Az ország legkisebb városa

Egy kis történelem A terület az őskor óta lakott. A település az 1320-as években jött létre a füzéri uradalom részeként. Először egy 1389-es adománylevélben említik.A husziták, majd a törökök is feldúlták, többször elpusztult. 1711-ben pestisjárványban halt ki a lakosság, legközelebb 1786-ban említik. 1875-ben épült meg a fűrészmalom, a mai fűrészüzem elődje, majd a kisvasút (Magyarország első erdei vasútja.) 1914-től rendszeresen megrendezik az országos állat- és kirakodóvásárt. A trianoni békeszerződés után a település az országhatár közelébe került. A gazdasági világválság és a II. világháború után újra fejlődésnek indult a község. 1958-ban a porcelán előállításának alapanyagául szolgáló kaolin kitermelésére bányát nyitottak, amellyel a közelmúltig ellátták a Hollóháza községben működő porcelángyárat. Ezekben az évtizedekben sokat fejlődött a település és az infrastruktúra. 1980-ban a tiltakozás ellenére felszámolták a bodrogköz-hegyközi kisvasúthálózatot, ezzel a település elvesztette vasúti kapcsolatát Sátoraljaújhellyel és több környező településsel. A Hegyközi Kisvasúthoz korábban csatlakozó erdei vasutat azonban nem bontották el, azt 1989-től fokozatosan felújították, és ma is üzemel Pálházi Állami Erdei Vasút néven. 2005-ben városi rangra emelték, ezzel az ország legkisebb népességű, és legészakibb fekvésű városa lett.

Ha képeslapot küldenék Pálházáról, akkor három dolog biztosan rajta lenne: a festői környék az erdei kisvasút, és a szökőkút, amelyben három szarvas fürdik.
– No azért Én még sokáig tudnám sorolni, hogy mi mindenre vagyunk mi itt büszkék a településen és környékén– mondja Lesovics Miklós az ország legkisebb városának polgármestere, aki 1994-től tölti be ezt a posztot, majd 2004 és 2006 között leköszönt és rendbe tette vállalkozását, ahol akkor 80 ember dolgozott, s azóta újfent Ő a városka első embere.

– Amikor azt kérdezem tőle, hogy mi minden valósult meg Pálházán ez időszak alatt, mosolyogva visszakérdez.
– Mi minden? Minden, hiszen azóta van telefon, szennyvíz, gáz, utak, szép középületek, de azért nem lehetünk igazságtalanok, mert sok köszönet jár elődömnek Palágyi Ernőnek, aki negyven éven keresztül volt itt tanácselnök. Ma is jó kapcsolatban vagyok vele. Visszatérve a kérdéséhez, sok mindent megcsináltunk már, mióta van lehetőség évi 40-50 pályázatot is beadunk, s jó eséllyel pályázik a csapatunk. Mert ezeknek a pályázatoknak jó részét mi magunk készítjük el. Van persze azért olyan külső cég is, aki a nagy összegű pályázatainkat készíti. Egyébként nagyon tehetséges, fiatal apparátusa van az önkormányzatnak, akik valóban szolgálják a lakosságot.

– Így most indul el pályázati pénzből az inkubátorház fejlesztésük, ahová 13 helyi vállalkozót fogadnak majd be nagyon kedvező bérleti díjét.
– Ezzel több legyet is ütünk egy csapásra, mert egy 200 éves malomépületben lesz az intézmény, amely nagyon rossz állapotban volt már. Egykor a település dicsősége volt, mert messze, s távol ez volt az egyetlen emeletes épület. Azt szeretnénk, ha megújulva olyan vállalkozások, funkciók kapnának benne helyet, amelyek valóban segítik a lakosságot abban, hogy itt helyben, könnyen el tudja intézni napi ügyeit.

– Árulja már el nekem, miért volt fontos az, hogy egy ilyen pici település várossá váljon? Mi jó ebben az itt lakóknak?
– Egy térség központjává válni nagyon jó dolog, s ezt az itt élők is érzik. Ide 17 település tartozik, sokféle szempontból, többek között mi vagyunk az oktatás központja. Ide járnak iskolába a füzéri a komlósi, a hollóházi gyerekek. A kistérség központja persze Sátoraljaújhely, de ezeknek az aprócska falvaknak mi vagyunk a központ. Én azért harcoltam, hogy ez megvalósuljon, mert úgy láttam így nagyobb az esély a továbblépésre, s most azt mondhatjuk: várost építünk.

– Ön volt a nemzeti zarándoklat egyik ötletadója, miért fogtak ebbe bele?
– Nem akarjuk, hogy a kistelepülések elnéptelenedjenek eltűnjenek. Nem gondoltam volna, hogy ennyien csatlakoznak majd. Mi csupán rá akartuk irányítani arra a figyelmet, hogy ez az ország alapítása óta ilyen szerkezetű. Ezt a tatár, a török dúlás, az osztrák uralom a világégések sem tudták eltiporni, akkor most kutyakötelességünk, hogy őrizzük ezt az értéket meg az utódainknak.

– Mi lehet itt a Hegyközben itt a továbblépés?
– A gyönyörű táj, a tiszta levegő, a ritka flóra és fauna, a gazdag vadállomány, a fantasztikus régi történelmi múlt épített értékei, mind-mind arra biztatja az itt élőket, hogy a turizmus, az idegenforgalom az, amelybe érdemes fektetni, amelyet ki kell aknáznunk. Mindezt meg kell spékelnünk a kiváló gasztronómiával persze azokból a termékekből amit itt termelünk, tenyésztünk, és akkor az unokáinknak is lesz elegendő feladat, munka és megélhetés.

Orosz B. Erika