnom némi félreértést. A mi cégünk semmiféle támogatást nem kap. Az MVK éves szinten 6,3 milliárd forintból gazdálkodik, s ebből a jegyár-bevétel 3,6 milliárd forint. A többit kapjuk az államtól és a várostól. A jegyek árát a képviselőtestület, a kedvezményeket pedig az állam szabja, nem mi határozzuk meg. Nem támogatást kapunk tehát, hanem kompenzálják ezeket a kedvezményeket. Ha az utas nem fizeti ki, valakinek ki kell… például annak, aki ezeket kitalálja. Általánosságban elmondható, nincs a helyén ennek a szektornak a finanszírozása.

– Említette a marketinget, nekem pedig az jutott eszembe, hogy sok olyan akció volt az elmúlt időszakban – „Nefelejcs”, „legudvariasabb járművezető” –, amelyek valamilyen módon azt célozzák, hogy kedvezőbb kép alakuljon ki a közlekedési vállalatról. Miért fontos ez?
– Mert ismeri a mondást?„Szeretnénk jónak is látszani…” Tudniillik nem elég csak „jónak lenni”. El kell mondanom, hogy 2005-2006-tól az utaspanaszok száma nem növekedett. Ez azt is jelenti, hogy alapvetően megbízható, pontos, jó szolgáltatást nyújtunk. Sajnos, arról nem mi tehetünk, hogy az utasainkat és munkatársainkat nem minden esetben tudjuk saját utastársaiktól megvédeni… Nem mi szemeteljük, koszoljuk, piszkítjuk össze a járműveket. Higgyék el, hogy nekünk igenis fontos az utas, hiszen ebből élünk. Viszont néhányan olykor elfelejtik, hogy az utas is egyfajta szerződést köt velünk, amikor igénybe veszi a szolgáltatásainkat. Ennek a szerződésnek a pontjait pedig mindkét félnek illik betartani, akkor lesz kulturált a tömegközlekedés. Mindazonáltal az eredeti kérdésre visszatérve: mivel meggyőződésünk, hogy a lehetőségeinkhez mérten a szolgálgatásunk jó, és egyre javul, fejlődik, szeretnénk ebbe a folyamatba ügyfeleinket, a miskolciakat is bevonni, felhívni rá a figyelmüket, sőt, kérni hozzá a segítségüket. Valóban ezt célozzák a felsorolt akciók, de a korábbiaknál kreatívabb plakátkampányok is, tévéreklámok, amelyekkel már bizonyára találkoztak a közlekedők és a nézők, a jövő nemzedékének megszólítására találtuk ki az „Utazz velünk te is!” mottójú akciót, amely közel száz iskolában zajlik, és még sorolhatnám. Igaz, az utasok bizonyára a látványos, direkt jellegű változásokat veszik inkább észre, azokat díjazzák: az elmúlt évek buszbeszerzéseit, amely a következőkben további száz járművel folytatódik, egyes csomópontok átalakítását, mint a Kandó Kálmán tér és a vasgyári „hurok”. Vagy hogy a futurisztikusabb jövőről beszéljek, amely azonban mégis itt van közvetlenül a kapunkban: olyan GPS-alapú forgalomirányítási rendszer kiépítésén dolgozunk, amely a ma már hétköznapi internetes és mobiltelefonos technikák révén lehetővé fogja tenni, hogy az ember bárhol a városban, a megállóban tudhassa, mikor jön a busza, van-e forgalmi dugó, melyik járat pontosan mikor ér hova. Ez az MVK-nál már majdnem a jelen.

– Köszönöm az interjút!

Orosz B. Erika